Intellektuálisan is izgalmas, esszészerű véleménycikket közölt a The Guardian Jonathan Freedland veterán újságíró tollából, aki alapvetően az északír és a palesztin probléma meg(nem)oldásait hasonlította össze.
A szerző ugyanis úgy véli: míg az északír helyzetre nagyjából megtalálták a megoldást 25 évvel ezelőtt – ekkor írták alá a Nagypénteki Egyezményt, pontosan 1998. április 10-én, elviekben szavatolva a békét az Ír-szigeten –, addig
Pedig a lehetőség ott volt, véli Freedland: Bill Clinton amerikai elnök bábáskodott mindkét tárgyalás fölött, azonban az izraeli-palesztin megegyezés kútba esett, jött a második intifáda és „a megszállás 56 éve”, ami nemcsak a palesztinoknak, de az izraelieknek is rossz.
Ezen a helyzeten rontana tovább a szerző szerint Benjamin Netanjahu igazságügyi reformja.
Izrael 75 évvel ezelőtti alapítása óta az egyik legnagyobb fenyegetéssel néz szembe: egy korlátlan hatalommal bíró kormány rémével, ami elmozdulhat a teokrácia – vagyis vallási diktatúra – irányába, esetleg annektálhatja Ciszjordániát úgy, hogy végtére is nem ad semmilyen jogot, sem állampolgárságot az ott élő milliónyi palesztinnak.
„Hiába mondjuk, hogy a választók legközelebb egyszerűen kirúghatják Netanjahut – ha bármikor megváltoztathatja a választási szabályokat, nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozva kitilthat pártokat. Ezért kerültek az izraeliek az utcára: megértik, hogy a diktatúrát csak akkor lehet megállítani, amikor éppen megalakul. Ha vársz, már késő” – vélekedik.
Románia tart a magyar kormányával, spritisztáival, ózdi fenevad és hamis próféta fex
…a miskolci elmeosztálya, mint nagy-monarchia irányítása alatt a világ összes szereplőjével, végtelen hosszabbítással, együtt a romániai elmeosztállyal.