Kellett a hely a lakásoknak. Nem volt vita, hogy az Avast építsék be

1973-ban, azaz az idén 50 éve, hogy elkezdték építeni az avasi lakótelep első ütemét. A múltkor írtuk, az első tervek szerint 30 emeletes felhőkarcoló is épült volna az Avasra, és arról is írtunk, hogy egy városi legenda szerint egy „fontos ember” Budapestről Miskolc felé utazván meglátta az Avas dombját, és úgy gondolta, milyen izgalmas lenne, ha a város felé vonatozók hatalmas lakótelepet látnának. Simon Gábor építészmérnök első kézből tud sok mindent a lakótelep építéséről, hiszen a panellakásokat gyártó házgyár vezetője, majd a BÁÉV főmérnöke volt.

Igaz lehetett az említett legenda?

Biztosan nem, hiszen nem politikai döntés volt. A háború után – nem csak Magyarországon – ugrásszerűen megnőtt az igény a lakásépítésre, többek között a háborús károk miatt. Miskolcon 1948 után kezdődött, akkor épültek többek között a Tizeshonvéd utca, a Győri kapu, Kilián-Észak, Kilián-Dél, Selyemrét, Csabai kapu, a Szentpéteri kapu és Bulgárföld lakóházai. Ezek voltak azok a területek, ahol bontás nélkül, vagy kis szanálással lehetett építkezni. Aztán 1963-64-ben jött a nagy politikai és gazdasági cél, hogy Miskolc legyen az ország második nagyvárosa. Amikor beépültek az említett területek, akkor került napirendre, hogy merre bővüljön a város. Mivel Miskolc hosszan, nyugat-keleti irányban, két dombsor közé szorult város, az volt a kérdés, hogy tovább nőjön-e hosszában, a Sajó irányába, vagy inkább keresztirányba fejlődjön. Ez utóbbi elképzelés szerint egyik irányba az Avas felé lehetett, a másik irányba Bodótető és a Tetemvár felé. Ennyi házat építeni azonban nem lehetett hagyományos módszerekkel, ehhez épült meg a házgyár.

Amiben aktívan részt vett. Mesél róla?

Az egyetemen a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat (BÁÉV) ösztöndíjasa voltam, így 1965-ben oda kerültem kezdő mérnökként. Kormányzati döntés született 15 év alatt egymillió lakás építésére. Ezt a korábbi technológiákkal nem lehetett megvalósítani, ezért jött be a panelos technológia. Tíz házgyár megvalósítása volt a cél Magyarországon. Egy házgyár Miskolcon, pontosabban Alsózsolcán épült, mert ott volt a nagy kavicsmező. A házgyár építésére végül a BÁÉV kapta a megbízatást. Én is ott voltam az első kapavágásnál. Andrássy Károly lett 1966-ban a házgyár építésének főépítésvezetője, aki azt kérte, hogy mellé kerüljek. Így 1966-tól éveken keresztül mellette dolgozhattam. Ő technikusi végzettségű volt, én mérnök, de ez sosem jelentett problémát. Ő vitte a munkák menedzselési, én pedig a műszaki részét. Míg épült a házgyár, egy vállalaton belül csoport kiment a Szovjetunióba, Litvániába, hogy megtanulják a panelgyártás technológiáját. 1968 őszén volt a gyár átadása. Javasolták, hogy maradjak ott a házgyárban, de Andrássy Károly megkapta a sportcsarnoképítés feladatát, így én is mentem vele.

Hogyan került a házgyár élére?

A házgyárban teljesíteni kellett a szocialista városépítés normatíváit, ami szerint 3 műszakban évi 4200 lakást kellett készíteni, ez napi 14 lakást jelentett. Behívott magához a vezérigazgató, Vincze Géza, és mondta, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, megbíz a házgyár vezetésével. 28 éves voltam. Az építéséhez értek, de a technológiához nem, mondtam. Nem baj, majd megtanulod, válaszolta. Úgy nézett ki akkor a vállalat, hogy termelési főosztály címen voltak a hagyományos technológiák, a másik volt a házépítő kombinát. A kombinát egyik része a házgyár, a másik a paneles épületek kivitelezése volt. A két szervezet párhuzamosan működött. Másfél év múlva kineveztek kombinátvezetőnek. 4 ezer ember tartozott alám. Néhány hónap alatt nagyon szívós munkával sikerült felvinni a termelést a 14 lakásos tervre.

Mennyire számított jónak a szovjet technológia?

Nem szovjet volt, hanem ők is a francia, Camus nevű technológiát vették át. A szovjet gyártóberendezéseket hozták be az első házgyárakba. Aztán létrehoztak egy magyar gépgyártó vállalatot, ami elkezdte gyártani a sablonokat és a gyártóberendezéseket is, azaz a későbbi házgyárak már magyar berendezéssel dolgoztak. Az épületek is magyar tervezésűek voltak. Az induló típus 1968-ban a kiugró erkély vagy loggia nélküli épület volt, például a Győri kapuban, Bulgárföldön épültek ilyenek. Aztán Angliában történt egy hatalmas gázrobbanás egy panelházban, akkor nálunk is szigorítottak a technológián, meg kellett erősíteni a szerkezeti rendszert. Később, 1971-ben (ez külön történet lehetne) az én kezdeményezésemre az Északtervvel közös fejlesztésként kidolgoztuk a házgyárban gyártható új vázpaneles rendszert. Ebből épültek a rendkívül sikeres aulás iskolák, óvodák, bölcsődék és más középületek.

