„Ha változik a zene, változik a tánc is. A DK feltett egy új lemezt, és lecserélte a ritmust idehaza”
Jószai Teodóra
Jószai Teodóra
Mindenkinek van egy története, tele személyes motivációval. Engem mindig érdekelt a politika, közel 20 éven keresztül figyeltem a körülöttem zajló eseményeket, de nem éreztem késztetést a nyilvános politikai szerepvállalásra. Civilként, a 2010-es váltást követően szinte minden tüntetésen kint voltam, meggyőztem, beszélgettem mindenkivel/bárkivel mert éreztem, hogy gondolkodó értelmiségiként ez a dolgom. Sokáig hittem, hogy felébrednek honfitársaim, de a kockás inges tüntetés (Pukli-bukás) után hitem vesztettem a civil kezdeményezésekben.
A Pukli-ügy konklúziója számomra az lett, hogy a forradalmár-tekintet és hangzatos szólamok nem pótolják a professzionalizmust és a vele járó hatékonyságot. Egészen összeszorul a szívem annak drámáján, hogy ma ugyanazért tüntetek, mint 2016-ban, vagy akár 2013-ban az első pedagógus tüntetésen. Megértettem, hogy pártok nélkül – profi csapat nélkül – itthon már nem lehet érdeket érvényesíteni.
A Demokratikus Koalíciónak – mint minden évtizedes múlttal rendelkező pártnak – is van története. A változás iránti igény vezette új utakra; egyértelmű progresszív irányváltásra volt képes; a legnagyobb mélységeket élte meg – kudarcokon, emberi árulásokon mérettetett meg – de képes volt felállni, rendezni sorait. A bejárt út igazolja az elmúlt évek küzdelmeit és mára Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjaként képes egyre erősödve hitet adni a változásra
De bármerre nézek, körülöttünk romok.
Drámai értetlenséget látok a fidesz-szavazók részéről, de sokszor érzek hasonlót az ellenzéki oldalról is. Mintha egyedül a DK értené: amíg a magyar társadalom saját gyógyulását ugyanattól várja, akitől sérüléseit elszenvedi, addig fogva tartja saját magát. Aki csupán korrigálni szeretné a rendszert, egy-egy törvényt finomítani, nagyobb hangsúlyt követelni a semmi helyett, és nem akarja a rendszert lebontani -az kudarcra van ítélve. Ahogy 13. éve minden finom megmozdulás. Persze tudom, hogy aki megküzd sok orbáni akadállyal az hajlamos hinni, hogy messzebbre jutott. Tévedés. 13. éve tartunk ugyanott. Ma ugyanazért tüntetek politikusként, mint 2013-ban civilként, pár 100-ad magammal….
Értenünk kell: a harc önmagában nem haladás.
Sok politikus ma addig jut el, hogy „Hiába futsz, ha nem indulsz el időben.” (mondja La Fontaine) De azt már csak a DK érti, hogy „Mi haszna futni, ha nem jó úton járunk?” (mondja a közmondás) A történelem pedig hiába tanít, ha nincsenek tanítványai. (mondom én)
Egyre többen – a tények mentén állást foglalók – értik, mit üzen az ellenzéknek 2022. április 3-a. A DK látványosan megértette mi a dolga – teszi. A Fidesztől ugyan elhatárolódó ellenzékiek közül sokan megsemmisítő jelzőkkel bírálják a DK-t. Erről azt gondolom, hogy lehetetlen védekezni ott, ahol hiányzik a jóakarat. Sokan azért filozofálnak és kritizálnak közülük, mert ők maguk félnek cselekedni, képtelenek erőteret életre hívni. Velük nincs dolga annak, aki rendszert akar bontani.
Aki szeret táncolni tudja, ha megváltozik a zene, megváltozik a tánc is. A DK április után feltett egy új lemezt, és lecserélte a ritmust idehaza. Kirajzolódni látszik a „parketten” egy új formáció. Ne felejtsük: az eddigi irányok és felállás nem működött, így a váltás nem lehetőség, hanem szükségszerű kötelesség. A DK döntött, nem hagyja magát többé lassítani: nem leszünk kevesebbek azért, mert más nem bír több lenni.
A DK megy előre. Dobrev Klára az Árnyékkormánnyal, megy előre.
Ellenzékiként, alakulása óta a DK pártoló tagja voltam, mára pedig tagja vagyok, mert közös a hitünk a társadalmi egyenlőségben, a társadalmi igazságosságban és szolidaritásban. Ráadásul szerintem ott kell lenni, ahol a dolgok történnek, és ma a DK-ban történnek
Hiszem, hogy miattam is
Pest megye területi igazgatója
a dékás kurva anyátokat
Húú, ez így éhgyomorra ???? még egy dékás kreténnek is sok.
Oda az Apró-klánhoz.
Más?
A geccc*ó any***áá***mmmm úgy megk***e**f**éé**l**n**ééé*mmm, ez egy istennő, szerelmes vagyok 🙂