A közösségi média „nem alapvető technológia az életünkben, csupán egy szórakoztatóipari termék”

Newport szerint, bármennyire is szeretjük ezt hinni, a közösségi média „nem alapvető technológia az életünkben, csupán egy szórakoztatóipari termék”.

„Pillanatnyi élvezetet, apró jutalmat kínál a figyelmedért és a személyes adataidért cserébe”, pont úgy működik, mint egy játékgép. „Tudjuk nagyon jól, hogy a közösségi médiaplatformokon olyanok dolgoznak, akik a figyelmünk maximális kisajátítására törekednek” – fogalmaz Newport egy korábbi TED-előadásában. Állítja, hogy véleményformálóként is tökéletesen boldogulni lehet anélkül, hogy az ember csak egyszer is végigpörgetné az üzenőfalát; akár csak egy napra is feltelepítené a Messengert; vagy a posztjaiért beérkező lájkok felett érzett elégedettségnek egy pillanatra is átadná magát. „Rendben vagyok, ne aggódjanak. Továbbra is vannak barátaim, továbbra is tudom, hogy mi zajlik a világban, és mint informatikus, továbbra is a világ különböző pontjain élő kutatókkal dolgozom együtt, és továbbra is bele tudok véletlenül futni kreatív ötletekbe” – sorolja a közösségi média vélt előnyeit, amelyek – ezek szerint – elérhetők a virtuális szociális háló igénybevétele nélkül is.

Nem olyan eget rengető megállapítások ezek – gondolhatnánk –, hiszen persze, hogy az élet működött a Facebook előtt is, és nyilván munkanélküli sem lesz az ember csak azért, mert nincs LinkedIn-fiókja. Csakhogy éppen Cal Newport könyvei a bizonyítékok arra, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű, és az emberiségnek egyre inkább szüksége van az olyan közhelyesnek tűnő megállapítások tudatosítására, mint hogy „a Facebook nem a világ”.

Newport Elmélyült munka című kötete annak a kornak a tünete, amelyben az életünk technológiai beágyazottsága következtében a kognitív képességeink romlani kezdtek; elkezdtük elfelejteni a hosszan tartó összpontosítás képességét, és lassan ott tartunk, hogy újra meg kell tanulnunk koncentrálni. Az intenzív, minőségi figyelem és szellemi munka egyre nehezebb azok számára is, akiknek elvileg ebből kellene megélniük – a szerző a könyveiben javarészt a tudásmunkásokról, kommunikációs szakemberekről, újságírókról, IT-szektorban dolgozókról, egyetemi oktatókról, irodai alkalmazottakról, menedzserekről, vagyis a tipikus fehérgalléros munkát végzőkről ír –, és a fókuszálás gyakorlatát olyan, kvázi „tankönyvek” alapján kell ismét elsajátítanunk, mint amilyenek például Newport munkái.

Akinek persze, nem inge, ne vegye magára, de bármikor letesztelheti magát az olvasó: vajon képes végigolvasni egy hosszabb szöveget anélkül, hogy oldalra pillantana a Messengerre? Tud egy-két órát egyhuzamban dolgozni anélkül, hogy egyszer is meglesné a bejövő e-maileket? Képes kiállni egy hosszú sort a boltban anélkül, hogy az üzenőfalát böngészné unaloműzésképpen? Ha a válasz minden esetben igen, akkor ez a cikk és Newport könyvei nem neki szólnak. Ellenkező esetben érdemes egy esélyt adni neki.https://hvg.hu/elet/20230204_elmelyult_munka_koncentralas_fejlesztese_fokuszalas_siker_Cal_Newport_konyv_pihenes