Miskolc. Ezért legyen nálad mindig cigi és gyújtó

Az a gond, hogy egy szál cigi nem old meg semmit, csak rövid ideig. Mikor engem koldultatott a város, cipelve és gyalázva éjjel-nappal a nagypán utcai kíséretével a miskolciaknak, nem volt cigim a kínzás ellen, kaptam egy szálat az egyik férfitől egy kocsma előtt. Volt olyan, hogy kértem az egyik könyvszereplő vaskommunista szomszédtól egy szálat, amelyik azelőtt mindig kért és soha nem adta vissza. Erre felhívta a lányomat azzal, hogy anyátok koldul az utcán. Kínzás ellen semmi sem hatásos. Írattam egy darabig Inmovan altatót, azzal közlekedtem, ami majdnem annyiba került, mint a bevételem, aztán megtagadta tőlem a körzeti orvos, hogy nem biztonságos. Tömeggyalázást hajtott végre a megye, szőkéik és főszereplők futtatásával, médiában és az egész világon, szomszédok kíséretével, meg a miskolci elmeosztályáéval. Így nem lehet letenni a cigit, márha a dohányt annak lehet nevezni, mert cigire nem telik. Orbán egyetlen elmebetegsége, ahogyan nyilatkozta a trafikok nyitásakor, nem a tetteik, meg a mészárlásaik jelentik az elmebetegséget. Nemrég kért tőlem egy férfi, meglátva a táskámban a kiálló cigis fémdoboz tetejét, amiben mindig tartok 1-2 db-ot. Mondtam neki, hogy nekem nincsen normális cigim, mert én nem tudom megtölteni, így is elfogadta és ment tovább. Nagyon féltem. Nincs egyáltalán gyakorlati tehetségem, soha nem volt, annak ellenére, hogy nem volt pénzem sem szerelőkre, sem háztartási felszerelésekre, mindent magamnak kellett készíteni, sőt még vérrel hosszabbítottak is, a két gyerekemmel. Bochkorék már mióta ünnepelnek! Hát ahogyan Vass Tibor írta a miskolci vasnépek, perverzek, leszbik, homokosok emelésének kezdetén, szégyenük hála-hiába tollal, hiába. Nekem ezt kellett megértenem.