„»- István, az a gyöngyösi cég 400 körül tudna adni nettóban, és bár fizikai munka, ez nem rossz pénz. De mivel már nincsen a környéken dolgozni akaró/tudó ember, ezért most Manilából hozunk 80-at.

– A Fülöp-szigetekről? És a környékbeli cigányok?

– Azokat nem látjuk, nem találjuk. Jöhetnének azok is, de egyszerűen nem találjuk őket. Egyébként erre a 80 helyre 3000-en jelentkeztek. A munkaadó még válogathat is, neki nem szakad meg abba a szíve, hogy a helyi cigányok nem tolonganak nála a munkáért.«

Évek óta visszatérő elem a tréningjeimen az a gondolat, hogy talán még 5-8 évük van azoknak a cigányoknak, akik valóban dolgozni, munkát találni szeretnének. És azért csak ennyi, mert ha ők nem találják meg addig a helyüket a munkaerő piacon, akkor majd jönnek a filippínók („kik?”), a bangladesiek („az hol is van?”) és a mexikóiak („viccelsz, more”). Bónusz: ezek mellett jönnek a robotok is (értsd: automatizáció), és majd mindenhova biztosan kevesebb ember kell, mint eddig. Sőt, a robotok már itt is vannak. Szóval tessék nagyon gyorsan felébredni, összeszedni magunkat és megkeresni-megtalálni a munkát, amiből lehetne tenni saját magunkért, mert ha nem így lesz, akkor a cigányok magukat zárják ki a munkaerőpiacról.

A cigány hallgatóság ilyenkor általában finoman hümmög, hitetlenkedik, aztán mindenki elmondja, hogy neki van munkája, ő nem fél a jövőtől. Indulnak is holnap már térkövezni valahova a Dunántúlra, meg persze Pestre, hiszen komoly üzletember vállalkozóknak dolgoznak. És én azt pedig nem is tudhatom, hogy mennyire rendben vannak nekik a dolgaik, ne oktassam ki őket.

Nyilván csak a töredékük dolgozik úgy, hogy az három érdeket is szolgálni tudjon (munkaadó-munkavállaló-magyar állam), miközben pedig a magyar munkaerőpiac éhezi a munkaerőt.

És ha nem lesz, vagy nincsen, vagy egyszerűen elbújik a munkaerő, akkor majd valóban jönnek a robotok, meg a Fülöp-szigeteki tízezrek, akik addig dolgoznak minden nap, ameddig csak engedik nekik, és hálásak a lehetőségért, mert a megkeresett pénz az életet jelenti az otthon maradt családjuk számára. És ha így lesz, akkor a cigányok majd panaszkodhatnak továbbra is, hogy elveszik előlük a munkát.

Kell 500 000 dolgozó ember a következő 3-5 évben. És ha rajta múlik, akkor a nem magyar munkavállaló csak akkor érkezhet, ha itt már mindenki dolgozik. És ha nehezebb az a munka, akkor azért járjon több bér. De a munkahelyekre magyarok kellenek. Mindenféle kirekesztés nélkül. Mert a magyar asztalra magyar kenyeret a magyar munkavállaló tegyen. És bármennyire is döbbenetesen hangzik, de azok a magyarok pedig most leginkább a cigányok.

És egy kis személyes: aki munkát keres, forduljon hozzám bátran. Az ország legjobb munkaerő-közvetítői várják, hogy százszámra ajánljak nekik dolgozni akaró, megbízható embert, aki valóban dolgozni szeretne. Nekik is könnyebb és olcsóbb lenne, mint kéthetente a világ túlfelén embereket válogatni.”