Megemlékezést tartottak március 15-én Alsózsolcán. Ünnepi beszédet mondott Csöbör Katalin országgyűlési képviselő, aki felhívta rá a figyelmet, hogy idén nemcsak az 1848/49-es forradalom 175. évfordulóját ünnepeljük, hanem a szabadságharc egyik elindítója, Petőfi Sándor, a nemzet költője születésének 200. évfordulóját is.
Szilágyi László, Alsózsolca polgármestere Kölcsey Ferenc szavaival köszöntötte a jelenlévőket és a reformkor vívmányairól beszélt, amelyekre büszkék lehetünk. A kulturális műsorban közreműködött az Alsózsolcai Irodalmi Kör, valamint a Szivárvány Vegyes Kar.
25 évesen már forradalmár
Március 15. dicső napja és a nemzet költőjének, Petőfi Sándornak az alakja szorosan egybeforrt mindannyiunk tudatában. Petőfi Sándor és néhány társa egy hasonló esős tavaszi napon nemzetünk sorsát örökre megváltoztatta. Követeléseikkel maguk mögé állították az egész országot és ezzel még a Habsburg hatalom sem tudott mit kezdeni
– emelte ki beszédében Csöbör Katalin, a térség országgyűlési képviselője.
A bicentenáriumra való hivatkozással inkább a forradalom utáni időszakra fókuszálnék. Amikor a hazaszeretetről és a haza iránti felelősségünkről gondolkodunk a mai nehéz helyzetben, nagyon fontos, hogy felidézzük Petőfi Sándor életének utolsó szakaszát. Az 1848-as forradalom idején, amikor a költő még csak 25 éves volt, óriási népszerűségnek örvendett az egész országban. Hamarosan azonban a márciusi ifjaknak csalódniuk kellett. A nemesség nem akarta azt a radikális változást, amit ők szerettek volna elérni. Petőfi hangot is adott a csalódásának és megmérettette magát az 1848. júniusi országgyűlésen, de a szabadszállási voksoláson alul maradt.
Harcra hívott és harcolt
Maga is beállt a szabadságharcosok közé a harctéren, hogy hitelesnek tartsák.
Amikor a forradalomból szabadságharc lett, akkor újra a haza védelmére buzdította a magyar embereket. Ismét kritikák érték, hogy másokat harcra buzdít, ő pedig otthon marad. Mire ő katonai szolgálatra jelentkezett, miközben megszületett első és egyetlen gyermeke, Petőfi Zoltán. Az erdélyi hadszintérre került, Bem apó seregébe. Hamarosan apa, fiú kapcsolat alakult ki a lengyel hadvezér és a nemzet költője között. A dicsőséges tavaszi hadjárat után hazatért a családjához. Amikor meghallotta, hogy a cári seregek beavatkoznak a háborúba, ismét visszatért Bem seregébe és Petőfi Sándor örökre eltűnt a segesvári csatamezőn
– idézte fel az országgyűlési képviselő.
Szolgáljunk, mint Petőfi
Ezt követően aktuálpolitikai eseményekkel vetette össze Petőfi példáját.
A 2010-es országgyűlési választások idején ennél kicsit jobb világ köszöntött ránk. Az ország gyarapodásnak indult és elindultunk egy növekedési pályán. Ezt a növekedést a koronavírus járvány ugyan megtörte, de nem tudta megállítani. Azonban az egy évvel ezelőttitől a szomszédságunkban kitört orosz-ukrán háború óriási változásokat és gondokat okoznak Európában és benne természetesen Magyarországon is: gazdasági válság, energiaválság, szankciós infláció és óriás stressz alatt van mindenki. Az a legnagyobb gond, hogy senki nem tudja, mikor és mi lesz a vége. Egyetlen dolgot tehetünk, azt, amit Petőfi, hogy a legjobb tudásunk szerint szolgáljuk a nemzetünket. Képviseljük a saját magyar érdekeinket és odafigyelünk a körülöttünk lévőkre. Nagyon fontos, hogy szem előtt tartsuk Petőfi Sándor példáját és erőt merítsünk belőle, amikor a kitartás, a hűség, az odaadás és a hazaszeretet a nálunk mostaninál is nehezebb időkben sem volt kérdés. A haza mindenek előtt
– hangsúlyozta Csöbör Katalin.
444!:
Ma ünnepeltük az 1848-as forradalom 175. évfordulóját. A forradalom költője, Petőfi Sándor pedig idén kétszáz éve, 1823. január 1-én született. Ötven éve, születése 150. évfordulójára Jékely Zoltán így emlékezett:
150 év után
Lidércnyomás
Petőfi szobrán
egy ocsmány
varangy ül,
s el-hall-gat-tat-ha-tat-la-nul
vartyog – pardon: szaval –,
amíg minden magyar
meg nem tanul
varangyul.
1973. január 24.