Az Egy király New Yorkban-nak a betétdalát soha nem felejtem el. Küldjél egy videót

Tisztelt Szerkesztőség!

Küldök egy videót Chaplinnel kapcsolatban. Csodálatos, Placido Domingo énekli. Gyerekkoromban tanultam meg az összes slágert, operettet, népdalt, amelyben hajlítások voltak, meg a nekem tetsző áriákat, filmslágereket. Minden nap órákon keresztül énekeltem, legtöbbször szomorúan kezdve, mert nagyon rossz életem volt. Az énekemmel vigasztaltam a szívemet, amikor elhallgattam, olyankor már nagyon nagy kín ért. Még volt pár éve az életemnek, kb. 1983-ig, ameddig énekelhettem, a gyerekeimnek. Mindent megtanítottam nekik, szolmizálással kezdtem. Rövid idő alatt már saját játékunk lett az, hogy gitárral lepengettem pár akkordot valamiből és ők kitalálták, ki az előadó  és mi a dal címe. Ez így ért két pontot, az győzött, akinek több pontja volt. Nagyon élveztük ezeket az éveket.
Chaplin filmjének, az Egy király New Yorkban-nak a betétdalát soha nem felejtem el, a Mandolin szerenádot, mely így szól:
Mandolin, ha szól idebenn a szívem muzsikál, húrjai alól ez a lágy szerenád Rád talál. Nem tudom a nevedet sem még és mégis hívlak. Nem láttam az arcodat sem még, tudom,hogy szép vagy.
Mandolin ha szól, idebenn a szívem muzsikál, húrjai alól ez a lágy szerenád Rád talál. Dallam keresd meg, hogy ki ő száz határon át, vezess engem hozzá el, olyan biztos az az erő, ami hitet át, hogy valakinek jönni kell!
Üdvözlettel:
Kohut Katalin