| Válaszként erre: NVasárnap van felkelek. Indulnék templomba. Látom ám, cipőben a fűző elszakadva. Közelben a Tesco, benne meg a Deichmann. Ám hírtelen ráeszmélek, hogy itt kurva nagy baj van. Vasárnap van felkelek. Sütnék kenyeret. Szelés előtt rajzolnék majd rá kereszteket. De a liszt az elfogyott, és ma nincsen Diszkont. A nemzeti együttműködésben egy dolog a fix pont! Hogy, Baszódjál meg KDNP, s Külön Semjén Zsolt, Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt. Nem választott senki, és nem kérte, hogy beszólj! Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól! Hát, Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsó′t, S ha ott van már a Hoffman Rózsa őt is XXXXXmeg jól! Lófaszt kapjon Harrach Péter, ne pedig több fényt! Ha eltűnnétek mind a faszba az lenne a széép! Vasárnap van felkelek. Az asszony ordibál. Elromlott a lehúzó, a WC szarban áll. “Nem baj” mondom itt az OBI, ez még Dömötör. Elindulnék amikor a felismerés rám tör. Vasárnap van felkelek. 39.7 Lázas mind a három gyerek, s csillapítanék. Az utolsó csepp Nurofent is elhasználtuk már. És kurva messze van az ügyeletes gyógyszertár. Hát, Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsolt, Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt. Nem választott senki, és nem kérte, hogy beszólj! Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól! Hát, Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsó’t, S ha ott van már a Hoffman Rózsa őt is bXeg jól! Lófaszt kapjon Harrach Péter, ne pedig több fényt! Ha eltűnnétek mind a faszba az lenne a széép! De nem mentek ti sehova, ez nektek mennyország. Bár nem jut nektek belőle, csak elszórva morzsák. Nem juttok ti magasabbra, nem juttok egekbe. Mert nyelvetek az beszorult egy nagy Fideszes seggbe! Hát, Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsolt, Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt. Nem választott senki, és nem kérte, hogy beszólj! Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól! Hát, Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsó′t, S ha ott van már a XXXXXa őt is baszd meg jól! Lófaszt kapjon Harrach Péter, ne pedig több fényt! Ha eltűnnétek mind a faszba az lenne a széép! Hát, Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsolt, Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt. Nem választott senki, és nem kérte, hogy beszólj! Zárod ám te vasárnap a pofádat be jóóól! |
Márai Sándor: Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.
Márainak, „Három évvel később sem változott megítélése róluk ugyanott:
„Ezékielnek rossz véleménye volt a zsidókról; ismerte őket. Én nem vagyok Ezékiel, de nekem is rossz véleményem van a zsidókról; én is ismerem őket.”
Ehhez hozzáfűzte még ugyan, hogy a keresztényekről sincs sokkal jobb véleménye, sőt önmagáról sem, hiszen ismeri őket s önmagát, mégis, a zsidóság vezető körei bosszúszomjas politikájának könyörtelen kritizálása vált valósággal vesszőparipájává, különös tekintettel az 1945 után rendszerint hangosan antikommunistázó, ugyanakkor a „sötétben megbújó reakciós”-ainkat, a „náci, nyilas, fasiszta”-ként megbélyegzett íróinkat-költőinket – kivált Alföldi Gézát, Nyirő Józsefet,Wass Albertet – és szerkesztőinket – főként Fiala Ferencet, Marschalkó Lajost, Milotay Istvánt – hóhérkézre keríteni akaró, hazánkból emigrált zsidó zsurnaliszták gátlást nem ismerő rágalomhadjárataira. Ezért írta 1948-ban naplójegyzeteiben:
„H. írja Londonból, hogy az ide emigrált magyar zsidók hogyan lopnak minden irodalmi ötletet, milyen tisztességtelen eszközökkel hiúsítják meg a hazai magyar írók külföldi érvényesülését stb. Mindez nem újság, de ez a láthatatlan front, az emigráns magyar zsidó újságírók és ügynökök frontja egyre tágabb hosszúsági és szélességi köröket hálóz be. Nem lehet semmit tenni ellene, tűrni kell, hogy lopjanak ötletet, kéziratot és becsületet, mert természetes, hogy hazug, rituális vérvádakkal védekeznek odakünn mindenki ellen, aki idehaza él és dolgozni akar. A zsidóság partizán háborút kezdett mindenütt a világban, egyszerre önvédelmi és támadó háborút.”
De talán a végére hagytuk a desszertet, a portálunkon nemrég megidézett, 2013-ig ismeretlen Márai-regény (Hallgatni akartam) alábbi beszédes részletét:
„Hat éven át, az anschluss napjától a magyarországi német megszállás napjáig ilyen torzan, ilyen galád és kegyetlen közjátékok árán, amilyen több tízezer magyar zsidó munkaszolgálatos megkínzása és feláldozása volt, a hivatalos körök, amelyek a nyilvánosság előtt tajtékzó szájjal fújták a zsidóellenes szólamokat, és valószínűleg szívükben is őszintén antiszemiták voltak, megmentették a németek és magyar cinkostársaik elől a nyolcszázezer lélekszámú magyar zsidóságot.
Nemcsak a magyar zsidókat mentették meg: akkor már mindenütt elpusztították a zsidókat, mindenütt, ahová Hitler keze elért; Németországban talán csak a katakombákban élt néhány zsidó, Ausztriából, Lengyelországból maradéktalanul elhurcolták, és nagy többségében kiirtották a zsidóságot, Szlovákiából az akkori fasiszta kormányzat clearing-elszámolás ellenében adta el a zsidókat a német munkatáboroknak, de a nyugati megszállott államokból, Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból, Norvégiából is elhurcolták a nácik a zsidó lakosságot. Mindez országokból ez években tömegesen menekültek zsidók Magyarországra. A zsidótörvényes, a reakciós, a munkaszolgálatos Magyarország ezekben az években – az anschluss napjától a német megszállás napjáig, hat éven át – a környező és a távolabbi államok számára a zsidóság és a politikai menekültek asyluma volt.”