Ha más mondja, hogy irigyli tőlünk a városunkat, én elhiszem neki!
Miskolcnak kell lennie Magyarország legélhetőbb városának! – mindig ezt mondom, és nem csak azért, mert jól hangzik, jó szlogen, nem csak „hivatalból”, hanem komolyan is gondolom. Mindig hozzáteszem: azért gondolom így, mert nekünk van hegyünk, vizünk, jó levegőnk, és legészakabbra vagyunk az összes nagyvárosunk közül, szóval egy távoli jövőben talán már Pécsett megsülnek majd, Debrecenben elfogy az ivóvíz… mikor mi még mindig a fák árnyékában ülve szürcsöljük a friss forrásvizet.
Azért hangoztatom ezt sokat, mert sajnos azt tapasztalom, hogy bár a miskolciak mind nagyon szeretik Miskolcot, de azért rettenetesen szeretünk keseregni is településünk állapota miatt… Hogy itt semmi sem jó, itt minden rosszabb, mint volt! Nyilván érthető ez az alapállás egy olyan városban, amely a rendszerváltás veszteseként lement 200 ezer feletti lakosságszámról 150 ezerre. És minden egyéb probléma, amit hiba lenne elhallgatni. A gondok kétségkívül léteznek. Nem is kell részletezni senkinek. Ám az elmúlt napokban két olyan élmény is ért a munkám során, amelyek, tőlem függetlenül, a fenti állításomat látszanak megalapozni.
Nálunk járt, miskolci városházi látogatáson Debrecen főépítésze. Hajdúsági kollégám ugyanúgy lokálpatrióta, mint én vagyok, csak ő a saját városában. Nem lehet azt mondani, hogy ne szeretné Debrecent, sőt. Ennek ellenére úgy fogalmazott a kollegiális beszélgetésünk során, hogy neki az az élménye, ez a város – a miénk –mennyire élhető! Mondja ezt egy debreceni, akit mi meg irigylünk, minthogy oda nagyságrendekkel több érkezik, Debrecen, úgy tűnik, szárnyal, gazdaságilag, kiemelkedően a vidéki nagyvárosok közül. És mégis, ő anélkül mondta így Miskolcról, hogy „élhető”, hogy én a szlogenemet említettem volna előtte.
Arra hivatkozott, látja, ez a város mennyire változatos, emiatt izgalmas, itt „minden” van az avasi hegytől a történelmi belvároson át… például hogy Miskolc egy középkori hangulatú város! És hogy Debrecennek sajnos nincs hasonló régi, barokk magja, mint a mi főutcánk. Miskolcon a sétálóutca szinte minden háza – bár az összkép eklektikus – barokk alapokon nyugszik.
Szóval azt mondta, ők ott „irigyek” a mi Miskolcunkra.
Mert változatos, domborzatilag is, építészetileg is, „szellős” terek vannak – Debrecenben, ugye, csak egy nagy tér –, és hogy itt nagyon sok zöld van; ott meg csak a Nagyerdő. Szintén elhangzott, hogy nálunk nagyon változatosak a turisztikai lehetőségek is. És hozzátette: míg náluk Debrecenben a gazdasági fejlesztésén van régóta a hangsúly, itt a miskolci politika inkább a város élhetőségére, a polgárok életének minőségére figyel. Nem csak most, hanem általában. Ő így látja. Itt mindig előbb fejlesztenek egy játszóparkot, mint egy ipari parkot.
A másik élményem pedig, hogy egy igen komoly befektetőcsoport képviselője érdeklődött és egyeztetett velem mint városi főépítésszel, és azt mondta, szintén anélkül, hogy az én szlogenemet hallhatta volna, hogy: azért érdeklődnek Miskolc iránt, mert látják, hogy ebben a globális változásban, ami zajlik, Miskolc egy élhető város lesz…
Ezt azért volt jó hallani, mert két külső szemlélő, különböző szakterületekről – nem pusztán udvariasságból! – gyakorlatilag azt mondta, amit én is gondolok, és amit szeretnék sugallni.
És mi a tanulság mindebből?
Az a feladatunk, nekem is mint főépítésznek, hogy a városunknak ezt az élhetőségét meg kell őriznünk. Nem szabad elrontani.