Térjünk vissza oda, hogy megszületett a döntés: nem hosszában, hanem keresztirányban bővül a város. Mennyiben volt vita tárgya, hogy az Avast építsék be?

Nem volt az. Országos tervpályázatot írtak ki. A tervpályázat után született meg Horváth István és Heckenast Péter tervezőirodai főmérnökök terve, ami az alapja lett a beépítésnek.

Erről írt lapunk múltkor: felhőkarcolókat is terveztek az Avasra.

Pontosan, a mostani átlagos szintszám másfélszerese épült volna meg. Képzelje el, ha még rárakjuk azokat a szinteket az épületekre, mit szólt volna a lakosság. Az Avas jellemzője a hármas tagolás: van a főgerincút – a mai Szentgyörgy és a Klapka utak –, a gerincutak szélén a kereskedelmi egységek és a lakóházak sorai és a legkülső oldalon a gyermekintézmények, majd a parkok, zöldterületek. Mindez végül az Északterv tervei alapján épült.

A Horváth-Heckenast-féle terv teljesen elfelejtődött?

A hármas tagolás megmaradt belőle. Ez az enyhén ívelt út a kilátóig már a régi tervpályázaton is megvolt, mindenki ezt találta logikusnak. Ők három 30 emeletes toronyházat is terveztek nagyjából a mai jezsuita gimnázium helyén. Nem volt a terv rendkívüli, a 60-as, 70-es években mánia volt toronyházat tervezni. Amíg a történelmi városokban a templomtorony mutatja a település központját, az idő tájt a toronyházaké volt ez a szerep. A diósgyőri lakótelepen is lett volna két huszonvalahány emeletes, de nem valósult meg.  Ami ma is megvan: az Ady-hídi, a selyemréti, Kilián-északon a csillagvizsgálós épület, Kilián-délen a 15 emeletes – aminek kezdő mérnökként részt vettem az építésében – vagy a Szentpéteri kapui 20 emeletes, ami most ott áll üresen. Amit kevesen tudnak, hogy a Pátria ház helyén is egy 17 emeletes toronyház épült volna.

Felmerült-e, hogy ne ilyen nagy lakótelep épüljön az Avason, hanem kertvárosszerű?

Szakmai oldalról is felmerült, miszerint kár beépíteni az Avas oldalát, mert gyümölcsös terület volt, de meg kellett oldani a tömeges lakásépítést. Lehet rajta vitatkozni, hogy jó megoldás született-e vagy sem. A sok sávház, azaz hosszú épület helyett épülhetett volna több pontház, jobban lehetett volna figyelni a térarányokra, a lazább beépítésre.

Ha Budapest felől érkezik Miskolcra, milyen érzés ránézni az Avasra?

Hogy én is részese vagyok a megvalósításának.

Nem szereti?

Nem mondhatnám, hogy szeretem-nem szeretem, az életem részévé vált. Egyébként teljesen másképp néz ki, ha valaki közúton közelíti meg a várost vagy vonaton, és teljesen más Diósgyőr felől is. A kilátó melletti kockaházak egészen más jelleget adnak a lakótelepnek. Heckenast Péter tervezte annak idején a Kilián-délt is, azt tartjuk most a legbarátságosabb lakótelepnek. Amikor elkészült, kopár volt, de viszonylag jó arányokkal lett tele zölddel. Az Avason is jó lenne, ha tovább nőhetnének a zöld felületek.

Felmerül, sokat segítene, ha egyes épületeket visszabontanának, változatosabbá válna a lépcsőzetességgel a lakótelep.

Vannak ilyen vad ötletek, aminek helyenként van szakmai háttere is, de óriási költséggel és lakásszámcsökkenéssel járna, így szerintem nincs értelme, és ettől még nem lenne változatosabb a városkép.

Mivel lenne?

Különösebb szerkezeti módosítás nélkül lenne megvalósítható, hogy nagyobb területű, változatos méretű és színű virágvályús loggiákat építenének a házak elé, ahová sokféle örökzöldet is ültethetnének. Ez az épülettömegen és utcaképen is változtatna.

Annak idején azt mondták, úgy 50 évre épültek a panelházak, sokak esetében ez az időszak már le is járt. Mi lesz velük?

Nehezebb lesz szétbontani, mint amennyire összerakni volt, ez a véleményem. A legelső panel az 50-es évek végén készült a mai Dunaújvárosban, aztán Pécsett, Győrben és Szolnokon. Nem házgyárban, hanem panelgyártó üzemekben készültek, most 60-70 évesek. Szerkezeti rendszerük sokkal gyengébb volt, mint a később épülteké, de még most is állnak, nincs semmiféle probléma velük. Ezek az említett angliai gázrobbanás előtti épületek, utána jött a termékváltás. Az addig készült épületek gyengébb csomópontokkal rendelkeztek, a későbbieké – azok gyártásába már én is nyakig benne voltam – dobozszerkezete sokkal erősebb, mint az addig épülteké. Egy kritikus pontjuk lehet, a vasbeton elemeket összekapcsoló tartóelemek korróziója, de ennek sincsen nyoma, úgy tűnik, időtlen az élettartamuk. Az erkölcsi avulás az más dolog, a lakótelep telep jellegű marad előnyeivel és hátrányaival együtt.https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2023/03/kellett-a-hely-a-lakasoknak-nem-volt-vita-hogy-az-avast-epitsek-be