A 2020-ban kezdődött évtized az eddigiek alapján a veszélyek évtizedének ígérkezik, elég ha a koronavírus-világjárványra, az orosz-ukrán háborúra vagy Tajvan kínai fenyegetettségére gondolunk. Minden jel arra utal, hogy a konfliktusos évek 2023-mal nem érnek véget: az orosz-ukrán háború elhúzódása, Tajvan fenyegetettsége Kína által, Japán fegyverkezése, Észak-Korea hetedik nukleáris kísérlete, a transzatlanti kapcsolatok gyengülése, a globális gazdaság vártnál lassabb bővülése, ENSZ COP28, izraeli-palesztin konfliktus eszkalálódása, India harmadik utassága, az Iráni Iszlám Köztársaság helyzete.
Orosz-ukrán háború – elhúzódás, a harcok intenzitása csökken
Sajnos a szakértők szerint 2023 nem hozza el a békét Európába, és Oroszország ukrajnai háborúja egyre inkább elhúzódik. A háború volt 2022 fő témája, és így lesz ez 2023-ban is, habár valószínűleg csökkenni fog a felek közti harc intenzitása. A háború elhúzódik, hiszen sem az orosz, sem pedig az ukrán fél nem lesz képes teljes katonai győzelmet aratni. Ukrajna számára a nyugati fegyverekkel való támogatások, katonai kiképzések nem elegendők a teljes győzelemhez, az orosz haderő legyőzéséhez.
A diplomaták részéről jelenleg nehezen érkezhet megoldás a háborúra, amennyiben győzelemként egy olyan megállapodást értünk, amelyet mindkét – az orosz és az ukrán – kormány is elfogad és aláír, valamint hajlandó azt betartani. A békéhez, ami egyúttal a háború végét jelentené, szükség van két olyan félre, olyan vezetőkre, akik hajlandóak a kompromisszumra. Jelenleg a hajlandóság és a kompromisszumkész vezetők is hiányoznak, mind az ukrán, mind az orosz oldalról.
Forrongó Kelet-Ázsia – újabb háború küszöbén?
Sokan 2023-ban Kelet-Ázsia miatt is aggódnak, pontosabban Kína és Tajvan eszkalálódó helyzete miatt. Mióta Nancy Pelosi Tajvanra látogatott, Kína folyamatosan hadgyakorlatokat tart Tajvan közvetlen közelében.
Kínában ugyanis meredeken emelkedik ismételten a covid-fertőzöttek száma – ezúttal az omikron variáns miatt –, ami leterheli az országot és annak egészségügyi rendszerét, így tehát egy katonai agresszió esetén Kínának nem állna 100 százalékban rendelkezésre a hátország. Az esetszámok növekedése a másik oldalról tovább gyengíti az így is lassuló kínai gazdaságot.
2023 – Japán jelentős geopolitikai szereplővé válásának éve
A szakértők szerint 2023-ban a törekvéseket alapul véve Japán valódi, jelentős geopolitikai szereplővé válik. Japán rendelkezik a világ harmadik legnagyobb gazdaságával, melynek gazdasági növekedését legutóbb 1,5 százalékra módosították a 2023-as pénzügyi évre vonatkozóan. A védelmi kiadások jelentik a fő érdekességet 2023-ra nézve, ugyanis azok meg fognak duplázódni, amivel elérték a GDP 2 százalékát. A gazdasági növekedéssel, a védelmi kiadások exponenciális növekedésével egyetemben a szigetország a kelet-ázsiai térség egyik jelentős hadseregével rendelkezik. A szigetország ebben a helyzetben egyre szorosabban csatlakozik az Egyesült Államokhoz és annak szövetségi rendszeréhez, ezzel is próbálva elrettenteni Kínát a Tajvannál tapasztalt agressziótól, másrészt a nyugati szövetségi rendszerhez való közeledés egy Kína-Tajvan háború ellen is egy biztosítékot jelentene Japán számára. Japán esetében a fegyverkezést csak alkotmánymódosítás hagyhatja jóvá, ugyanis a japán alkotmány 9. cikke – amely a második világháború után került be a szövetséges hatalmak által – kimondja, hogy Japán örök időkre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, valamint a vitás kérdések agresszív úton történő rendezéséről.
Észak-Korea – Mire készül Kim Dzsongun?