És ha az olvasó most azt kérdezi: de mit értünk ezen az „élhetőségen?”, akkor a válaszom:
azt értem, hogy egyrészt a problémákat természetesen meg kell oldani, a gazdasági prosperitás és hasonlók. És akinek a napi megélhetéssel van gondja, annak persze az a fő probléma. De ezen túlmenően maga a város adottságai, és még hozzátehetem, az, hogy 150 ezren élünk egy 250 ezresre tervezett településen, kényelmesem elférünk… Lehet példának mondani az avasi lakótelepet, amiről állítható, hogy ilyen vagy olyan rossz – de hány lakótelep van még az országban, ahol az egyik ablakon nézek ki, Tokajt látom, ha a másik ablakon, akkor a Bükköt? Szóval azt mondom, az élhetőség azt jelenti, hogy van egy nagyon jó adottságokkal rendelkező városunk, és nekünk városlakóknak ebben tudunk kellene élni… Be kell tudunk lakni. Meg kell töltenünk élettel.
Van egy olyan főutcánk, ami szerintem simán vetekszik bármelyik városunk bármelyik utcájával. Most már akár szolgáltatási színvonalában is. Persze, vannak üres üzlethelyiségek. De ma már harminc kávézó közül választhatok, hogy melyikben iszom meg a feketémet, milyen típusú kávét szeretnék inni. És akkor nem azon érdemes keseregni közben, hogy „nincs élet a főutcán” – hanem magamnak is be kell menni, és életet vinni oda. Élni kell. Megélni a miskolci létet. És akkor lesz élet a városban.
Szunyogh László miskolci főépítész
Micsoda képzavar! 30 kávézó egész Borsod vármegyében nincs!
Bükköt mint példát értem, de az Diósgyőr része! Tokaj pedig pár kilométerrel odébb van.
Jönnek a sallangok hogy szép a város de be kell lakni. Igen! Látjuk tudjuk belakja egy réteg, vagyis lelakja!
Azért ne keverjük a szezont a fazonnal! Amit a delikvens leírt azok mind igazak, de nem Miskolcra hanem Diósgyőrre.
Miskolcon a Sajó völgyében brutálisan nagy a szmog és elviselhetetlen a levegő és a szállópor koncentráció.
Sajnos a Kriza olyan brutál engedélyeket adott ki mind a Miskolc-Tapolcai mind a Mexikó-völgyi kőbányákra, hogy 100 évig is nyögni fogjuk a kőbányák kitermelései miatti koszt meg a port. Nem beszélve arról, hogy a hegyeinket robbantásos módszerrel bányásszák, szó ami szó fillérekért megvették a hegyeinket amikből 100 év múlva nem lesz semmi csak egy lyuk.
Természetesen a DVTK stadiontól felfelé már egészen jó a levegő, sokkal kevesebb a kosz és a szemét, rendezettek az utcák, a vár körül, Majláthon, Lillafüreden is kiválóak a feltételek. Nem köpdösnek, nem dobálgatják össze vissza a szemetet az emberek!
Kis túlzással olyan, mintha Svájcot hasonlítanánk a Balkánhoz. A stadiontól felfele megváltozik a városkép!
Én azt megértem, hogy egy átlag miskolcinak ez egy romantikus vágyálom. Lehet felülni a nem létező libegőre, el lehet menni a nem létező BMW gyárba dolgozni, és a nem létező miskolci repülőtéren fel lehet szállni majd a következő járatra.
Ha ezek teljesülnek lehet beszélni arról, miért is jó miskolcinak lenni.
Lehet mantrázni hogy majd a jobboldal leváltja Palit, de hol is van az az ember aki ezt megteszi?
Ha marad Pali mit engednek nekünk? Ha jön egy új Kriza mivé lesz a város megint?
(Milyen fa árnyékába akar ásványvizet szürcsölgetni a delikvens, amikor egy Czifrusz Natália nevű főkertész mellett kivagdossák a fákat még Diósgyőrben is?)
Most csak az mondható el, miért jó diósgyőrinek lenni.
Miskolc önmaga haldoklik, meg kell nézni a Búza teret, a megyei kórház környékét, az Avast, Hejőcsabát, a Tiszai környékét. Talán Martinkertváros élhető, de könyörgöm az egy kis elszigetelt falu!
Felsőzsolca már kivált, Tapolca majdnem kivált, felkészül Diósgyőr.
Szomorú de ez van, a haldokló és lassan elfogyó Miskolc már semmit nem tud nyújtani Diósgyőrnek, az Egyetemvárosnak és Tapolcának sem.
Ki akar bemenni a pusztulat főutcára? Hallani hogy az egyetemisták nem járnak a belvárosba, ami érthető és egyébként miért is járnának, mi az amit kapnak élményként? Sok hajléktalant, koszt, igénytelenséget. Ez már nem az a Miskolc!
Esténként balkáni állapotok uralkodnak, napközben meg van egy nagy spar, ahol be lehet vásárolni, és nagyjából ennyi.
Ez nem jelenti azt hogy a miskolciak ne szeretnék a diósgyőrieket és fordítva.
