A kiégés felé tart a fiatal magyar társadalom.

A tinik még bíznak a boldog
felnőtt életben, a húszasok
és harmincasok már csalódásként élik meg jelenlegi
éveiket, a negyven fölöttiek
pedig a rendszerváltás vívmányainak sírjánál merengenek azon, mit rontottak
el a ’90-es évek csodavárásában.
Az európai országokban készült egy reprezentatív felmérés
az 1985-2005 között született
Y-generáció tagjainak részvételével arról, hogyan látják a közéletet, a politikát és a világot. Az
Ifjúsági Közéleti Akadémia első
előadásán Fekete Sándor politológus szűkítette a kört, és a
„bezzegország” Ausztria, az Európai Unió egyik legszegényebb
állama, Bulgária, valamint a
Magyarországhoz hasonló fejlettségű Lengyelország fiataljainak véleményét elemezte Szabó-Tóth Kinga szociológussal.
Az eredmény sok esetben megdöbbentő a magyar fiatalok
gondolkodását, hozzáállását illetően.
Csak hogy néhány példát említsünk: a magyar fiatalok közel
40 százaléka elégedetlen, vagy
nagyon elégedetlen az életével,
de harmaduk a jövőjét is pesszimistán látja. Regionális összevetésben is rendkívül alacsony
a politika iránti fogékonyságuk,
és csak minden második magyar fiatal számára fontos, hogy
a társadalom hasznos tagjává
váljon, hogy a helyi közösség
életében részt vegyen. A megkérdezettek háromnegyede szerint összességében káros Magyarországra nézve az aktuális
pártpolitizálás, és csak minden
negyedik 15-34 év közötti véli
úgy, hogy az országnak haszna
származik a jelenlegi belpolitikai viszonyokból.
– Azért nem veszik ki a részüket a közéletből, a politikából,
mert nem ezen a „csatornán”
keresztül gondolják a változást,
mert erre már esély sincs – vélekedett Szabó-Tóth Kinga. – A
magyar fiatal inkább azon morfondírozik, hogy majd megvalósítja önmagát külföldön, vagy
ha itthon is marad, nem feltétlenül foglalkozik közösségi célokkal, hiszen magával és szűkebben értelmezett családjával
van elfoglalva. De egyébként
szinte minden korosztályon azt
látom, hogy a magyar társadalom a kiégés felé tart.
A szociológus úgy tartja,
hogy a 40-60 év közöttiek, akik
a felmérésben szereplő korosztály tagjait nevelik, még pozitívan látták a jövőt akkor, amikor annyi idősek voltak, mint a
vizsgált korosztály. A rendszerváltozás hurráoptimizmusa
már pusztán abból fakadt, hogy
valami új jön.
– Nem hiszem, hogy bárki is
számított arra a nyomott hangulatra, amit a mostani fiatalok rajtunk, a szülőkön keresztül élnek meg. Kivetül rájuk a
mai társadalom állapota – mutatott rá.
Fekete Sándor hozzátette: a
’90-es évek elején sokan komolyan várták, hogy végre utolérjük a nyugati életszínvonalat.
– És akkor jött a legroszszabb, aminek a Bokros-csomag lett a vége, mert muszáj
volt bevezetni, annyira viszszaesett a foglalkoztatás, az
életszínvonal, a gazdasági mutatók. Ráadásul mindenki azt
várta, hogy rögtön belépünk
az Európai Unióba, de aztán
előtárgyalások sora következett, és végül csak 2004-ben
csatlakoztunk. Kiábrándult a
korosztály, és már Európára
sem úgy tekintett, mint ’89-
’90-ben. Azt gondolhatták sokan, hogy becsaptak minket –
tette hozzá.
Most pedig – folytatta Szabó-Tóth Kinga – a világjárvány, majd a háború okozta
bizonytalanság vagy éppen
az Európai Unió hibáztatása
még inkább afelé terelte a fiatalokat, hogy nincs biztonság.
Beállt egy anomikus állapot,
amikor a közös értékek, normák meggyengülnek a társadalomban. A pedagógusok
melletti tüntetések némi reményt adhattak, hogy a fiatalok mégsem hagynak annyiban mindent.
– Amikor nem a pártokon
keresztül kezdték el érvényesíteni az akaratukat, az annak
is lehetett a jele, hogy nem bíznak bennük, alternatívákat keresnek, és magukat próbálják
megszervezni – mondta a szociológus, ez azonban még nem
egyenlő a polgárosodással.
– A polgári mentalitás hiányzik, és ez a fiataloknál is lecsapódik, ami óriási probléma.
A szolidaritás és a valódi civil
társadalom hiánya miatt a fiatalok nem élik át a demokrácia,
a polgári lét élményeit. Ilyen téren most a padlón vagyunk, de
lesz még felfelé, bár nem tudom,
hogy mikor. Egyre fiatalabb az
a korosztály, akikben bízok –
mondta.
Fekete Sándor hozzátette, valami olyasmit látunk, mint a
kádári szocializmusban: majd
az állam megoldja a problémáimat. A járvány és a háború sokakban felerősítette a félelmet,
és a védelemért cserébe hajlandóak lemondani bizonyos dolgokról.
A negatív hangulaton lehet
változtatni, a fiatalok visszatérhetnek a közéleti kérdésekhez?
– vetettük fel végül. A politológus szerint hiába megy sok fiatal
külföldre továbbtanulni, nagy
kérdés, hogy egyáltalán visszajönnek-e, és hozzák-e magukkal
azt a szemléletet és gondolkodásmódot, amit külföldön megszereztek. Pedig a szociológus
szerint is újfajta lendületet tudnának hozni, de őket sajnos elvesztette az ország.
– Én nem látom, mikor változhatna a felmérésben kimutatott helyzet. A középiskolás
generációban bízom, viszont
nem tudni, milyen hatással
van rájuk, ami most körülveszi
őket, amit és ahogyan most tanulnak. Ha az oktatásban nincs
érdemi változás, akkor mégis,
mire számíthatunk? Az értékek lefelé „szivárognak”, a most
közvetített értékek viszont nem
kedveznek a polgári mentalitás
kialakulásának. Ezt a családoknak maguknak kellene megteremteni, ami – elismerem –
nem kis feladat. És jelenleg az
iskola sincs olyan állapotban,
hogy ezt megtegye.

Miskolci Napló