A roma nők karrierjével kapcsolatban egyelőre nem az üvegplafon áttörése a téma, hanem hogy egyáltalán rajthoz tudjanak állni – talán így lehet összefoglalni, amit a témával kapcsolatban a legfontosabbnak tartok. De most nem kemény és kikezdhetetlen állításokat szeretnék tenni a nők vagy a romák munkaerőpiaci helyzetéről, hanem elmondani a saját történetem, mert azt hiszem, jó példája annak, milyen cigányként, állami gondozottként érvényesülni 2023-ban, Magyarországon.
Világéletemben azt terveztem, hogy sportoló leszek, és akkor majd megszeretnek az emberek. Mert én úgy nőttem fel, hogy sosem szeretett senki, legalábbis én így éltem meg. Családról családra adtak, nem kellettem senkinek, sosem állt ki mellettem senki.https://telex.hu/velemeny/2023/02/28/zsiga-melinda-velemeny-egyenloseg
Egy válasz
Ilyen szekrénysorom volt nekem is 1983-tól, évekig fizettem részletekben, együtt a szövetkezeti lakás árával, harminc éves részletre. Ugyanis az emberek semmit sem kaptak ingyen, sem fürdőszobát, sem pénzt, sem kenyeret, inkább fényévesen tartotta őket Magyarország, vagy ingyen dolgoztatta, fillérekért nevetve rajtuk, hogy miközben áldozzák őket a világ, xxxxxxxxxxxxxxxxxx