A Cicerótól származó klasszikus szállóigét idézte a szerzővel beszélgető Rostás László, Miskolc korábbi főépítésze: ” inter arma silent musae „

A rendkívül érdekes, hagyományteremtő szándékú program szervezői : Berta Eleonóra, a könyv szerkesztője, Rápóti-Fekete Mónika, a Magyar Közösségek Szövetségének elnöke és Mács Ildikó, a Felvidék Ház szakmai igazgatója. Berta Eleonóra beavatta a szép számú publikumot, hogy kik bábáskodtak e rendhagyó mű születésénél. Elmondta, hogy Dolnics Zoltán őstörténeti kutató tavaly nyáron megkereste a Pro Art Galériában, ahol már könyvkiadói tevékenységgel is foglalkoznak. A látogató leült az asztalom mellé a kéziratát szorongatva, és elmesélte, hogy befejezte három évtized kutatómunkáját Anonymus kiléte felől. Már csak egy vágya van, hogy könyv alakban is megjelenjen műve, hogy annak szenzációs megállapításaival a jövő nemzedéke is megismerkedhessen. Nem hallgatta el azt sem, hogy olyanok is elutasították, akiktől ezt nem várta. Én abban a pillanatban éreztem, hogy egy olyan szellemi értékkel találkozom, amelyet nekem segítenem kell – emlékszik vissza Berta Eleonóra. Szó szerint azt mondtam neki:- Zoltán, engem annyian segítettek az elmúlt két évben, hogy az írásaimmal minél több olvasóhoz eljussak, és azt a törődést, segítést, amit akkor kaptam, én most azt őrá fogom fordítani. Talán nem is értette pontosan, miért beszélek erről, mivel azt sem tudta, hogy én is írok, de egy kölcsönös bizalom azonnal kialakult köztünk. Hittünk egymásban, amiből egy teremtő erő bontakozott ki. Engem alkotó emberek vesznek körül, és jó páran önként be is csatlakoztak hozzánk.

Az ankéton Berta Eleonóra felsorolta mindazok nevét, akik a nemes ügy mellé álltak. Kovács Manyi Miskolcz Bors nemzetség pecsétjének a színvilágát kutatta ki a levéltárban, és akvarellel azt megfestette, Barnóczky György művésztanár pedig a borítót. Sokat segített a könyvszakmában nagy tekintélyű Keglovits János. A szellemi szféra mellé persze az anyagi világ is szükséges. A helyszínt Hajdú László, a TTH tulajdonosa térítésmentesen bocsátotta a rendelkezésünkre. A nyomdát már ki kellett fizetni, és csodálatos módon szponzorációs felajánlást kapott Zoltán két személytől úgy, hogy azt még kérnie sem kellett. Bachner András és Erdődi László Zoltán volt a mecénása a kiadványnak. Szóval az isteni gondviselés szárnyai alá került Dolnics Zoltán. Úgy érzem, egy felsőbb világ rendezésének a szereplőiként mi pedig örömmel tettük a dolgunkat, a visszatérést a gyökerekhez – fogalmazott Eleonóra. Novemberben megkaptuk Solymosi Róbert Tipo Top Nyomdájából a könyveket, és jelenleg a Géniusz Könyváruházban és a Pro Art Galériában vásárolható meg az Anonymus miskolci volt című kötet. A mostani rendezvényen pedig itt dedikálta Dolnics Zoltán. A szenzációs könyvet a Pro Art Kiadó jelentette meg, melynek tulajdonos vezetője Berta Eleonóra.

A Cicerótól származó klasszikus szállóigét idézte a szerzővel beszélgető Rostás László, Miskolc korábbi főépítésze: ” inter arma silent musae „, azaz háború idején hallgatnak a múzsák. Évezredes tapasztalatok igazolják ennek igazát, és az ellenkezőjét. Irodalmunkban is találunk elegendő bizonyítékot arra, hogy legjobbjaink egyszerre harcoltak, ha kellett, kardjuk forgatásával és lantjuk pengetésével, mint Balassi, Tinódi, Zrínyi vagy Petőfi. Azt fejezzük ki ezzel, hogy olyan időkben, amikor a tartós elnyomás és az egzisztenciális fenyegetettség az úr, nincs elegendő tér a kultúra és a művészetek fejlődéséhez. Talán az ókorban még igaz lehetett e megállapítás, ám a XX. században már kevés valóságalapja volt. A tudományok esetében a ” társadalmi elvárások ” még fokozták is a kutatások szerepét. A narrátor szólt arról, hogy Dolnics Zoltánt már gyermekként megérintették a Diósgyőri vár titkai, meghatározta egész életútját. A romjai között olvasgatott fiatalkorában. Elment a Bartók Könyvtárba, és kérte, ajánljanak neki a magyar őstörténettel foglalkozó könyveket. Így ismerkedett meg Vámbéry Áron, Ligeti Lajos, Szász Béla, László Gyula és Győrffy György gondolataival. Immár 50 éve érdekli a magyar őstörténelem.

Dolnics Zoltán jól tudta, hogy Anonymus, a névtelen jegyző személye körül nyolc évszázados titok lappang, műve, a Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedeteiről) történelmi forrásértékéről, hitelességéről pedig máig is vitáznak. Élénken foglalkoztatja a közvéleményt, ki volt Anonymus. Művében P. mester csak nevének kezdőbetűjét (p. magister) jelöli meg, csupán annyit árul el magáról, hogy néhai Béla király jegyzője volt, ezért kilétét és korát homály fedte. Dolnics könyvében 47 kutató munkája van benne. Sokat köszönhet dr. Süpek Ottó tanszékvezető professzornak, aki így biztatta:”- Zoltán, előtted áll a feladat, hogy bebizonyítsd, nem az Aba nembeli Péter volt a P. dictus magister, hanem a Bors-Miskolc nembeli Panyit. És most itt a bizonyítás ideje.” Prof. dr. Erdélyi István régész-történész, volt tanszékvezetője kérdésére is sikerült megadni a választ „a máig titokzatos szerző”- szerzők kilétét illetően. Kutatásaimból az derül ki, hogy a Gesta eredeti szerzője a XII.-XIII. század fordulóján élt Bors nemzetség Miskolc-ágabeli Domonkos, egykori udvarispán, majd horvát-dalmát bán. Aki úgymond „nyugdíjba vonulása” után, feltehetően 1203-ban írhatta meg művét – olvasható Zoltán könyvében. Később az ugyancsak a Bors nemzetség Miskolc-ágabeli Panyit ispán, majd szörényi bán – akit csak P. dictus magisterként ismerünk, átírta 1268-ban, ezzel átformálta az eredeti Gestát, hogy ezzel felhívja IV. Béla figyelmét az ősiség jogának betartására. A történelemórán a diákok már tudni fogják, hogy kik voltak az Anonymusok! Szellemesen zárja sorait szerzőnk:”Én már tudom, hogy ki volt a két Anonymus, de az biztos, hogy ők – Domonkos bán és Panyit bán – már soha nem tudhatják meg, hogy ki vagyok én, aki megfejtettem az ő titkukat.”

kép és szöveg minap.hu