Minden évben elszörnyülködik a magyar, milyen csóró miniszterelnöke van, aki majdnem tíz éven át görgetett egy 700 ezer forintos kölcsönt, amit nem tudott visszafizetni. Miközben a felesége, az apja, a testvére, a lánya, a veje egyenként is multimilliárdosok, nem beszélve a család hűséges és hallgatag gázszerelőjéről, aki az ő jóvoltából a világ egyik leggazdagabb embere. Nem is kifogásolja a magyar ember, hogy végre – amikor ársapkával próbálják fékezni az inflációt, az ország gazdasági csőd, egyesek fagyhalál, éhezés és kilakoltatás felé tartanak – megemelte Orbán a saját fizetését.

Fontosnak tartja a Kedves Vezető, hogy ne szégyenkezzen miatta az ő népe, hogy európai összehasonlításban milyen csóró a miniszterelnöke. Ez is kifejezi egy ország erejét és hatalmát. Legyen csak büszke a magyar ember, mint a Németh Sándor által kifosztott egyszeri hitgyülekezeti tag, amikor megcsodálja az albérletéből Németh villáit, nyaralóit, gyerekei kacsalábon forgó házait, s a lenyúlt ATV-t. Áldott ember a “Sándor”, boldogan táncol ettől egy hites, mielőtt a nylonzacskóból kikaparássza a zsíroskenyeret. Ugyanígy büszke a magyar, hogy Orbán nem marad el Európától.

Csak ő.

Orbán fizetése kétszerese az olasz miniszterelnökének és az összes volt szocialista ország vezetőjének. De a magyar ember annak is örülhet, hogy Orbán Viktor miniszterelnöki fizetése az átlagos európai bruttóbérekhez viszonyítva is jelentős, magasan meghaladja arányosan az átlagot, míg a magyar emberek bruttóbére hátulról a második, mélyen leszakadva az európai átlagtól. Az irigy és demagóg emberek, a liberális, sorosista, brüsszelista kommonisták emlegetnek csak fel ilyesmit. Minderre büszke a magyar ember, és örül, hogy Orbán Viktornak nem kell szégyenkeznie.

A magyar ember büszke, amikor Orbán Viktort és kedves földbirtokos feleségét homárok között látja Rómában a tengerparton, és megérti, hogy emelni kellett a fizetését, mert a homár biztos drága Rómában. Szalonnát mégse vihetett magával a volt pápa ravatalához, kovászos uborkával, amit a volt karmelita kolostor ablakában érlelt, bár az jobban illett volna hozzá. De a külföld miatt muszáj neki mutatni, hogy ő flancos ételeket is tud enni. Ehhez pedig pénz kell.

Már csak azért is, mert először azt mondták, hogy a római magyar nagykövetség a magyar adófizetők pénzéből fizette a homárt, de aztán közölték, hogy Orbán Viktor nem fogadta el a magyarok kedves vendéglátását: költsék csak ársapkás farhátra, ő személyesen fizette a számlát. Arra meg nyilván ráment a fizetésemelése is. Csak nehogy adósságba keveredjen, és a vagyonbevallásában megint azt kelljen olvasni, hogy csak tartozásai vannak. Mert akkor megint sürgősen emelni kell – a strómanjai nevén levő vagyona alapján – a világ egyik leggazdagabb emberének fizetését.

Vagy az olaszokat kell megkérni, hogy tegyenek ársapkát a homárra. Ha Giorgia Meloni Pestre látogat, biztosan olcsóbban jut csirkefarháthoz. Ha még lesz.