Csak amit eddig elbasXtak, annak a rendbetétele is évekbe telne
Kedves Olvasónk,

rég nem találkoztunk, már egy hete is van. Tudja, Hírlevél vagyok, az Ön második legjobb barátja, a nagy mesélő, aki mindig ugyanazt meséli: az Ön legeslegjobb barátjának, a Magyar Narancs heti nyomtatott kiadásának kalandjait.
A friss lapszám tartalomjegyzéke
Címlapinterjúnkban a magyar gazdaság éles szemű megfigyelője, Zsiday Viktor osztja meg gondolatait az őt energikusan kérdező F. Szabó Emesével arról, hogy mi folyt, mi folyik és mi fog folyni itt. A szakelem válaszait Ön ízlése szerint ítélheti pesszimistának és/vagy optimistának. Az speciel egy tragédia, hogy az irányadó kamat 18 százalékon ragadt be, azaz az ország napi finanszírozását csak extrém magas áron tudja megoldani a kormány.
És az még nagyobb, hogy a gazdaságpolitikai elbaszások szériája, ami ide vezetett, sehogyan sem akar véget érni, és az meg a legnagyobb, hogy csak amit eddig elbasztak, annak a rendbetétele is évekbe telne. Interjúalanyunk viszont azt is szépen megérveli, hogy miért nem léptetheti ki Orbán Viktor (nem ezt a kifejezést használja) Magyarországot az Európai Unióból – ezt akár pozitív tanulságként is felfoghatnánk. Mi a fejünket fogtuk, de ez legyen a mi bajunk.
Elolvasom!
És ha már a helyrehozhatatlan kártételeknél tartunk, lapunk energetikai dalnoka, a kitűnő Szabó M. István azt regöli el, hogy miért tart a magyar szélenergia-termelés ma, 2023-ban épp ott, ahol bő másfél évtizede tartott. István kutató munkája során az el- és lemaradás végső okát is igyekezett megfejteni: az egyik tézis szerint hazánkban azért nem épült ki a lehetséges és szükséges kapacitás, mert a Legfelső Fórumot zavarja a szélkerekek látványa a magyar tájban. Nem tetszik neki a tárgy, és ezért nem is lett belőle több. Igaz-e, nem-e, nem tudjuk – István a maga részéről nem hiszi el (közben kacsint).
Elolvasom!
Ha nem is kacsintgatás, de sűrű pislogás fogadta a Pilismaróton szárba szökő első idei bányahírt is. (A bányahír olyan, mint a gólyahír, csak ő ott terem, ahol előtte feldúlják kicsit a természetet.) Az Energiaügyi Minisztérium érvénytelenített ugyanis egy környezetvédelmi engedélyt, melyet 25 évre adtak ki sóderbányászatra. A Dunakanyar népe, bányapártiak, bányaellenzők most néznek ki a fejükből: mi történik itt, csak nem győztek a civilek? A régió tapasztalt krónikása, Béres Máté is ezt kutatja: hogyan tovább?
Elolvasom!
Olcsó dolog lenne most úgy folytatni, hogy e nagy port kavaró ügy után essék szó a porviharokról, így nem is tesszük. A helyzet viszont az, hogy tudós kollégánk, Barotányi Zoltán sajna cseppet sem törődik a Hírlevél művészi problémáival, s írt egy remek cikket a március eleji porviharok megelőzésének lehetőségeiről, illetve a talajforgatásos földművelés mellőzhetőségéről. Nem szántasz, nem boronálsz, nincs porvihar. Ha ez ilyen egyszerű lenne! De Zoltán mindent elmond.
Elolvasom!
Barotányi Zoltán 
Újságíró
1999 óta a Magyar Narancs munkatársa. Gyakorta ír cikkeket és készít interjúkat többek között természet- és társadalomtudományról, történelemről, gazdaságról, klímapolitikáról, időjárásról, városi állatokról, űrkutatásról, sportról, rendszertelenül jelentkező sorozatot visz a táplálkozástudomány, a konyhai kémia rejtelmeiről, néha még kedvenc zsánerfilmjeiről is – és szinte heti rendszerességgel zenéről. További cikkei itt érhetőek el! 
Oroszország és az olimpia relációja, ahogy mondani szokták, hosszú történet. Személyes kedvencünk az belőle, amikor Onyiscsenkó, a jelentős szovjet öttusázó olyan kardot csinált magának, melyen csak egy gombot kellett megnyomni, hogy jelezze a találatot. Fekő Ádám kiváló cikke sajnos nem erről szól, de még ennél is érdekesebb. Be tudja-e vajazni zászló és himnusz nélkül az olykor különösen barátságos NOB a párizsi olimpiára az oroszokat és fehéroroszokat?
Elolvasom!
A svájci farkas persze nem akar menni az olimpiára, különben minek jött volna épp Magyarországra. Kétségtelenül furcsa szerzet, de Bakos András minimum a veséjébe lát, és minden városiasodni vágyó vadnak is a körmére néz kiváló cikkében.
Elolvasom!
Nem, nem, dús kulturális rovatunkban – egyelőre – nincs műkörmös interjú. Beszámol viszont a Trafó túlélési esélyeiről Barda Beáta ügyvezető igazgató, akit Czenkli Dorka faggatott. Elöljáróban csak annyit, hogy valamivel több sanszuk van, mint a távolsági farkasnak. Mi pedig robogunk is tovább: színházba, moziba, kiállításra, Csabai Máté pedig beszélget egy jót a világ leghíresebb karmesternőjével, az ukrán Oksana Lynivvel. És ez még a fele sincs az egésznek!

Találkozunk a jövő héten is, s nyomunkban máris online felületünk szervize liheg!
Digitális előfizetés, akár már havi fizetéssel