Gyülekeznek a felhők, és most még nem tudni, hogy jön-e egy déli szél, ami elfújja őket és kitisztul az ég, vagy hatalmas vihar jön és óriási égzengés lesz – ezzel a képpel írta le a jelenlegi politikai helyzet kiszámíthatatlanságát Tölgyessy Péter a Partizán péntek esti élő műsorában. Az elemző szerint az biztos, hogy felhők vannak az égen, és ennyire sok baj még soha nem gyülekezett a Fidesz feje körül: hatalmas az infláció, munkahelyek kerülnek veszélybe, óriási a költségvetési hiány, az uniós szankciók miatt visszatartják a támogatásokat.

A Fidesz ugyan már bebizonyította, hogy képes a sikeres válságkezelésre, ezt tette 2010 és 2013 között. Kérdéses azonban, hogy az az eszköz, amihez ért, nevezetesen a növekedésre épülő gazdaságpolitika, a mostani súlyos infláció idején beválik-e.

Tölgyessy szerint a legveszélyesebb most az infláció, az embereknek most az áremelkedés a legnagyobb baja. Ennek épp a 2008-as világgazdasági válság kezelése ágyazott meg, ami után a jegybankok elkezdték a gazdaságba önteni a pénzt. A mostani magyar helyzetet Tölgyessy szerint a visegrádi országokéval érdemes összehasonlítani. A cseheknél és a lengyeleknél (ahol szintén nincs euró) most 16-17 százalékos az infláció, nálunk 23,1 százalék az uniós módszertan szerint. Ez a 6-7 százalékos többlet nem a háborús- vagy a szankciós infláció, hanem az Orbán-rendszer többletinflációja,

ez az Orbán-infláció, ha úgy tetszik

– mondta Tölgyessy. A helyzet kísértetiesen emlékeztet a kommunista időkre, amikor az ország vezetői azt ismételgették, hogy a világgazdasági válság hozzánk nem gyűrűzik be.

A politikának ezzel kezdenie kell valamit, mert nem mondhatja azt az embereknek, hogy ilyen a piac, próbálják valahogy megoldani a helyzetet. Más országok is próbálkoznak különféle eszközökkel, igyekeznek megvédeni a lakosságot. Tölgyessy szerint szimpatikus példa Ausztriáé vagy Németországé, ahol minden család régi áron kapja meg a tavalyi fogyasztása 80 százalékát, a fennmaradó részt kell piaci áron fizetni. Ez több háztartást ösztönöz takarékosságra, mint a magyar, ahol csak a háztartások felét érinti a többletteher.

Tölgyessy nem sok esélyt lát arra, hogy a hazai ellenzék képes lenne megdönteni az Orbán-rendszert, és véleménye szerint a tanárok mozgalma sem képes erre. A választók 2022-ben nem akarták, hogy ez az ellenzék vezesse az országot, és a többség véleménye most is az, hogy egy ilyen válság idején erre az ellenzékre nem lehet rábízni a hazát. Az ellenzék a vereségét korábban a centrális erőtérrel indokolta, de most szenvedte el legnagyobb vereségét, amikor két nagy blokk mérkőzött meg.

Tölgyessy szerint alapvető probléma, hogy az ellenzék csak a saját közönsége magjának a szempontjait jeleníti meg. Azt gondolják, hogy a világukat Orbán Viktor tönkretette, de nem annyira a jövedelmeiktől és a javaiktól, hanem a fontosságtudatuktól fosztotta meg őket. Orbán Viktor ráadásul minden nap csinál olyat, ami szabályos provokáció az ellenzéknek. Sokan az ellenzéki sajtót csak azért olvassák, hogy meglegyen a mindennapi betevő falatjuk arról, hogy már megint milyen szörnyűséget csinált az Orbán-kormány. Egy egész iparág épült fel az orbánozásra, mondta a politológus.

Hol a kitörési pont? – kérdezte a műsorvezető, Gulyás Márton

Sehol – hangzott Tölgyessy válasza.

Közben az ellenzékiek sérelmei jogosak és valósak, ismerte el Tölgyessy. Az egyik oldalon áll egy hatalmaskodó kormánytöbbség, ami erővel, elnyomással, irányított kapitalizmussal vezeti az országot, a másik oldalon pedig van egy felelőtlen ellenzék, amelyik hergel és nehezen teljesíthető dolgokat ígér.

