Vámos Leó 1921 tavaszán szervezte meg a hatvanfős második csoport alijáját. Az alija gondolata akkor született meg benne, amikor egy budapesti kávéházban a világháború végét ünnepelték, és a távozó lerészegedett társaságot antiszemita zavargók véresre verték az utcán. Másnap alijára jelentkeztek a Palesztina Hivatalban. Vámos a vasbeton szakértője volt. 1919-ben diplomázott a budapesti Műegyetemen, és munkába állt egy betonnal foglalkozó nagyvállalatnál. A Szentföldre érkezése után Tel-Avivban a Habone társaságnál kapott állást, ahol Gut Árpád is kezdte ereci tevékenységét. Stern Dávid, a Vaad Hacirim letelepedési osztályának vezetője képzettsége és tapasztalata miatt hívta meg Vámost, hogy csatlakozzon az osztályhoz. Stern főállást kínált, és azzal bízta meg Vámost, hogy Emek-Jiszreel új településein mezőgazdasági épületeket emeljen. 1922-ben Vámos építtette Nahalal település mezőgazdasági épületeit. Az első oszlopokat holdvilágnál, az éjszaka közepén öntötték ki helyi munkásokkal, akik között Smuel Dajan is ott volt. Vámos később több kibucban és a munkások mosavjaiban is felügyelte a mezőgazdasági épületek építését, többek között Kfar-Jehezkelben, Balfouriában, Tel-Adasimban, Gevában és Kfar-Hitinben. 1927-ben Haifába költözött, önálló építészmérnökként dolgozott, közösségi épületek, karmeli lakóházak és villák tervezésével és építésével foglalkozott. A második világháborúban a haifai brit helyőrségnél vállalt építészmérnökként önkéntes munkát. Haifában és országszerte több mint harminc katonai bázis épült meg a felügyelete alatt, jellegzetes formájú épületek hosszított, illetve kör alaprajzú tetővel, ezeket az angolok Vámos sátrainak hívták. Az Ecel tagja, Gruner Béla kivégzésének másnapján Vámos felmondott; csak Izrael Állam alapítása után tért vissza állami szolgálatba a felügyelő hatóság alkalmazottjaként. Később az Állami Telekkönyvi Hivatalt vezette.

Patai József budapesti lapszerkesztő és cionista vezető zarándokutakat szervezett a Szentföldre. 1926-ban barátját, a mérnök Koch Andort kísérte el autóútján, aki nagy sebességgel hajtott Salamon víztárolói felé, hogy megnézzék a vízművet, amit Koch emelt a helyszínen. Patai beszámol a gyönyörű tájról, meghatódik a lenyűgöző látványtól és a Jeruzsálem lakóinak vízszükségletét kielégítő rendszer hasznosságától. Koch 1888-ban született, és a mérnökök második csoportjával alijázott. Gépészmérnöki, vasúti és vízmérnöki diplomát szerzett a budapesti Műegyetemen. Budapesten a déli vasút vezető mérnökeként dolgozott. Az első világháborúban orosz fogságba esett. A fogságban, ahogy társai közül többeknek, neki is megerősödött cionista öntudata. A világháborút követően „Zsidó, menj Palesztinába” kiáltással megtámadták és megsebesítették a budapesti utcán. Elhatározta, hogy alijázik. Hajója a jaffai kikötőbe érkezett, innen Jeruzsálem felé vitte az útja, és képzettségének és tapasztalatának köszönhetően igen hamar a jeruzsálemi városháza vízügyi részlegének vezetőjévé nevezték ki. Koch magyar mérnökökkel és munkásokkal dolgozott együtt a jeruzsálemi vízhálózat kiépítésén. Szivattyúállomásokat építettek, és lefektették a város vízvezeték-hálózatát, korábban az udvarok alatti vízgyűjtő medencékben fogták fel az esővizet. Az új vízvezeték-hálózatot többek között a Betlehem felé vezető út melletti Salamon víztárolói látták el vízzel. Ezek a víztároló medencék pusztulófélben voltak és csaknem kiszáradtak; Koch vezetésével megtisztították őket a lerakódott földrétegtől és a növényzettől, és a medencék újra Jeruzsálem legfontosabb vízforrásává lettek. Koch műve mérföldkővé vált Jeruzsálem városának történetében, az avatás Lord Plummer brit különleges megbízott részvételével zajlott. Koch emlékét a jeruzsálemi szivattyúállomás falán elhelyezett emléktábla őrzi. Koch 1933-ig dolgozott a jeruzsálemi városházán, akkor a város zsidó és arab lakossága között megromlott viszony miatt felmondott. A polgármester, Raghib al-Nashashibi azzal vádolta, hogy megvesztegették, és a vízműben a zsidó munkásoknak kedvezett. Koch feljelentést tett, megnyerte a pert, mégis otthagyta a városházát, és magánirodát nyitott. Koch tiszteletre méltó társadalmi rangot vívott ki magának Jeruzsálemben: a Bne-Brit elnökévé, a Jeruzsálemi Makkabi tiszteletbeli elnökévé és a külügyminisztérium protokollügyi tanácsadójává nevezték ki. Otthona a magyar mérnökök találkozóhelye volt, kollégái és neves személyiségek fordultak meg nála: Ben-Gurion, Arlozorov, Ben-Cvi, Saret, Sáj Agnon, Wauchope brit különleges megbízott és mások.

Az építész David Kroyanker, a jeruzsálemi építészet történetének kutatója írja Harmat Zoltánról szóló könyvében: „Ebben a könyvben annak a fontos építésznek a pályáját foglalom össze röviden, aki életében nem kapott méltó elismerést.” A bevezetőben Jeruzsálem akkori polgármestere, Teddy Kollek írta: „Harmat Zoltán Sámson építész azon kevesek egyike, akik nyomot hagytak a városon, hiszen Jeruzsálem több meghatározó épületét tervezte.” 1984-ben Kollek a Seare-Cedek Kórházban Harmat Zoltán betegágyánál ünnepség keretében nyújtotta át az építésznek a Jeruzsálem-díjat életművéért és a városért végzett hatvanévnyi munkájáért.https://izraelinfo.com/2022/12/23/mernokok-a-brit-mandatum-idejen-es-izrael-allam-alapitasa-utan/