2023 Észak-Korea tekintetében is hoz érdekességet, ugyanis Kim Dzsongun egész biztosan végrehajtja hetedik nukleáris kísérletét, mindamellett, hogy a rakétakísérletek folytatódnak. Sajnos egyik nyugati hatalom sem, így az Egyesült Államok és Dél-Korea sem lesz képes megakadályozni az efféle kísérleteket. Erre csak Kínának lenne lehetősége, mint fő szövetséges, de ezt a befolyását nem alkalmazza, ugyanis fél attól, hogy ezzel meggyengítené a szomszédját.
Transzatlanti kapcsolatok – romló házasság
Szakértők szerint 2023 változást fog hozni a transzatlanti kapcsolatokban. Az idei évben nincs kizárva, hogy egyre nagyobbak lesznek a súrlódások a felek között. Az európai államok egyre elégedetlenebbek lesznek az USA protekcionizmusával – konkrétan az inflációcsökkentési törvénnyel, amit Macron is bírált – , az USA pedig egyre türelmetlenebb lesz Európa Kínától való gazdasági függősége miatt. A kapcsolatok romlásának másik rizikófaktorát jelentik az Ukrajnának nyújtott katonai, gazdasági diplomáciai támogatások, valamint a védelmi kiadások mértéke. A támogatások mértékéről, annak helyességéről több ország eltérően gondolkodik, ami szintén okozhat konfliktusokat a transzatlanti kapcsolatokban az idei évben.
A globális gazdaság – gyors kilábalás vagy tartós recesszió?
Egyelőre úgy tűnik, hogy a globális gazdaság lassabban bővül, mint amire előzetesen számítottak. Az IMF igaz jelenleg 2,7 százalékos növekedést jósol annak ellenére, hogy az Európai Unió fele recesszióban lesz 2023-ban.
Mindezek mellett a globális térben problémát fog okozni 2023-ban az Afrikában és Latin-Amerikában helyenként tapasztalható politikai instabilitás, de ugyanígy hatással lesz a globális gazdaságra az egyre szélsőségesebb időjárás, valamint a teljes képhez hozzátartozik, hogy a globális teljesítményt jelentősen visszafogják majd az ellátási láncok fokozatosan mérséklődő zavarai.
Fontos azt is megjegyezni, hogy 2023-ban több valószínű forgatókönyv is kiválthatja a gazdasági válságot, amelyek közül kiemelkedik a fentebb részletezett orosz-ukrán háború, valamint a Kínával való feszültségek növekedése. Kína kapcsán rövid távon még mindig problémákat okoz a zero-Covid politika, de legkésőbb 2023 második felétől ismét lendületet kaphat a kínai gazdaság. A Kínával való konfliktust ugyanakkor érdemes minél előbb normalizálni, hiszen ha a kereskedelem globálisan két blokkra szakad, akkor a globális GDP-ből 1,5 ezer milliárd dollárról kellene lemondanunk.
De kik lehetnek ilyen kilátások mellett a 2023-as év nyertesei? A rövid válasz az, hogy India, Japán és a latin-amerikai országok. Az elemzői várakozások Indiában 5 százalék feletti, Japánban 0,9 százalékos, a latin-amerikai országokban 1,6 százalékos éves GDP-növekedést várnak. Igaz, hogy ez a megszokottnál lassabb növekedés, viszont stabil.
Az Egyesült Államokra is érdemes kitérni, amely elemzők és közgazdászok szerint elkerülheti adott esetben a recessziót, köszönhetően a nagyobb központi bankok és a Fed gyors kamatemeléseinek. Viszont az UBS Global Wealth Management figyelmeztet arra, hogy idén magas a recesszió kockázata, hiszen a monetáris szigorítás késleltetett hatásai érezhetővé fognak válni az amerikai gazdaságban.
A JP Morgan szerint viszont nem fenyegeti recesszió a világgazdaságot, mert a szigorítás következtében a csökkenő infláció elősegíti a növekedést, ezért lehet majd a stagnálás közelében az Eurózóna gazdasága.
COP28 – ismét csalódás vagy előrelépés?
Idén rendezik – ezúttal Dubai-ban – az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáját, ez a COP28. Habár évről-évre megrendezik ezeket a konferenciákat, a rövid távú gazdasági aggodalmak rendre felülmúlják a közép-, illetve hosszú távú éghajlati megfontolásokat, miközben a globális felmelegedés hatásai egyre súlyosabbá válnak.
