Ó, Mr. Halmai! – a nagybetűs nyugati popmenedzser rejtői archetípusa
Ha létezne a Minden idők legrejtélyesebb magyar származású menedzsere-díj, akkor egészen biztosan Halmai József (Joseph Ernest Hamvai, Joe Hamvai, Joe E. Hamvai, Joe Hamvay) kapná meg. A Nashville Teens, a Spencer Davis Group, Millie Small promoterének, Zalatnay Cini menedzserének zavarba ejtően látványos feltűnése és még látványosabb eltűnése fenekestül forgatta fel a magyar beatéletet.
Mintha a kis Kabos által játszott, Veréb is madár című filmvígjáték Nyugatra disszidált ikertestvére elevenedne meg Halmai színre lépésével: látványosan érkezik és távozik, szórja a pénzt, minden állami intézmény ajtaja megnyílik előtte, hozza a sztárelőadókat, egy klubkoncertre összehozza még a szentháromságot (Illés‒Metro‒Omega) is, titkára van, aki egyébként kabinos a Rudasban (ezt még sokszor le fogom írni), nagy slepp kíséri mindenhova, még a Royal szállóba is. Van, aki törökülésben gitározik neki a hotel halljában és van olyan hölgy, aki bekíséri a lakosztályába. Joseph Halmai a nagybetűs nyugati POPMENEDZSER Rejtő Jenő-i archetípusa.
Halmai egy olyan figurát testesített meg a hatvanas években, aki itthon hivatalosan nem létezhetett, hiszen az állami cégeken (ORI, Interkoncert) kívül a magáncélú menedzselés tilos volt. Minden ilyen típusú feladatot (koncertszervezés, turnémenedzsment stb.) a zenekarvezető látott el ‒ vagy legalábbis egy olyan ember, aki a műsor alatt a színpadon valamilyen formában jelen volt. Így dolgozhatott a szürkezónában hangmérnökként, vokalistaként, ütősként bejelentve egy-egy menedzseri feladatot ellátó személy, így működtek a haknikirályok, akiket persze néha bemószeroltak, ha nem álltak színpadon ‒ mert épp egyszerre két haknit bonyolítottak le.
Halmai József az Omega Kinizsi utcai klubjában, 1968-ban. Fotó: Hétfői Hírek
Miközben az állam látványosan tiltólistára tette a menedzsereket, a sajtó a hatvanas évek második felétől szinte heti rendszerességgel írt az aktuális nyugati mintákról, Brian Epsteinről, Allen Kleinről, Robert Stigwoodról, Peter Grantről, Andrew Loog Oldhamről, Stig Andersonról vagy éppen Jimmy Millerről. És akkor jött Halmai József, pontosabban Mr. Halmai, és nekünk is lett egy menedzserünk. Nyugati, tiltott, de mégis a miénk. Vagy mégsem? Ügyes vagy ügyeskedő? Szélhámos vagy magánzó?
„Azt mondta a szomszédnak, hogy leugrom egy gyufáért és leugrott. Aztán nem jött vissza” ‒ meséli Dévényi Tibor arról, hogyan disszidált 1956-ban Halmai (Weinberger) József, aki az ÁBTL szerint számviteli főiskolát végzett és nem sokkal később Nagy-Britanniában kötött ki. Később, a Londonban élő Hamvai mint booker kapcsolódott be az angol főváros beatéletébe és alapította meg cégét, a Concert Promotionst ‒ a magyar sajtóban Concertour Promotions ‒, amely jól hangzó, ám egyszemélyes ügynökség volt, amibe aztán később bele is kötött a média, miszerint nem áll mögötte senki, azaz nem képvisel nagy céget, ügynökséget.
A Nashville Teens. Fotó: flickr.com.
