Rossz esetben a túlélésről szól majd az életünk – Magyarország 2050

„Az hogy nézne ki?

Magyarország még ennél is jobb hely lehet 2050-re, hiszen például addigra az egész épületállományt mélyfelújíthatjuk, azaz energetikailag átfogóan korszerűsíthetjük, az összes benapozott tetőre napelemet tehetünk, így a házak „nullenergiásak” lesznek, vagyis megtermelik a felhasznált energiát, de akár többet is. Ezzel nem csak az unión kívüli földgázimport-függőségünk szűnik meg, de több marad az emberek zsebében is, hiszen alig kell majd költeni rezsire. A levegő minősége is javul, aminek köszönhetően csökken az allergia, asztma, a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, és nő az átlagéletkor.

2050-re bőven át tudjuk úgy alakítani a városainkat, hogy 15 percen belül minden fontos helyre (munkahelyre, iskolába, orvoshoz, ügyet intézni, bevásárolni) elérjünk gyalog, biciklivel vagy segwayjel. Létrejöhetne egy nagyon jó, megosztott tömegközlekedési rendszer, ami háztól házig viszi azokat embereket, akiknek ezen felül is marad közlekedési igényük. Az újjászervezett városokban a jelenlegi járműállomány harmada is elég lesz a mobilitási igények magasszintű kiszolgálására, saját (villany)autó helyett pedig inkább bérlésben gondolkodnak majd az emberek közautórendszerekből, ha éppen szükségük van egy saját használatú járműre egy utazásra. (…)

Visszatérve a forgatókönyvekre. Mi az, ami a jó esetén is megszűnik?

Nem lehet majd korallzátonyokra röpködni (ami nekünk luxus, de félmilliárd ember megélhetése múlik a korallzátonyokon), nagyon drága lesz a kávé és a kakaó – rossz forgatókönyv esetén pedig eltűnik vagy aranyáron lehet csak hozzájutni.

A síelés kevesek luxusa lesz, itthon pedig sífutni, tavainkon korcsolyázni sem lehet majd, vagy csak nagyon ritkán. De ha visszaadjuk az uniós földterület 30 százalékát a természetnek – ahogy erről az Európai Parlament döntött -, azzal nagyon sok alternatíva lesz a kenuzástól kezdve a túrázásig. Télen is sok mindent lehet majd csinálni, leszámítva a síelést.

Ha a rossz forgatókönyv valósul meg, fog minket érdekelni, hogy milyen sportot tudunk választani?

Akkor nem a sportolásról fog szólni az életünk, hanem konkrétan a túlélésről. Azt a társadalom egy része fogja csak túlélni.

A magyarnak, vagy globálisan?

Biztos, hogy Magyarországon is így lesz, elég, ha megnézzük, kik halnak meg egy hőhullámban. Mert egy nagyobb felmelegedéssel szinte minden évben lesznek hőhullámok, ami az időseket, a szívbetegeket és a fizikai munkát végzőket tizedeli meg leginkább, nekik sokkal kisebb lesz a túlélési esélyük. A gazdag időseknek jobb lesz, hiszen számukra elérhető például a légkondicionált menedék.

A tavaly nyáron is meghalt több mint 20 ezer ember a hőhullám következtében Európa-szerte, de erről nem nagyon volt szó. Tehát beszélhetünk elöregedő társadalomról, de Isten adja, hogy úgy legyen, és legyen öregedő társadalom. Pontosabban, ezért mi tudunk tenni. A rossz forgatókönyv esetén számolni kell újabb pandémiákkal is. A sok halálos áldozat mutatja, hogy a Covidot sem tudtuk jól kezelni, de garantálom, hogy nem az volt az utolsó. 2050-ig még biztos lesz világjárvány, ami térdre kényszeríti a gazdaságot.”

A címlapkép illusztráció. Kép forrása: thommas68 / Pixabay