Puzsér.„Csepregi, Zalatnay, Korda meg a többiek érzik, hogy ez a rendszer még sokáig itt marad

„Csepregi, Zalatnay, Korda meg a többiek érzik, hogy ez a rendszer még sokáig itt marad – tovább, mint ők, úgyhogy ki kell egyezniük vele. Számításuk azonban, ha nem is téves, nem is teljesen pontos. A Kádár rendszer még valamennyire komolyan vette az értelmiséget, ezért itt-ott engedni volt kénytelen, ráadásul valamiféle bűntudatosan alárendelődő viszonyt ápolt a kultúrával, úgyhogy annak művelőitől nem kívánt mást, mint az »aki nincs ellenünk, az velünk van« alkujának tiszteletben tartását. Kádár János minden bizonnyal személyesen járt volna el azzal a káderével szemben, akinek a munkabírása és a kitartása annyira elképeszt egy popelőadót, ahogy Szijjártó Péteré Csepregi Évát.

A kommunista párthivatalnok viselkedhetett visszataszítóan az elvtársi vadászatokon, despotaként uralhatta a megyéjét, de a nyilvánosságban nem parádézhatott, nem fogadhatta az újságok hasábjain meg a tévékészülékek képernyőin a szórakoztatóiparban tevékenykedő elvtársak hódolatát – többek közt ebben különbözött Kádár Magyarországa Ceaușescu Romániájától. Az Orbán-rezsim azonban a Kádár-rendszernél erősebb érzelmi azonosulást és hierarchikus alárendelődést vár el – s nem véd mindenkit Nobel-díj, amely után a betegeskedő, minden korábbi rezsim által mellőzött Kertész Imre átvette Áder Jánostól a Szent István Rendet. Kertész az elsők ismerte fel, hogy Magyarországon nem egy aktuális kormány vezet, hanem egy új korszak kurzusa uralkodik, ő tehát magától a magyar államtól fogad el kitüntetést.

Ugyanezt ismerték fel mára a Kádár-kor szépkorú dalos pacsirtái is, akiknek az Orbán-rendszer egyenlő a magyar állammal, és már az is marad. Szomorú hír ez a magyarok jövőjére nézve, s még szomorúbb tapasztalat, hogy az Orbán-rendszer kultúrpribékjei a huszadik század szórakoztató ikonjainak korát sem tisztelik – apolitikus rendszerhűségük mellé még a nyílt hódolat gesztusait sem szégyellik begyűjteni tőlük, élvezettel tapogatják ki eltávolított méltóságuk hűlt helyét, mámorosan viháncolnak Korda György aranyoskodó törleszkedését látva, és elégedetten veszik tudomásul, hogy Csepregi Éva Erdős Péter és Mihail Gorbacsov után ezúttal Szijjártó Péternek vall szerelmet. Hamarosan Zalatnay Saroltáról is kiderül, hogy a balliberális kurzus által uralt kaotikus évtizedek kényszerítő körülményei okozták a börtönéveit – nem pusztán áldozat, de hős, akinek Kossuth-díj jár.”