Halmai érdeklődése a vasfüggönyön túli országok felé fordult, 1963-tól járt vissza Magyarországra és került jó kapcsolatba a devizával nem éppen jól álló Interkoncert munkatársaival, akik abban az időben leginkább magyar zenészeket utaztattak ki nyugatra vendéglátózni tíz százalék, devizában mért haszonkulcs reményében. Halmai folyamatosan tárgyalt velük: 1967-ben jött össze a nagy dobás a Nashville Teensszel, melyet a következő évben megismételt, majd ő ajánlotta be az akkoriban feljövő Island Records művészeit, a Spencer Davis Groupot és a jamaikai Millie Smallt. Mint ahogy az együttes magyarországi fellépésről szóló cikkünkben megírtuk, a Spencer Davis Group európai turnéjának a menetrendjébe a vasfüggönyön túli Budapest is bekerült, három este, négy fellépés a Kisstadionban.
„Nagyon jóban voltam vele, nagy nőcsábász volt” ‒ mondja Halmairól Dévényi Tibor. „Mivel mindenhova ő járt az angol együttesekkel, ezen mindenki elájult, főleg a nők. Az első közös turnénk egy nagy buszban, a Nashville Teensszel volt. Egész végig pókereztünk. Jó emlékeim vannak róla. A Nashville Teenst és a Spencer Davis Groupot is én konferáltam.”
A Spencer Davis Group esetében Halmai kétezer font gázsit alkudott ki, valamint az itt tartózkodás költségét is kifizettette, a Royal szálló például 56 ezer forintba került, amely akkoriban egy autó ára volt itthon, de a Kisstadion-beli négy fellépés (12 ezer néző fellépésenként) 1,3 millió forintnyi bevételt hozott. Spencer Davis például vásárolt egy citerát, az EMKÉ-ben beszálltak jamelni Ungár István együtteséhez, míg az Omega tagjai megismerkedtek a színpad mögött a zenekar menedzserével, John Martinnal, akinek a révén később kijutottak Londonba, Spencer Davis pedig évtizedekkel később is élénken emlékezett erre a budapesti fellépéssorozatra.
Nyugati fellazítási taktika!
Halmai meglehetősen látványos megjelenése a Belügyminisztérium figyelmét is azonnal felkeltette, az ÁBTL cikke alapján a III/I-es ügyosztály századosa, Demeter Bertalan az alábbiakat jelentette róla magyarországi szovjet tanácsadók részére 1967. augusztus 14-én:
A tanulmányozása során szerzett adatok alapján megállapítható, hogy Halmai figyelemre méltó érdeklődést tanúsít a Szovjetunió iránt. Ez megnyilvánul egyrészt nyugati könnyűzenei együttesek és szólisták Szovjetunióba való impresszálási törekvéseiben, másrészt magánéletében is merültek fel Budapesten tartózkodó szovjet állampolgárságú személyek. Fentiekre vonatkozó konkrét adataink az alábbiak:
‒ 1966 nyarán megkérte egyik Moszkvába, utazó magyar művész ismerősét, tapogatózzon, hogyan lehetne ott üzletet szerezni.
‒ Halmai Budapesten élő Schs… István nevű 28 éves unokatestvére Budapesten megismerkedett S… Nadja 24 éves szovjet állampolgárságú tolmáccsal, aki Moszkvában Goszkoncertnél dolgozik és turistaként járt Budapesten. Sch… levélben azt írta Halmainak, hogy Nadja a menyasszonya és üzleti ügyekben számíthatnak a lány segítségére.
‒ Sch… összehozta Halmait egy Vologya keresztnevű szovjet fiatalemberrel, aki a budapesti szovjet iskolában tornatanár és állítólag kitűnő tornász. Vologya alacsony, zömök, vállas, szőke, gombafejű (nagyhajú), keveset magyarul is beszél és többször meglátogatta Halmait a Royal szállóban, egy alkalommal Vologya randevút hozott össze az Operaháznál, ahol 3 szovjet asszonyt ‒ szovjet tisztek feleségeit ‒ akart bemutatni Halmainak. De végül nők nélkül jelent meg a találkozón, azzal, hogy nem tudta őket »meglógatni« a férjeiktől. Halmai nagy érdeklődést mutatott Vologya társasága iránt, (Sch… egyébként egy erkölcsileg, anyagilag és politikailag egyaránt megbízhatatlan szélhámos.)
