Miskolc. Vitéz Csantavéry Tivadar Károly törzskapitány ünnepi beszédében idézte fel a tragikus eseményeket

Dr. Rózsa György főlevéltáros (a Szent György lovagrend tagja) megemlékezésében ismertette: az oroszországi kényszermunkatelepek története egészen a cári Oroszországig nyúlik vissza. Tudjuk, hogy 1825 után kezdték kialakítani Szibériában a Bajkálon túl az első telepeket. Ide vitték a lengyel felkelőket, de ide vitték 1848/1849 után a magyar forradalom sokszáz katonáját, többek között Petőfi Sándort is, ahogy oroszországi levéltári kutatások során bebizonyosodott. Aztán ide vitték 1863 után a lengyeleket, vitték az 1914-1918-as háború után az ott maradt hadifoglyokat és így vittek 1945-ben több százezer magyart Diósgyőrön kívül az ország 1800 településéről. 1944 december 22-én titkos parancsot adtak ki az oroszok, melyben leírták, hogy a német nyelvű férfiak és nők deportálását, a málenkij robotot meg kell szervezni – mondta el a szakember. Már 1945 januárjában elkezdték összeállítani azoknak a listáját, akik később a deportálásokban érintettek voltak. Az összeírás során a Mokán Komité emberei kapták a feladatot. Hat óra alatt kellett volna elkészülniük, de dokumentumok hiányában ez nehézségekbe ütközött. Az első listán 681 név szerepelt, mert nem tudták, hogy korhatár megkötés is van, hiszen a férfiak közül a 18 és 45 év közöttieket, a nők közül pedig a 18 és 30 év közötti személyeket érintette ez. Többszöri korrekció után állt össze a végső 433 főt tartalmazó lista. Őket végül deportáltak – összegezte az előadó.

minap.hu infó