A helyzet a következő években Debrecenben lehet a legnehezebb, ahol a BMW 1500, a CATL 9000 új munkahelyet hoz létre, és akkor más beruházásokról még nem beszéltünk. A város 2021 és 2030 közötti gazdasági programja ezek mellett további csaknem 10 ezer új munkahellyel számol. Ha nagyon optimistán azt becsüljük, hogy a 20 ezer új munkahely kétharmadát más helyi munkaadóktól átcsábítva sikerül összehozni, akkor is 6-7 ezer új dolgozó és a családjaik megjelenésével lehet számolni a városban.
A debreceni lakáshelyzetet bonyolítja, hogy a KSH legutóbbi mikrocenzusa szerint Hajdú-Bihar vármegyében a lakott lakások 91,6 százalékában a tulajdonos élt, 6,2 százalék volt kiadott magánlakás, és mindössze 0,6 százalék volt önkormányzati bérlakás. Ez a teljes megyében körülbelül 12,5 ezer magánbérlakást jelent, ami azért is rendkívül kevés, mert csak a Debreceni Egyetemnek körülbelül 30 ezer hallgatója van.
Jelentős beruházás nélkül tehát a BMW és a CATL beüzemelése valószínűleg nagyon gyorsan a Debrecen környéki albérletárak erőteljes emelkedéséhez vezet. Ennek a pontos mértékét még nehéz megbecsülni, de ezzel valószínűleg több száz, rosszabbul fizető szektorban dolgozó alkalmazott, vagy diák szorul majd ki az albérletpiacról. Külön probléma, hogy a létrejövő munkahelyek egy része diplomás, fehérgalléros állásokat jelent, a várt több ezer mérnök pedig valószínűleg minőségbeli kívánalmakkal érkezik majd.
Czirfusz Márton egy, a debreceni lakhatásról szóló tanulmányában több lehetőséget vázol a helyzet javítására. Ezek közül a legevidensebb a vállalati lakásépítés lenne, amelyben a gyárak közvetlenül építtethetnének lakásokat a dolgozóiknak. Ez nekik azért is megérheti, mert ezzel magukhoz láncolják a dolgozókat, és a mérséklődő lakhatási költségek miatt a dolgozók kisebb fizetésekkel beérik. A Debrecenben most terjeszkedő cégek közül a BMW például Münchenben több ezer lakásos munkásnegyed felépítésében vett részt a 19. és 20. század fordulóján, és valamikor a debreceni Járműjavítónak is száz vállalati lakása volt. Az utóbbi évtizedekben ilyesmire azonban nem került sor.
A második lehetőség a munkásszállóké: az állami támogatás mellett az utóbbi években Magyarországon ingatlanfejlesztők is építettek ilyeneket. Ezek egy része a hagyományos értelemben vett, rossz körülményeket nyújtó, néha többfős szobákkal üzemelő szálló, épültek viszont főleg a fehérgalléros dolgozók anyagi lehetőségeihez igazított kényelmes apartmanszállók is. Debrecen környékén több hasonló apartmanszálló épül, de ezek egyrészt darabszámra, másrészt árszínvonalra sem megfelelők az ipari munkások igényeinek. Nem beszélve arról, hogy hosszú távon senki nem akar munkásszállón lakni, ez tehát mindenképpen csak ideiglenes megoldás lehet.
Szintén lenne lehetőségük a cégeknek, hogy a munkabéren felül pénzzel támogassák a munkavállalóikat. Mivel ez Magyarországon 2019 óta ugyanúgy adózik, mint a közvetlenül számolt fizetés, az alkalmazása valódi előnnyel nem jár, ezért nem is gyakori. A cégek mellett elméletileg szakszervezetek is tudnák segíteni a tagjaik lakáshelyzetét. A legközvetlenebb beavatkozás a saját, szakszervezeti lakások építése vagy vásárlása, erre viszont a magyar szakszervezetek anyagi lehetőségeit nézve nem sok esély látszik.
Az elmúlt évek gyakorlatát figyelembe véve a legvalószínűbb, hogy a lakhatás kérdését a cégek és az állam a következő években is csak felületesen fogják kezelni. A munkások többségének így a nagyvárosokon kívül, a környező kisvárosokban és falvakban vásárolható és bérelhető házak és lakások jutnak, miközben a nagyobb városokban, így például Debrecenben tovább emelkednek majd az ingatlan- és albérletárak.https://telex.hu/komplex/2023/03/06/akkumulatorgyar-12-ora-muszak-god-samsung-munkas-tarsadalmi-hatas-oktatas-vendegmunkas-szakszervezet-catl-fizetes