No-go zónát alakít Budapest az izraeli sorozatban – itt a Fauda új évada
Visszatérnek az izraeli terrorelhárító kemény fiúk és lányok a Netflix meglehetősen realista sorozatában.

Néhány hete mutatta be a Netflix a Fauda című izraeli sorozat új évadát.

A „fauda” arab szó, a jelentése „káosz”,

s ez a szó tényleg rövid és tömör összefoglalója a sorozat fő témájának: Izrael, Palesztina és a környező arab államok, a zsidó-muszlim ellentét végtelen történetének – testközelből, földközelből nézve.

A 2015-ben indult izraeli produkciót röviden egy izgalmas akciófilm-sorozatnak lehet jellemezni – de ez önmagában csak a felszín.

Mert az alkotóknak – a főszerepet is játszó, valódi terrorelhárító kommandósból színésszé avanzsált Lior Raznak, valamint a szintén kommandós múlttal rendelkező írónak, Avi Issacharoffnak – sikerült mélységet, összetettséget, nagy mértékű realizmust hozzáadnia az egyébként rendkívül izgalmas, sokszor karfába kapaszkodósan feszültté és feszessé tett történetekhez, amik egymásba gabalyodnak és végül évadonként kiadnak egy-egy nagy sztoriívet.

És nagy szó ez, különösen egy olyan tűzforró témában, mint az izraeli zsidók és a muszlim arabok konfliktusa,

ami milliók számára egy fekete-fehér történet – csak épp ellenkező előjellel a két oldalon.

Lior Raz egyébként a való életben 19 éves korában elveszítette akkori barátnőjét – a lányt ugyanis egy palesztin férfi halálra késelte. A katonai és kommandós szolgálatán túl később Amerikában is megfordult, s Arnold Schwarzenegger testőreként is dolgozó Raz tehát nem éppen elméleti távolságból tekint rá az izraeli-palesztin konfliktusra.

A 4. évad előzetese

 

Persze, az izraeli sorozat főhősei az izraeli kommandósok és titkos ügynökök, akik a zsidó államot őrzik és védik a határokon innen és túl. És védik egymást is, igazi véd- és dacszövetségként:

a marcona fegyveresek az akciózgatáson túl is összetett karakterek, hivatásukért élő és haló férfiak,

akiknek ugyanakkor vannak érzelmeik és esendőségeik, van bennük gyűlölet és akár irgalom is. És akiknek van családjuk, feleségük, gyerekük is. Vagy épp szeretnének családot. Vagy épp szétesik a családjuk. Vagy egyszerűen felőrlődnek a hivatás és a magánélet egymásnak feszülő malomkövei között.

De fontos szerepet játszanak a nők is a sorozatban, akár a fegyveres testületekben, a kommandósok között – Izraelről van szó, ugye –, vagy épp a feleségek, barátnők vagy anyák karaktereiben. Az ő nézőpontjukból is láthatjuk azt a végtelen konfliktushelyzetet, amelyben a Közel-Kelet zsidó állama és társadalma éli mindennapjait.

Aki esetleg azt várja, hogy a Faudában az izraeliek a fasiszta, elnyomó, gazdag és pökhendi hódítók, akik elnyomják a szegény, kisemmizett arabokat, nos, az csalódik: az izraeli sorozatban nyilván alapvetés, hogy Izraelnek joga van megvédenie önmagát minden lehetséges eszközzel, az ellenség pedig erőszakos, terrorista bűnöző, nem pedig Nobel-békedíjas, pacifista szabadságharcos.

Ugyanakkor – és ez a Fauda talán legnagyobb erénye az elsőrangú akciófilmes, politikai thrilleres történetvezetés mellett –,

ez az izraeli sorozat a legnagyobb mértékben megadja a tiszteletet az ellenségnek is.

A palesztin és más arab, muszlim ellenfelek soha nem karikatúraszerű, nevetséges, egydimenziós alakok. A főellenség karakterektől kezdve a talpasokig és az esetleg két tűz közé szoruló, feláldozható gyalogokig mindenkinek megvan a háttértörténete, jól összerakott karaktere, akiknek a történetei – akár magukat az izraelieket is negatív színben feltüntetve – megmagyarázzák, hogyan kötnek ki az aktív, fegyveres ellenállásnál, a terrorizmusnál.

Szintén erénye a sorozatnak, hogy bemutatja: az apró, alig fél dunántúlnyi Szentföldön összezsúfolódó zsidók és arabok nem élnek elszeparálva, és nem is tudnának egymástól teljesen elkülönülten élni. A főszereplők anyanyelvi szinten beszélnek arabul és olvadnak be az idegen, ellenséges környezetbe is, ha kell; ahogy vannak nyugodt, békés életre vágyó, izraeli állampolgár arabok is.

És még valami: a streaming produkciókban és számos egyéb mostani szórakoztatóipari szegmensben már végképp eluralkodó, ma már egyre inkább kontraproduktív és joggal kritizált woke, balos, LMBT-satöbbi nyomulásnak a Faudában nincs helye.

Valahol üdítő ez a bármifajta leegyszerűsített ideológiától, álproblémáktól és cukrozott szépelgéstől mentes, karcos, piszkos, életszagú sorozat,

benne férfias férfiakkal és nőies nőkkel, olyan alapvető, természetes emberi érzelmekkel, mint a bajtársiasság, az önfeláldozás, a közösségiség; olyan témákkal, mint a hétköznapi, felnőtt férfi-nő kapcsolatok realista boncolgatása, no meg az árulások, a bosszúk, a bűnök és bűnhődések, a meghasonlások és lelkiismeret-fordulások, az átérezhető életdrámák bemutatása.

Fauda, zenében

 

Most pedig itt a Fauda negyedik évada, amit nemrég mutattak be a Netflixen. Amiért a magyar nézőknek különösen érdekes és pikáns lehet az új évad, hogy az abban fontos szerepet játszó

Brüsszelt, pontosabban annak elhíresült, no-go zónaként is emlegetett Molenbeek negyedét nem más város alakítja, mint Budapest.

A fővárosi lakosok nyitott szemmel lesve a sorozatot tippelgethetnek és beazonosíthatják, épp melyik budapesti városrész vagy utcarészlet bukkan fel Brüsszelként. Például van annak némi diszkrét bája, amikor épp a magyar titkosszolgálatok valódi, Fehérvári úti új székháza előtt üldözik az izraeli kommandós karakterek a muszlim terrorista ellenséget, na. Az egyébként nagyon realista, jó értelemben földhöz ragadt akciósorozat átéléséből a magyar nézőket azért kissé kizökkenti, bár így is jól szórakoztathatja a Brüsszelnek álcázott, számos budapesti jelenet.

Az idei évad nagy története azonban ismét izgalmas, magával ragadó, szemeket felnyitó és a közel-keleti nüanszokra érzékennyé tevő, a végkifejletnél megrendíteni képes sztori, ami kiemelkedik a Netflix átlagos minőségű, tengernyi produkciódömpingjéből, és aminek a nézését az évadbeli epizódok végén tökéletesen elhelyezett, érdekfeszítő cliffhangerekkel nehéz is abbahagyni.