De ez a házasság most nagyon nem működik! Valami elromlott.
Be kellene adni a válókeresetet!
Hajrá Diósgyőr! meg Hajrá Miskolc!
Csak most egy darabig külön!
Látom a város bolsevik restaurációjával megérkezett a reformkommunista retro érzés.
Nincs semmi baj, de cseréljétek már le Tompa elvtárs simléderes sapkáját egy Cseh Guevara momentumos
sipkára. Vörös csillag helyett legyen ott két botmixer keresztben. Az új AVH-s jelkép gyanánt. A DK már unalmas. Ideje tovább lépni. Haladni kell a korral.
Az qrvaisten, hogy a vajda zálogház ornamentika a miskolci zsidó-keresztény kultúrkör legszentebb helye, a
mindenkori miskolci városvezetés siratófala.
Kétségtelen. Eddig még minden frakciónak, minden fő-fő építésznek élhető volt a város.
viszont
„Nincs felelőse a miskolci stukkóomlásnak – Blikk.hu
blikk.hu
https://www.blikk.hu › Aktuális
Zoltán fejére a 10-15 kilós stukkó Mint arról a Blikk beszámolt, tavaly augusztus 26-án Miskolc főutcáján az egyik épület tetejéről leszakadt egy 10-15 kilós …”
Egyszer az életben vezesse már a várost egy olyan vállalkozói háttérel rendelkező, lokálpatrióta ember, aki önerejéből letett már valamit asztalra.
Elég volt az álmodozókból, a dilettáns pedagógusokból, a politikai bábukból, a megélhetési talpnyalókból és az idegenszívűekből.
A gazdaságba befurakodott fehérgalláros mXzók se kellenek. Ld. szpokó
„Értem Én hogy 24%-os infláció, és rettenetes minden, de
PRÓBÁLJ MEG SZÁLLÁST FOGLALNI HÚSVÉTRA…”
Szegény Debrecen szomjan fog halni, mert a akkugyár megissza a vizet. A németeknél ugyanez meg nem. Ők majd sört isznak. 🙂
https://www.origo.hu/itthon/20230322-nemet-partutasitasratamadja-magyarorszagot-a-soros-blog.html
Néztél már rá Debrecen térképére? Vajon melyik forrás, tó vagy folyó fogja ott biztosítani a megnövekedett vízigény fedezetét? Mert egyikből se sok van arrafelé. Ellenben van ott egy Hortobágy nevű tájegység, amely nem a lápjairól híres, erről talán már te is hallottál, ha apád nem lopni küldött gyerekkorodban iskola helyett.
A németeknek meg volt annyi eszük, hogy nem raktak oda nagy vízigényű gyárat, ahol nem állt rendelkezésre elég (ivó)víz. Nálunk ugyanez nem szempont. De a komcsik idején sem volt az, emlékezz vissza, akartunk mi már pártutasításra a vas és acél országa lenni (nem lettünk), most majd (nem) leszünk pártutasításra az akkumulátor országa. A Fidesz (ebben is!) másolja az MSZMP-t!
És ez a valódi pártutasítás, és nem az, amiről az origo.hu hantázik!
aha
„Debrecenben a kitermelhető maximális vízmennyiség nagyjából napi 75 ezer köbméter, ebből a lakosság és a városi infrastruktúra napi 40 ezer köbmétert használ el. A debreceni teljes ipari park számára 24 ezer köbméter víz felhasználására építették ki az infrastruktúrát. Ez tehát a maximális terhelhetőség, az ott lévő valamennyi gyár összfogyasztása számára. Így azok a számok, amelyek a kínai CATL akkumulátorgyár 40–60 ezer köbméteres vízfogyasztásáról szólnak, irreálisak, mert maga az infrastruktúra sem bírja el.
Az akkugyár 22 520 köbméteres vízigényének nagyobb része, 85 százaléka tisztított szennyvízből származna, amit a debreceni szennyvíztisztító valószínűleg bővítés nélkül is ki tud majd szolgálni. A CATL gyár dokumentációjában emellett az szerepel, hogy a maradék 15 százalékot, 3378 köbméter napi vízfogyasztást a debreceni vízinfrastruktúrából venné a gyár, erre kapott engedélyt. A maximális vízigény pedig, amely terhelés kivételes esetben egy nap az infrastruktúrára érkezhet, legfeljebb 6242 köbméter lehet. A gyár vízrendszere részben zárt hűtőrendszerként működik, amelyet egyszer kell feltölteni. A rendszer azonban párolog, ezért a hiányzó mennyiséget – ez a körülbelül napi 3378 köbméter – pótolni kell.”
