A második világháborúban hatezer magyar munkaszolgálatost – köztük Radnóti Miklóst – vittek a szerbiai Bor községbe. Döntő többségük zsidó volt, két százalékuk a katonai szolgálatot elutasító kisegyházak tagjaiból, Jehova Tanúiból, reformadventistákból és nazarénusokból állt. Onnan 3400 embert 18 nap alatt hajtottak el a 360 kilométerre lévő Cservenkába. A következő napok a holokauszt és a magyar történelem legvéresebb napjai közé tartoznak. A tettesek büntetlenül megúszták.https://telex.hu/kulfold/2023/01/27/cservenka-munkaszolgalatos-holokauszt-emleknap
Miközben a 27 nevű Ságvári Endre fiatalember Budapesten „kószált”. Az Endre szüleiről tudsz valamit, hogy kik voltak?
Na, ugye!
A telex nem a 3. világháború kitörését támogatja?
„Ha a fasizmus valaha is megérkezik Amerikába, akkor az a liberalizmus képében fog jönni” – idézi Ronald Reagan 1975-ben
„Alakszai Zoltán
2 ó.
·
Gyűlölet, üldözés, megkülönböztetés. Ma, a holokauszt nemzetközi emléknapján emlékezzünk a népirtás áldozataira és túlélőire.
Tisztelettel hajtsunk fejet előttük! Legyen béke!”
Pedig már megvoltak az antiszemita xxxxxxxxxxx terveik…
Ennek a koncepciónak egyfajta szekularizált változata található meg a német nemzeti-szocialista párt prominens tagja és a totális állam jogász-ideológusa, Carl Schmitt (1888–1985), politikai teológiájában, amely egyben a jogfilozófiájának is az alapja. Mindez azért fontos, mert az Orbán-rezsim szellemi alapját tulajdonképpen a demokráciát és a liberalizmust elvető, a német katolicizmus intellektuális peremvidékén elhelyezkedő Carl Schmitt politikai teológiája és jogfilozófiája alkotja. Műveinek magyar fordításai után ítélve az is elmondható, hogy meghatározó szerepet tölt be a magyar jogászképzésben (ELTE, PPKE).
Mi is valójában Carl Schmitt politikai teológiájának és jogfilozófiájának a lényege? Tételesen felsorolva:
– a modern állam alapja a katolicizmus, mivel minden államtudományi fogalom tulajdonképpen szekularizált teológiai fogalom;
– a teológiai tehát természeténél fogva politikai, az egyház pedig egy politikai entitás, amely akarva-akaratlanul befolyásolja az állam és a társadalom szerkezetét;
– a politikai cselekvést a „barát – ellenség” kibékíthetetlen ellentétpár határozza meg;
– az erkölcsnek nincs köze sem a joghoz, sem pedig a politikához;
– gyakorlatilag minden jogszerűvé tehető.
Napjaink Magyarországán ez a jog- és politikai filozófia ötvöződik azzal a bizánci hatalomfelfogással, hogy az ország (mint terület) tulajdonképpen a Hatalom birtokosának magántulajdona, a lakosok az ő alattvalói, és ő minden hatalom forrása (ő osztja a hivatalokat).
Hasonlóképpen idézhető az a kitétel is, amely szerint: „A kétharmad küldetés, amelyet azért adott a jóisten a választópolgárokon keresztül nekünk, mert rólunk gondolta, hogy el tudjuk végezni mindazt a feladatot, amely a függetlenségünk megőrzéséért szükséges. Átalakítottuk a közoktatás rendszerét, az egészségügyi ellátórendszert és a felsőoktatás átalakításának végén vagyunk, nagyjából az is lezárult, kirajzolódott minden. Ha most megállnánk, kockáztatnák az eddig elért eredményeket.” (2012.dec. 18).
Ebbe a szövegrészletbe Orbán Viktor gyakorlatilag belesűrítette a megszállottság határát súroló teljes elhivatottság- és küldetéstudatát. Kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar „nemzetet” teljes mértékben a saját elképzelése mentén akarja alakítani, formálni. Ebbe beletartozik, mind az állampolgárság faji alapú kiterjesztése, mind pedig annak piaci kiárusítása. A hívők az apró ellentmondásokon nem akadnak fenn.
A történetben az a legszomorúbb, hogy a Hatalom által egyházként elismert vallási közösségek – élen a katolikus és református egyházakkal – tulajdonképpen ehhez a politikai teológiához adják a nevüket, és ezt legitimálják a hallgatásukkal: pénzért és privilégiumokért. Közben természetesen elveszítik minden erkölcsi tartásukat, és hitelüket. Nem túl nagy ár ez azért az illúzióért, hogy az Orbán-rezsim a magyar társadalmat majd valamiféle megvalósított keresztény erkölcsi rendként szervezi meg? Hiszen napnál világosabb, hogy az orbáni Hatalom a hitet semmiféle kételyt, vagy kérdést el nem tűrő bornírt és tekintélyelvű politikai vakhitté degradálja; miközben a „kommunikációs” erkölcsre azt a feladatot rója ki, hogy eltakarja a kétszínűséget, az eszközöket szentesítő cél érdekelvűségét, a gátlástalan amoralitást, a nepotizmust, a pénz- és hatalomközpontúságot, a maffiaállami praktikákat.
Ennek a politikai teológiának az erkölcsi tanítása semmi másról nem fog szólni, mint:
– a hatalmi önkényről – minden szinten, hiszen a modell maga Orbán Viktor;
– a kiválasztott kiváltságosok törvényfelettiségéről;
– a mindennemű emberi-erkölcsi értékrend-nélküliségről;
– a képmutatásra és megalkuvásokra való nevelésről;
– az erőfölényről;
– egy olyan rendszerről, amelyben kriminalizálják a szegénységet, a férfiasságot lóerőben mérik, s amelyben azok, akiknek nincs semmijük, annyit és érnek – vagyis semmit.
Ez rendkívül szükséges is, hiszen a hétköznapi életben a lakosság egy másfajta erkölcsi értékrendnek az érvényesülését látja és tapasztalja. Ez arról szól, hogy:
– a hatalomban lévőknek nyugodtan, szemrebbenés és következmények nélkül lehet hazudni;
– a biztos érvényesülés legfontosabb kritériumai a feltétlen politikai lojalitás, a szolgalelkűség, a kétszínűség, a sunyiság;