A Legfelsőbb Bíróság döntött egy évek óta tartó kártérítési peres ügyben: kompenzálnia kell az államnak azokat a földtulajdonosokat, akiktől az 1950-es évektől kezdve sajátítottak ki földeket, többek között olyan városok megalapítása során, mint Karmiel és Nof HaGalil. Az összeg jelenleg mintegy egymilliárd sékelt tesz ki, a perköltségre 15%-ot kell fizetnie az államnak – írja a The Marker.
Az ítéletet azokban az összevont perekben hozták most meg másodfokon, amelyeket 2016-2017-ben 189 kártalanítási igény ügyében adtak be földtulajdonosok, akiktől kompenzáció nélkül sajátítottak ki földeket mintegy 70 évvel ezelőtt, többek között Karmiel, Nof HaGalil, Maalot és Haifa egyes részei, valamint az ezekhez vezető utak és az infrastruktúrák kialakítása érdekében. Az ítéletnek egyébként még jelentős kihatása lesz, mert jelenleg további több száz per van folyamatban ugyanebben a jogi kérdésben, többségük a haifai és a názáreti megyei bíróságokon.
A most jogerőre emelkedett 189 ügyben egyébként az állam nem vitatta a földtulajdonosok kártalanítára vonatkozó igényét, sőt, korábban már egyességet is kötöttek az eljárás során egyes pénzügyi kérdésekben. A felek közötti jogvita arra vonatkozott, hogy mi legyen a kártérítés összegének alapja. A földtulajdonosok azt kérték, hogy a teljes kisajátított terület értékének 6%-ának megfelelő mértékű éves elmaradt bérleti díjat kapjanak, az állami földkezelő pedig ezt 2,5%-ban, illetve bizonyos telekméret után 1,5%-ban kérte meghatározni.
Az első fokon hozott ítéletek többségében a földtulajdonosok álláspontját fogadták el, az állam fellebbezett az ítéletek ellen a Legfelsőbb Bírósághoz, és már tavaly júliusban döntés született, hogy a kisajátított földek volt tulajdonosai évente 5%-os, illetve egyes terület méretektől számítva 3,25%-os éves bérleti díjra jogosultak kártalanításként. Ez – csak a most lezárult ügyekben – egymilliárd sékelt (közel 300 millió dollár) jelent, a jelenleg folyamatban lévő ügyekben pedig további több milliárd sékelt tesz majd ki.
A Legfelsőbb Bíróság a perköltség ügyében a földtulajdonosok fellebbezésének adott helyt, a kiszabható legmagasabb, 15%-ban jogosultak perköltségre, ez azonban – a felperesek kérésének ellenére – minden eddigi perköltséget, nem csak az ügyvédi díjat foglalja magában, 150 millió sékel értékben.
Zárójelben megjegyzendő, hogy sok alaptalan és inkompetens véleményt terjesztenek a közösségi médiában az ítélettel kapcsolatban: mindenekelőtt nem a Bagac, a Legfelsőbb Bíróság alkotmánybírósági jogkörben hozott döntéséről van szó, hanem a legfelsőbb grénum polgári fellebbezésben másodfokon hatáskörrel rendelkező hármas tanácsának döntéséről. Azt is ki kell emelni, hogy annak ellenére, hogy első látásra az államkasszát súlyosan terhelő kártérítési összegekről és díjakról van szó, a kisajátított földek egy részét az állam még nem is használta fel építési célra. Csak ezeknek a földeknek az értékesítéséből jelentős összegeket kerülnek majd az államkasszába.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
A Riskpaid vezérigazgatója: „500 millió dollárt fogunk költeni Izraelből, segítünk azoknak, akik Portugáliából szeretnének dolgozni”
Ido Gal, a high-tech cég vezérigazgatója bejelentette, hogy készpénzben utalja át eszközeit, mert „attól tartanak, hogy a kormány a jövőben korlátozni fogja a pénzfelvételeket.” Megjegyezte, hogy a Riskpaid kiterjeszti fejlesztési tevékenységét Portugáliában, és alkalmazottakat toboroz. ott: „Korlátozott számban van költöztetési csomagunk, de akit érdekel, saját maga is átutazhatja a személyzeti osztályt”
Horthy Miklós írta önmagáról:
„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”
Különös , iszonyú „bája” van a befejezésnek: ..”mikor még szükségünk van rájuk.”