Szvoboda levele a frakciónak (a korinthosziaknak). Jóisten kegyelmezzen Miskolcnak, nehogy ez a konstelláció így, ebben a formában még egyszer hatalomra jusson

 Ez a három év számomra minden képzeletet és tapasztalatot alulmúlt, mert következetesség és következmények nélküli rendszer ez, ahol a valóság és a hazugság ugyanolyan értékű, ahol a tájékozottságnak, a szorgalomnak és a szakmai tudásnak sem becsülete, sem tisztelete vagy megköveteltsége nincsen. Egy olyan rendszer, ahol dicséret nélkül marad a lojalitás, a törekvés és a siker; ahol következmények nélkül marad a hiba és retorzió nélkül az önzés, a gonoszság és az illojalitás.

Polgármester úr 3 éve (példás türelemmel) hallgatja a kritikáimat, amik sokkal, de sokkal durvábbak, mint amit ti valaha hallottatok tőlem, úgyhogy azokkal most nem szaporítanám a szót, rá tartozik, ő meg pontosan tudja.

Amit viszont soha nem vontam kétségbe, az Polgármester úr becsületessége, jószándéka, példátlanul jó kapcsolatteremtő képessége és szerethető közéleti karaktere.

A frakció tagjainak egy részéről, a városvezetés, a politikai vezetés egyes kulcsszereplőiről viszont sajnos ezt már nem mondhatom el.

Azonban mégis szerencsésnek mondhatom bizonyos szempontból magam, mert számos olyan új embert ismertem meg, akivel szerettem együtt dolgozni.

Sokakat ismertem persze korábbról, így például Simon Gábor pragmatizmusa és jó értelemben vett politikai haszonelvűsége, rutinja nem volt új, ahogyan Gyuri és Zoli egyszerű embereket elérő lényeglátása és megoldás-központúsága sem, Varga Andival végig dolgoztuk a kampányt és természetesen Sanyit, Tibcsát is ismertem már régről.

Az újonnan megismertek közül nagyon megkedveltem Edinát (könnyű azokkal, akik azt mondják, amit gondolnak és azt csinálják, amit mondanak), Dénes józansága, nyitottsága és alapossága őszintén nagyra becsülendő, és végül Szabolccsal is megtaláltuk (legalább a kampányra) a közös hangot.

Ami jó volt, azt köszönöm.

Hogy miért nem működik mégsem, annak ellenére, hogy papíron egy rakás értékes ember van a frakcióban? Nos, az egy igen nagy és sokrétű problémahalmaz. Olyan nagy, hogy emiatt ez nem is fog működni sohasem. (Továbbá a Jóisten kegyelmezzen Miskolcnak, nehogy ez a konstelláció így, ebben a formában még egyszer hatalomra jusson.)

Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt kell, hogy mondjam, amit ma látunk, az az el nem végzett rendszerépítési- és politikai munka eredménye.

 

Pedig megpróbáltuk rengetegszer. Különböző működési modellekkel, teljesítmény- és eredményelvárásra épülő berendezkedési javaslatokkal, világos feladatcsoportosításokkal, egyeztetési, szakmai-politikai érdekegyeztetési eljárásrenddel, a saját területemen cégszerű, konzekvens működési modellekkel is akár, amit aztán a legszánalmasabb obstrukciók, tüntető távolmaradások, személyeskedő viták, gáncsoskodások, pozíció- és befolyásféltések, átlátszó és alaptalan vádaskodások lehetetlenítettek el.

Így végül a modell, a vezetési tapasztalat, a szakértelem és a bizalom hiánya együttesen vezetett ahhoz, hogy a városvezetés a frakcióval együtt egy teljesen diszfunkcionális, zagyva, irányítatlan, szándék és koncepció nélküli masszává változzon, ahol a legegyszerűbb döntések sem hozhatók simán meg, mert mindig lesz, aki azt valamiért nem akarja. Leginkább azért, mert a politikában minden nemakarás egy alkupozícióvá válik.

folytatjuk