A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„A saját halálod az életed legnagyobb történese, akkor is, ha egyenrangúnak tűnik a gyerekeid születésével, életed szerelmével. Rájössz, hogy az a csúcspont.”

Till Attila három évtizede kezdte a tévézést. Kulturális műsorok, valóságshow-k, zenei tehetségkutatók, játékok, revük házigazdája. Emellett a Csicska, a Pánik és a Tiszta szívvel című filmek írója-rendezője. De minderről nem lesz szó. Annál inkább szó lesz az időről, amit Tilla a legnagyobb úrnak tart, és a halálról, amit a legizgalmasabb dolognak, művészetnek, varázslatnak, pillanatnak. A katarzisról mások és saját halálunk révén.

Az utált, gyűlölt, félt rákról, ami generációk óta kísért a családban. Ő pedig szeretné minél később átélni  az élet nagy történését: minél később meghalni. Emiatt elhagyta káros szenvedélyeit: no cigi, no pia, annál több kolonoszkópia.

Szó lesz a humorról, amit sosem szabad elhagyni – a halállal kapcsolatban sem. Idős csimpánzokról, Keith Richardsról és Hrabalhoz illő, megrendítő, egyben groteszk történetekről. A szülők halálával megszűnő gyerekkorról, az árvaság súlyáról. A temetőbe járás és a sírás problematikájáról, az asztalra rakott hamvakról. Az ősember szakralitásáról, egy elrontott temetés évekkel későbbi helyrehozataláról, a régi rítusokról és az azok eltűnéséből adódó szorongásról. Tilla asszociatív monológjaival mindezt egyszerre veszi lazára és komolyra ebben az adásban.„Olyan, mint a fociban: amikor anyám meghalt, NB II-es profi futballista lettem. Most már faterom is meghalt, ez már NB I. Én következem.”