Peter Wohlleben német erdész munkássága óta tudjuk, hogy az erdő fái képesek egymással gombafonalakon keresztül kommunikálni, de azt senki nem gondolta volna, hogy a növények képesek műszerekkel hallható hangokat kiadni. Erre cáfolt rá a rangos Cell folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmányban egy izraeli tudóscsoport: sikerült hangszalagon rögzíteniük, hogyan panaszkodik egy paradicsomnövény, egy dohánynövény, egy szőlőtőke vagy egy búzakalász arra, ha nem jut elég vízhez, vagy letörött az egyik levele.

Ezek az ütemes, talán a gólyák kelepeléséhez vagy a buborékfólia-pukkasztáshoz hasonló hangok emberi füllel nem érzékelhetők, mert frekvenciájuk 40-80 kHz, miközben az emberi hallás felső határa 20 kHz körül mozog. Ettől még a rovarok vagy az apró emlősök, például egerek érzékelhetik ezeket a hangokat, és a kutatók úgy vélik, hogy ez még az állatok viselkedését is befolyásolhatja.

Amikor a növények jó állapotban vannak, óránként kevesebb mint egy hangot hallatnak, de amikor stressz éri őket, akár 30-50 hang is érzékelhető óránként – mondta Lilach Hadany, a Tel Aviv-i Egyetem evolúcióbiológusa és a tanulmány levelező szerzője. A kutatónő hozzátette, jelenleg azt vizsgálják, hogy más növények vagy állatok reagálnak-e ezekre a hangokra.

Növénymonológok az üvegházban

A növények nagymonológjait a kutatók úgy vizsgálták, hogy az üvegházban élő paradicsom- és dohánynövényeket hangszigetelt fadobozba rakták, és két mikrofont állítottak a törzseikhez. Legnagyobb csodálkozásukra kiderült, hogy a növények nemcsak, hogy hangot adnak, hanem jól hallhatóan hosszan panaszkodnak, ha szomjasak vagy megvágják a törzsüket. Ez utóbbival a kutatók például a növényevő állatok támadásait szimulálták. A hangokat megfelelő frekvencián 3-5 méterről is hallani lehetett.

Az alábbi videón egymás után hallható a vízhiányban szenvedő paradicsom és búza, illetve a megvágott szőlőtőke hangja. A felvétel végén egyszerre panaszkodik a három növény.

Ha a növényeket egy ideig víz nélkül hagyták, két nap múlva már sűrűbben kiáltották bajukat a világba; az elkeseredett hangok az ötödik-hatodik napon jöttek a leggyakrabban, majd utána, ahogy a növények kezdtek elszáradni, egyre erőtlenebbé vált a sírásuk is.