Imádott vezetni, méghozzá gyorsan, a jogosítványt viszont csak úgy tudta megszerezni, hogy megvesztegette a vizsgabiztost. Szerette az italt és a szórakozást, szeretett elegánsan öltözni, számtalan autót összetört, és még több kémcsövet: ahogy a szerző mondta, a rendetlen, csapongó, a felszerelésre nem vigyázó Neumannt bárhol rettenetesen rossz tudósnak tartották volna, csak éppen a zsenialitása miatt senki sem állított volna róla ilyesmit.
A szilárd alap
Már a fejezetek címéből is látszik, hogy Neumann valóban zavarba ejtően sok dologgal foglalkozott, mindennek a szilárd alapját viszont mindig is a matematika adta. Battacharya szerint ez csaknem metafizikai küldetés lehetett Neumann számára: ha találkozott egy problémával, azt rögtön lefordította a logika nyelvére, és megtisztította minden sallangtól, így létrehozta azt a szilárd ismeretelméleti alapot, amire aztán lehetett már építkezni.
Így tulajdonképpen már majdnem mindegy is volt, hogy kvantumfizikával vagy valószínűségszámítással, esetleg a mesterséges intelligencia lehetőségével foglalkozik: csak a lényeg maradt. Azok a területek viszont, amelyekkel foglalkozott, így össze is mosódtak, és talán éppen az volt sikerének egyik oka, hogy az ötletek akadálytalanul áramolhattak, és párhuzamos pályákon mozoghattak. Neumann éppen az egymás mellett futó folyamatokban, a folyamatos alakulásban és építkezésben látta annak okát, hogy az emberi agy sokkal hatékonyabban működik, mint egy Neumann-féle számítógép: képes párhuzamosan több feladattal is foglalkozni, új kapcsolatokat találni közöttük, sőt, az agyon belül is új kapcsolatok jönnek létre attól függően, hogy hogyan használja az ember.https://qubit.hu/2023/03/12/az-ember-a-jovobol-neumann-janos-a-vilag-egyik-legzsenialisabb-matematikusa
Úgy olvastam, hogy jó tudósnak tartották Amerikában, sőt a számítógép alapjait is ő tette le, nemcsak az atombombáét.