Mi a helyzet a Közel-Keleten? – nem enyhül az izraeli-palesztin viszály
Szakértők szerint 2023-ban az izraeli és a palesztin kapcsolatok egyre erőszakosabbá fognak válni. Ez diplomáciai úton elég nehezen lenne rendezhető, hiszen ahhoz kilátást kellene mutatnia egy olyan palesztin állam létrehozására, amelyet az izraeliek és a palesztinok is elfogadnak. Mivel ez valószínűleg nem fog megtörténni, így a „the one state non solution” – azaz az egyállami nem megoldás, hogy két államot kell létrehozni a Jordán folyó és a Földközi-tenger között – a közeljövőre nézve egyre közelebb kerül a valósággá váláshoz.
India – a „harmadik utas”
India 2023-ban is megőrzi az el nem kötelezett álláspontját: nem hajlandó alkalmazni a nyugati országok Oroszország elleni szankcióit, hiszen a gazdasági érdekeivel ez ellentétes, és látja a szankciók negatív hatásait is az európai nemzetgazdaságokra. Ugyanakkor Oroszország mellett sem állnak a konfliktusban. India továbbra is fegyvereket és olajat vásárol Oroszországtól, viszont a Nyugattól egyre nagyobb segítséget kér a kínai fenyegetés ellen. India végülis vékony jégen táncol a Nyugat és a Kelet között, amiből időnként akadnak nézeteltérések.
Irán helyzete
Fontos Irán helyzete is. Az iráni rezsim ellen ugyanis egyre intenzívebbek a tiltakozások, mindeközben egyre hanyatlik az iráni gazdaság – éghajlatváltozás, áremelkedés, gazdasági szankciók – , ezt megérzi az iráni társadalom, valamint az ország vezetésében egyre szélsőségesebb a polarizáció. A fő kérdés, hogy az iráni vezetés hajlandó-e kompromisszumot kötni a tüntetőkkel. Másik fő kérdés az iráni nukleáris megállapodás: a 2015-ös megállapodás újjáélesztésére nincs esély, főleg úgy, hogy Irán támogatja a háborúban Oroszországot. Az iráni vezetők kezében van a döntés az ország jövőjét illetően. Dönthetnek úgy, hogy folytatják atomprogramjukat. https://makronom.mandiner.hu/cikk/20230119_japan_iran_orosz_ukran_haboru_kozel_kelet_makronom
https://lansinginstitute.org/2023/01/24/russian-military-intelligence-operation-in-sweden-besides-blocking-the-nations-nato-membership-bid-could-raise-the-level-of-terrorist-threat-in-the-country/
De persze az aljas rágalom, hogy az oroszok bárhol is külföldről manipulálnák az adott ország politikai történéseit!
Ilyet csak a demokráciaexportőrök tesznek, a magyar balfaszoldalnak kormánybuktatásra gurított dollármilliókkal. 🙂
https://assets.telex.hu/images/20230124/1674577469-temp-mgNENc_cikktorzs@4x.jpg
Megértelek , kedvetlen Légy. 🙂
„Mily sokan vagyunk, kik az igaz táplálékot esszük! Mondá a Légy a kutyaszaron.”
tényleg sokan vagytok, szellemi nyomorékok, majdnem 3 millióan
Bezzeg ti libsik mindent jobban tudtok!?
(1) Orbán fő célja nem a lopás, hanem a hatalmának a fenntartása. És nem látom biztosnak, hogy ez nem fog előbb-utóbb ütközni az EU-tagságunkkal.
(2) Nem pontos, hogy az EU nélkül kevesebb ellopható pénze volna. Inkább így mondanám: az EU-tagság mellett kevesebb pénzt és vállalkozást kell közvetlenül, megérezhető módon az adófizetőitől ellopni. Ha az orbáni Magyarország nem volna EU-tag, nem, vagy alig lopnának kevesebbet. Viszont az emberek könnyebben megéreznék, és valószínűleg nem lehetne a rezsimet a mostanihoz hasonlóan puha módon (tömeges bebörtönzés, gyilkosságok, erőszak nélkül) fenntartani. Azokkal viszont fenntartható volna, ahogyan azt látjuk Fehéroroszországtól Tádzsikisztánig.
(3) Amit Lukasenka két éve művelt, vagy amit Erdogan rendezett az elvetélt puccs után, EU-tagként valószínűleg nem hajtható végre. Biztos, hogy Orbán nem fog hasonlókra kényszerülni? Szerintem valószínűbb, hogy ilyenekre kényszerül, mint hogy nem. Nem négy, hanem tizennégy, tizennyolc, huszonkét év múlva. Akár mert a könnyen ellopható EU-pénzek felszáradnak, akár mert az ellenzék három évtized alatt átalakul és megerősödik, akár mert… tökmindegy. Mert az autoriter rezsimek sem örökéletűek.
