Sokkal jobban tudjuk majd kezelni az időjárási szélsőségeket, amikhez az utóbbi években egyre inkább hozzá kellett szoknunk. Az aszály és a túl sok csapadék is jóval kisebb problémákat okoz majd.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és öt területi vízügyi igazgatóság konzorciumában, a Környezeti
és Energiahatékonysági Operatív Program keretében, az Európai Unió és a Magyar Állam 6,021
milliárd forintos vissza nem térítendő támogatásával valósul meg a Belvízcsatornák fejlesztése és
rekonstrukciója című projekt, amely az időjárási szélsőségek kezelésére fókuszálva, a
belvízelvezetés, valamint a vízvisszatartás és -tározás egyensúlyának megteremtését szolgáló
műszaki beavatkozásokra ad lehetőséget – írja a főigazgatóság sajtóközleménye.
A „Belvízcsatornák fejlesztése és rekonstrukciója” elnevezésű, KEHOP-1.3.0-15-2016-00010 azonosító
számú projekt legfőbb célja az, hogy a klímaváltozás hatására egyre gyakrabban tapasztalható
szélsőséges időjárási viszonyok – mint a túlzottan csapadékos vagy aszályos időszakok – kapcsán
felmerült vízvisszatartási igényeknek megfelelően hosszú távon fejlesszük az adott térség vízkészletgazdálkodását. EA projekt keretében megvalósuló munkálatok:
• Bácsborsódi tározó funkcióbővítése (ADUVIZIG)
• Harangodi tározó és a Kállai-főfolyás rehabilitációja, (FETIVIZIG)
• Hejő-főcsatorna rekonstrukciója (ÉMVIZIG)
• Villogó belvízcsatorna rekonstrukciója (KÖTIVIZIG)
• Örvényabádi belvízrendszer csatornáinak és műtárgyainak komplex rekonstrukciója (KÖTIVIZIG)
• Hódmezővásárhely térségi vízrendszer komplex rekonstrukciója I. ütem (ATIVIZIG)
A belvízcsatornák lefolyási paramétereinek javításával (mederkotrás, gyökérzónás tisztítás, a
túlburjánzott vízi növényzet eltávolítása, átereszek kapacitásbővítése, tisztítása) nő a csatornák
vízszállító képessége, ezzel együtt nő a hasznosítható vízkészlet, és mérséklődnek a káros
víztöbbletből adódó kedvezőtlen hatások.
A lápi póc (Umbra krameri) élőhelyei a Borsodi-síkon
Nyeste Krisztán, Somogyi Dóra, Sallai Zoltán, Antal László
A fokozottan védett lápi póc állományai az utóbbi évtizedben rohamosan visszaszorultak különböző emberi
tényezők hatására, valamint az idegenhonos halfajok
– különösképp az amurgéb – térnyerése következtében.
Ebből a szempontból kiemelten veszélyeztetettek a Tisza
vízgyűjtőjén élő állományok, hiszen az amurgéb terjedése
ebben a régióban a legintenzívebb.
A Borsodi-síkon 2005-ben még számos vízfolyásban
ismert volt a lápi póc jelenléte. Ezt követően az amurgéb
megjelenése és a vízhiány miatt 2012-re visszaszorult,
azóta pedig csak rosszabbodott a helyzet.
Vizsgálataink során – 2019 májusa és szeptembere
között – a Borsodi-sík alábbi helyszíneiről sikerült kimutatnunk a faj jelenlétét:
Hejő-főcsatorna – Hejőkürt (Y796395; X282106);
Rigós – Mezőcsát (Y791261; X277452);
Taktaközi öntöző főcsatorna – Tarcal (Y818911;
X310530);
Takta – Taktaszada (Y808714; X309241);
Takta – Kesznyéten (Y799451, X294512).
Az, hogy a faj még a térség több vizében – köztük a Takta
teljes vízrendszerében – jelen van, örvendetes. Azonban a
mintavételi helyek mindegyikén jelentős állományait találtuk az amurgébnek is, amely a Rigósban és a Takta vizeiben
már a fauna domináns tagjává vált. A Hejő-főcsatornában
még a lápi póc van jelen nagyobb számban, ám a vízfolyást a
szélsőséges vízjárás jellemzi, a felsőbb részei (pl. Hejőpapinál) rendszeresen kiszáradnak. Korábbi terepi tapasztalatok
és akváriumi kísérletek bizonyították, hogy a két faj együttes
jelenléte a lápi póc eltűnéséhez vezethet. Mindezek alapján
elmondható, hogy a faj borsodi állományai veszélyeztetettek,
hosszú távú fennmaradásuk kérdéses.
Tölgyes Ákos 2020. március 2-án egy szokatlan kinézetű halat fogott a Duna rajkai szakaszán. Ahogy
megírta a Haltani Társaságnak: „nemigen ismerek hozzá
hasonlót. Egy kicsit márnaszerű teste van, de a feje meg
a szája más. Kérném segítségüket a beazonosításában. A
halat természetesen visszaengedtem. Esetleg gyöngyös
koncér lehet?”
Válaszunkban elmondtuk: „A tippje tökéletes, a képen
gyöngyös koncér (Rutilus meidingeri) látható. A hal a
Duna vízrendszerének bennszülött faja, ami azt jelenti,
hogy itt alakult ki, és jelenleg is csak a Felső-Duna vízgyűjtőjén él. Nálunk nagyon ritka, eddig csupán néhány
lesodródó példánya került elő a Duna osztrák határtól
Budapestig terjedő szakaszáról. Hazai védettsége az idevetődő példányok megóvását célozza. A szerencsés fogáshoz
gratulálunk, köszönjük, hogy hírt adott róla.”
A szlovák-magyar Duna-szakasz szlovák oldalán,
Dunaradványnál (Radvaň nad Dunajom) már 1975-ben
kézre került a gyöngyös koncér, a magyar oldalról azonban az első példányt csak 1998-ban fogták ki a halászok
Dunakilitinél. Közel két évtizeden át ez volt a faj egyetlen
bizonyított hazai adata, de ugyanitt, a duzzasztó felvizén
2016-ban horogra akadt egy újabb példány, amelyről a
Halászat 109. évfolyamának a 2. száma is hírt adott. Most
csupán négy évet kellett várnunk az újabb észlelésre,
amely a gyöngyös koncér harmadik bizonyított adata
hazánkból, mivel az 1993 körül Budapest északi határánál
fogott példány faji azonossága nem bizonyított.
Lápi póc és amurgéb a Hejő-főcsatornából (Somogyi
Dóra felvétele)
Gyöngyös koncér a Duna rajkai szakaszáról (Fotó: Eszenyi
Nóra)
A magyar haltani társaság hírei
113. évfolyam | 2. szám | 2020 nyár
Újabb gyöngyös koncér (Rutilus meidi