‒ 1966. december 24-én Halmai fél órát töltött a Budapest, VI. Népköztársaság útja 36. számú lakásban, ahol 6 felnőtt személy van bejelentve. Nem tudjuk, közülük kit látogatott meg akkor Halmai, illetve ki tartózkodott otthon a lakók közül abban az időpontban, de az ott lakó egyik magyar honvédtiszt felesége is szovjet állampolgárságú. Adatai: F… Ferencné, sz: Sz… Gálja, 1933, VII. 13. Moszkva.
‒ Halmai legutóbb a Koncert Irodánál (az Interkoncertnél, a szerző) tárgyalt Sandy Shaw angol táncdalénekesnő (Sandie Shaw, a korszak egyik legnépszerűbb brit énekesnője, a szerző) szerződtetése ügyében és kijelentette, hogy 6 ezer angol fontért 4 országban lépne föl, de abban »benne kell lennie« a Szovjetuniónak is. Halmai erőltette, a magyarok járjanak közbe, hogy a szovjetek is kössék meg az üzletet. Amikor a Koncertiroda részéről kijelentették, hogy nem járnak közbe, akkor Halmai a Sandy Shaw managere felhatalmazására való hivatkozással közölte, hogy ezer fontot elengednek, ha közben járunk, majd azt javasolta, hogy vegyük meg mi, és impresszáljuk tovább a Szovjetunióba a saját zsebünkre. Miután javaslata elől elzárkóztak, fellengzősen jelentette ki: »Hát, ha maguk nem, akkor majd én a lengyelekkel, vagy a jugoszlávokkal oldom meg.«
Ismeretes, hogy a Szovjetunió nem enged be nyugati könnyűzenei együtteseket és szólistákat. Ebből kiindulva helyénvalónak látszik az a feltételezés, hogy Halmai mögött a British Council áll. Véleményem szerint Halmai egész eddigi impresszáriós tevékenysége a nyugati fellazítási taktika szolgálatában folyik. Csak ezzel magyarázható az a kijelentése, hogy bármely angol együttest, vagy szólistát 40%-kal olcsóbban kapjuk meg, ha rajta keresztül hozatjuk és valóban, minden eddigi ajánlata a szokottnál jóval olcsóbb, hasonlóan a már lebonyolított üzletei is és az Országos Rendező Iroda igazgatója csodálkozott, miért éri meg Halmainak a sok szaladgálást a kimutatható haszon. Azt is itt forintban kérte és el is verte, sőt a múlt héten 3 ezer Ft. kölcsönt kért egyik budapesti rokonától. Az olcsóbb üzletekből származó különbözetét valakinek feltétlenül fedezni kell mind a művészek, mind az impresszárió számára. Halmai ezt saját zsebére annál inkább sem teheti, mert Londonban felesége a második gyereket várja, ugyanakkor levelezéséből tudjuk, hogy a tavaszon anyagi problémáik voltak. Felesége NSZK állampolgár.
Halmai a Szovjetunió felé irányuló üzleti lehetőségek iránt már akkor érdeklődött (kulturális üzletekről van csak szó), amikor még itt sem ért el eredményt… Egyébként ő hozta be a nyáron a Spencer Davis együttest is, kiknek Kisstadionbeli fellépése huligántüntetéssel párosult.
Az említett unokatestvér Sch…, azaz Schwartz István Halmai személyi titkára, aki egyébként a Rudas fürdő kabinosa.https://beatkorszak.blog.hu/2022/08/04/joe_halmai#more17893641