128.2.1. Nem mondok újat. Újra és újra el tud képeszteni, hogy az ún. épeszűnek tűnő sajtóban is nap mint nap előkerülnek különböző publicisztikák, nyilatkozók, komoly arcot vágó elemző szakértők, akik az úgynevezett ellenzéki pártok strategitaktikoakármicsodáját prüntyögtetik, fitymálgatják, hettyemfittyelik, hupákolják, hogy akkor mégis inkább amúgy kellene/kelletett volna, hogy akkor jobban lemenni vidékre, vidékebbre, vagy éppen följönni vidékről, aztán vissza, megállni félúton, megszólítani a bizonytalanokat, esetleg elbizonytalanítani a megszólalókat, vagy azokat, akik azt sem tudják, hogy bizonytalanok-e, esetleg a fiatalokat, az időseket, a vidéken élő idős fővárosi fiatalokat, a kiábrándult fideszeseket, a beábrándult szocikat, megelempésedett dékásokat, a lerándult a szadeszosokat, a nőket, a meztelen, gumi nélküli férfiakat, venezuelai autonóm faluközösségeket, a baloldali érzelmű neonácikat, a jobboldalra szavazó kriptokommunistákat, baloldali programmal, jobboldali gesztusokkal, kétoldali tüdőgyulladással, antineoliberális piacpárti újraelosztással, de mindenképpen HITELES politikai VÍZIÓVAL, fogjukmegegymáskezéttel, társadalmilag felelős, mi több, releváns, inkluzív, exkluzív, tolótetős, lendkerekes, turbo-gti anyámkínjával. (Ebből a szempontból is aggodalmas, hogy Gelencsér Ferenc, ahogy olvasom, a napokban béna kacsa lett.)
Szóval megy ez a kinek mit kéne csinálni, tematizálni a problematikát, a sajtónak meg aztán különösen mit, hogyan mit, kevesebb déká, több Hadházy, mit/kit kéne előtérbe tolni.
2023-ban. Édes Istenem.
https://twitter.com/NOELreports/status/1624694734072545283