A döntést megelőző ügy egy miskolci mozdonyvezető a MÁV-Start-tal szemben indított pere, mert a munkáltatója nem adta ki neki külön a napi 11 órás pihenőidőt.

A MÁV-START azt állítja, hogy mivel a jelen ügyben alkalmazandó kollektív szerződés az EU-s irányelv által megkövetelt minimális (24 órás) heti pihenőidőt jelentősen meghaladó (legalább 42 órás) pihenőidőt ír elő, a vasúttársaság döntése egyáltalán nem érinti hátrányosan munkavállalóját, tehát összességében többet pihen a munkavállaló, csak a napi 11 órás pihenőidős jogcím sérül.

A Miskolci Törvényszék felfüggesztette az eljárást és az Európai Unió Bíróságához fordult azt tisztázandó, hogy az irányelv értelmében a heti pihenőidővel egybefüggően kiadott napi pihenőidő a heti pihenőidő részét képezi-e, lehet-e egy egységként kezelni a kettőt?

Az Európai Unió Bírósága ítéletében kimondta, hogy a napi és a heti pihenőidőhöz való jog két önálló jog, amelyek eltérő célokat követnek.

A napi pihenőidő lehetővé teszi, hogy a munkavállaló meghatározott, nemcsak hogy összefüggő, de a munkával töltött időt közvetlenül követő időszakra eltávolodhasson munkakörnyezetétől. A heti pihenőidő azt teszi lehetővé a munkavállalónak, hogy minden hétnapos időszakon belül kipihenhesse magát. Következésképpen biztosítani kell a munkavállalók számára mindkét jog tényleges gyakorlását.

Ebből következik, hogy a napi pihenőidő nem képezi a heti pihenőidő részét, hanem ahhoz hozzáadódik, még akkor is, ha a napi pihenőidő közvetlenül megelőzi a heti pihenőidőt.

A HR Portál megkeresésére Fodor T. Gábor munkajogász szerint az átlagos hétfőtől péntekig terjedő munkarendet figyelembe véve, a munkavállaló két pihenőnapja a szombat és a vasárnap, mint naptári nap, ez a heti pihenőidő. A pénteki munkanapot követő tizenegy órás napi pihenőidőnek szombaton 0.00 óra előtt be kell fejeződnie tehát péntek 13.00 órát követően a munkavállaló nem dolgozhat.

A munkajogász szerint mindebből az is következhet, hogy az uniós bíróság ítéletét követően meg kell változtatni a Munka Törvénykönyvét.