Nem is tudom, hogy kinek higgyek…A kormány által összegrundolt kamuklímakutató vezetőjének, vagy a területileg illetékes vízügyi igazgatónak…:
„Pintér Sándor kirúgja a vízügyi igazgatót, aki kritikus szakvéleményt írt a debreceni akkugyár ügyében…A dokumentum legsúlyosabb megállapítása az volt, hogy Debrecennek az újonnan megjelenő ipari vízigények miatt koncepcionálisan kell átalakítania a teljes városi ivóvíz-, szennyvíz- és csapadékhálózatot, mert az eddigi rendszer néhány év múlva már nem fogja bírni a terhelést.”
A gyár megissza a vizet és a dolgozók Kínába járnak majd pisilni! Így elfogy a jó magyar víz. De semmi gondx 🙂
Minek? Hogy elüldözzétek és kifosszátok a házát? Simonék- Veresék-Mokraiék-Vargáék a város honlapjáról még a nevét is eltüntették . Keress csak rá Nagy-Miskolc megalkotójára.
” Tavaszra a közigazgatás már normálisan működött, a város magához csatolta Diósgyőrt, Hejőcsabát és Tapolcát. Gálffy rendkívül sokat vállalt magára a munkából, motorja volt az újjáépítés elindításának. A hároméves, majd az ötéves terv helyi dokumentumait az ő irányításával dolgozták ki. Munkáját kormányzati szinten is elismerték, 1948 januárjában a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki. A kommunista rendszer vadhajtásai meg a szigorú munkarend megviselte az egészségét, és 1949. február 1-jén, 55 éves korában szívbetegségre és idegkimerültségre hivatkozva lemondott funkciójáról, s nyugalomba vonult. Az új polgármester Tóth Dezső lett.
A hatalom azonban nem volt hálás neki, előbb államosították a magánvilláját, majd 1952. június 23-án éjszaka rájuk törtek, és feleségével együtt, erőszakkal kitelepítették a hortobágyi Borsós-tanyára. Az éhezés, fagyoskodás, kényszermunka mellett a legnagyobb kín az volt, hogy senkivel, még saját családjukkal sem érintkezhettek….. Házukat azonban addigra teljesen kifosztották és feldúlták, úgyhogy csak egy kis szobát tudtak bérelni egyik környékbeli faluban”
Egyeztess kövér lacival:
„Beszéljünk egy másik hasonló sorsú épületről is. Ez Pápán van. A Fő tér 18. Az eredeti tulajdonos Kohn József, cementáru gyáros volt. A családot Auschwitzba deportálták, de volt köztük, aki életben maradt és visszajött. Az államosítás során aztán 1952-ben a hátramaradottak végleg elveszítették a házukat, melybe egy 19-es vöröskatona és családja költözött be. Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének családja. „Egy zsidó család elkobzott” házába. Itt nőtt fel a kis Kövér Lacika.”
Húúúúúúúúúúú wazze! Csak Kanász-Nagy tanítvány lehetsz.
Mondottam volt. Te nem robot vagy hanem MU. ( mesterséges unintelligencia)
Lesz népszavazás?
Melyik fák árnyékára tetszik gondolni? Amiket kibasztak a képviselő elvtársak parkolóépítés céljából szerte a városban, amiket csak úgy tönkrebasztak a városgazda fogyatékosai, vagy amikről az ózdi döbrögi hazudozott?
„szürcsöljük a friss forrásvizet” Ha addig a Mivíz szét nem folyatja az egészet a Kondor Béla – Előhegy – Róna utcákon!
Pécsett megsülnek, mi pedig az alatt 10.000 új fa alatt ücsörgünk majd, amit ?patópál? ültetett, és isszuk a sz@ros vizet, amitől 2006-ban Káli idejében több tízezer miskolci lakos betegedett meg. (felelősségre vonás máig nem történt)
Aki pedig azt írja, hogy Miskolcon „jó levegőnk” van, annak bizony nagyon megártott a kannásbor.
„A 2018. november 1. és 2019. március 31. közötti fűtési szezon elkeserítő adatokkal szolgált. A szállópor szennyezés Miskolc legforgalmasabb pontján, a Búza téren 2018 utolsó három hónapjában 44 alkalommal, 2019 első három hónapjában 39 alkalommal lépte túl az 50 mikrogramm/m3 egészségügyi határértéket. Köztudott, hogy ez a szám nem léphetné túl az évi 35 napot! Négy, illetve öt esetben pedig a 100 mikrogramm/m3-es riasztási küszöbértéket is meghaladta a szállópor mértéke.”
forrás: https://www.legszennyezes.hu/a-sajo-volgy-levegominosegenek-javitasa-nem-tur-halasztast/