Az ellenzéki oldalon ráadásul van egy belső törésvonal, amelynek a lényege az, hogy Gyurcsány-nem Gyurcsány. Tölgyessy elismerte Gyurcsány korábbi érdemeit, aki megkísérelt szakítani a baloldal kádári hagyományaival, majd egy addigra már nyugaton megbukott, blairi neoliberális irányzat felé akart mozdulni. A bukása óta Gyurcsány a bűnös, és ezt a másik oldal folyamatosan ki is használja, de az ellenzéken belül is mindig fölmerül, hogy vele nem lehet nyerni. Az ellenzék ezzel a feloldhatatlan problémával állandó stratégiai mozgásteret hagy a miniszterelnöknek. A beszélgetés egy későbbi pontján az elemző azt mondta: ha az ellenzéknek csak annyi a kínálata, hogy ne Orbán legyen, akkor az nagyon könnyen egy káoszos szlovák helyzethez vezethet, ami viszont ismét visszavisz Orbánhoz.

Tölgyessy a tanármozgalomról azt mondta, Orbán Viktor úgy viszonyul a pedagógusokhoz, ahogy a Kádár korszakban a falusi emberek: a tanárok szerinte csak „gyermekmegőrzést” végeznek, az igazi csúcs a szakmunkás, aki meg tudja szerelni a gázt.

Az olyan piramisszerűen felépülő rendszerekben mint az Orbán-rendszer egy alulról induló szervezkedés egyszerűen nem győzhet, nem kényszerítheti rá akaratát a vezetésre.

Engedmény csak akkor lehetséges, ha a vezető ezt maga adja, mert ez helyesnek gondolja. A pedagógusokon kívül még sok oktatásban dolgozó (például iskolatitkárok) bérét is rendezni kellene, ez így már több mint 300 ezer ember, erre nincs elég pénz. Tölgyessy szerint a miniszterelnök nem fog látványosan engedni, mert az felhívás lenne a többi szférának keringőre.

Orbán Viktor nem engedi a döntséhozatali folyamataihoz közel sem a nyilvánosságot, sem az ellenzéket, de még a saját belső embereit se. Tölgyessy szerint a baloldalon nem szeretik hallani, de ki kell mondani: Orbán Viktor „hatalmas tehetséggel korrigál és működtet egy egyközpontú, piramisszerű rendszert”. Eddig mindig sikeresen korrigálta a hibáit, még ha ez a korrekció nincs is intézményesen beépítve a rendszerbe. A hasonló, irányított kapitalizmusra épülő rendszerek közül ezért még messze a magyar a legrugalmasabb. Most látszik Oroszország példáján, milyen katasztrofális hibákhoz vezet, ha egy rendszerben nincsen visszacsatolás és kritika, minden a vezető akarata szerint történik.

A műsorvezető kérdésére, hogy esetleg jobban megrengethetné-e a rendszert, ha a tanárok mozgalmához más tiltakozók, például a Volánbusz alkalmazottai vagy egyéb nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportok is csatlakoznának, Tölgyessy azt mondta: az elmúlt évtizedek Magyarországon azt mutatták, hogy egyenként lehet boldogulni, úgy kell érdeket érvényesíteni, hogy ügyesnek kell lenni, ki kell járni a kedvezményeket.

Tölgyessy szerint nem sok esély látszik arra sem, hogy a Fideszen belülről változtatnák meg a rendszert. Az elemző úgy látja,

váratlan fordulatot egyedül az hozhat, ha a nemzetközi környezetben történik változás.

A magyar történelem is azt mutatja, hogy itt nem az ellenzék győzi le a rendszert, hanem valamilyen nemzetközi változás indítja ezt el. Ehhez új emberek sokaságának kell belépni a a közéletbe. A kérdés az, hogy a Nyugat képes lesz-e megoldani a válságát vagy a Kelet hatalmai emelkednek fel, Kína és Oroszország. A rendszerváltás példája azt mutathatja, hogy az ilyen változás hallatlanul gyors is lehet, a rendszer az egyik pillanatban még szilárd, majd a másikban pillanatok alatt összecsuklik.

Tölgyessy Péter jogász, politológus a rendszerváltás idején a liberális Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) tagja, majd parlamenti képviselője és egy ideig elnöke is volt. 1998 és 2006 között a Fidesz-frakció tagja volt.