Ahhoz, hogy Orbán ki akarjon lépni az EU-ból, bármelyik feltétel elégséges lehet: az, hogy az EU könnyen ellopható gazdasági előnyei jelentősen csökkennek, vagy az, hogy az Orbán-rendszer az erőszak széleskörű kiterjesztésére kényszerül a hatalma fenntartásához
pofonegyszerű.
Ruszki hazatakarodik, és nem lesz háború. Ukrajna és a nyugat nem akarja megtámadni a nemzetközi jog hatálya szerinti orosz területeket…
Mondjuk most már nehéz kiszállniuk, azt értem, mert ha most mennének haza, akkor azt tudnák felmutatni otthon azt, hogy ennek a „kis kalandjuknak a hatására”:
– Alsó hangon több tízezer, de akár százezret is meghaladó orosz katonai halott
– Több tíz ezer drága katonai felszerelés, gép, stb. megsemmisült
– Elsüllyedt a Moszkva nevű nemzeti hajószimbólum
– Tovább bővült a NATO, ráadásul az oroszokkal szomszédos országokkal
– Az EU (mínusz Abszurdisztán, akarom mondani HU) egységesebb lett, mint valaha volt az oroszokkal kapcsolatos bármilyen kérdésben
– Elvesztették az acél-, olaj-, gáz- és szénpiacuk jelentős részét
– Három exszovjet állam is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz
– a Nyugat (including Amerika) sokkal jobban befészkelte magát Ukrajnába, mint valaha is ott volt (beleértve a nyugati fegyvereket is!)
– végül, de nem utolsósorban több tíz-, de akár százezer ukrán katonán túl alsó hangon több tízezer ártatlan civilt megerőszakoltak, megkínoztak, lelőttek, kivégeztek, vagy csak elérte őket a rakétatámadás széle vagy közepe…
– Eredményként pedig: Egy fikarcnyi területet sem vettek el Ukrajnától!
Szóval ilyen paraméterek mellett Putyin inkább lelöveti magát a fronton (tényleg, ez nem is lenne rossz ötlet…), mintsem visszavonuljon.
Ez a ribancpofa elnevezés nagyon illik a dagadtra, televerve putyin g-vel
Bizony, a horvátok már euróval fizetnek. Egyre többet. Egyre kevesebben. De megy az EU Korrupt Bizottsági propaganda. 🙂
Miközben mi magyarok a kemény forintunkkal egyre olcsóbban kapunk meg mindent a boltokban, ezért aztán teleszüljük a Kárpát-medencét, most zajlik a második Ratkó-korszak! ? ? ?
Soha nem fog irányváltás bekövetkezni több okból is: Putyin a markában tartja Orbánt, gazdaságilag, politikailag, mindenhogy és rajta keresztül az országot is. Nem csak a vaskos aktára gondolok ami Putyinnál van hanem a kb. 1000 évre megkötött titkos olaj, gáz, atom, hitel és egyéb szerződések, politikai segítségnyújtás, támogatások, manipulálások, minden amit Orbán hatalomban tartásának érdekében megtettek. Ha pálfordulást hajtana végre Orbán, akkor az oroszok egyszerre nyújtanák be a számlát, zárnák el a csapokat, és kürtölnék tele a nemzetközi sajtót Orbán múltjával, és az összes piszkos ügyleteivel amit valaha velük kötött. Kémszoftverek, választási szoftver, gazdasági manőverek, pénzmosás, államközi barterek, minden és bármi belegondolni se merek mik derülhetnek ki, mennyi mindent megtettek, és mi mindent műveltek ezzel a néppel. És miközben azonnal csődbe menne az ország, Orbán, a családja, a strómanjai, a haverok, a párttársak se menekülhetnének többé sehova mert hajtóvadászat indulna ellenük, akárhova mehetnének, külföldre, akár a világ végére előbb-utóbb elfognák őket, és bizony örömmel ki is adná őket bármilyen picit is civilizáltabb ország Magyarországnak ahol egyenként sittelnék le őket örök hátralévő életükre. Fordulatot kérni Orbántól olyan mintha arra kérnénk, hogy önként írja alá a saját halálos ítéletét. Nem fog megtörténni. Előbb lépteti ki az országot az EU-ból és rohan a FÁK-ba Putyin haverjához.