Értékes cikk, gratulálok! Nyertem egyszer a Hírnöknél ötvenezer forintos könyvcsomagot. Talán emlékeznek rá. Volt benne Petőfi összes márciusi ünnepsége első évtől kezdve, német-angol jogász lexikonok. Mivel egy mini panelbe kényszerültem, a nem tűz martalékává vált könyveket kénytelen voltam elvinni az antikváriumba. Így járt ez a sorozat is, bár az angol jogi szótár még megvan és valahol Petőfi márciusi könyvei. Amiért fáj a szívem és nem lehet pótolni, mert azóta nem adták ki, az a boros könyv volt. Le volt írva, mikor melyik ételhez milyen bort fogyasszunk, mihez mi illik. Nagyon nagy veszteség ért azzal, hogy féláron elvittem az antikváriumba.

Ezek a közmondások az idők folyamán főleg a mulatós rétegek száján maradtak fenn, bár a példák szerint vannak kivételek, mint az irodalmárok. Én nem értek velük egyet, főleg nem azzal, hogy a nőt borhoz hasonlítják. A természetes leány születése óta tökéletes, saját picinyke szívtörvényével, tudja, mit szabad és mit nem, ezért voltak a lányok kivéve állandóan nemi merényleteinek a szívnélküli lényeknek. Ez a tisztaság az igazi szabadság, amiért nemesítik emberré nagy közös áldozással a világot, szokatva le őket rossz természetükről, bűneik elhagyása mellett. Egyetlen módja lett volna lehetséges az emberré válásnak, a szenvedés, mert nekik lelkük van, s a szenvedéssel tisztul egyedül. Most mintha az egész világ a bibliai Jeruzsálem népe tetteit utánozná, ne igyál, hogy láthassék szemérmed intés ellen, meg leitatják a lányokat, hogy meggyalázzák a méhüket.
Ezért inkább a cikk második fele tetszik nekem.