• Jogász, politikus, az egykori csehszlovák parlament alelnöke, ma már alapvetően üzletember.
• Ő vezeti a Slovnaftot, a legnagyobb szlovák vállalatot, a Mol Nyrt. topvezetésének a tagja, de tulajdonosa az emblematikus dunaszerdahelyi focicsapatnak is.
  
• Kelet-Közép-Európában számtalan vállalkozása van, még a nemrégiben nagy port felvert erdélyi sörmanufaktúra, a Csíki Sör mögött is ő bukkan fel.
  
• Ha kelet-közép-európai nagyvállalkozókat kell „lecsekkolni”, Orbán Viktor, de más kormánytagok is szívesen kérik Oszi segítségét és hallgatják meg előzetesen a véleményét.
  
• A leggazdagabb felvidéki magyar ugyanis mindent el tud intézni és mindenkit ismer a „Monarchia” területén.

„Becsülöm Világi Oszkárt, és nagyon egyszerűen meg tudom azt is mondani, hogy miért. A magyar–szlovák viszony hagyományosan sokkal rosszabb, mint a magyar–horvát. De nézze meg: a Mol a horvát INA-val alig lát ki a veszekedésekből és a problémákból, viszont hallott bármilyen konfliktusról mostanában, a szintén Mol-tulajdonú Slovnaftnál? Amióta Oszi vezeti, béke van, és ez a nyugalom nagyrészt az ő érdeme” – egy Mol-vezető foglalta így össze Világi Oszkár, a leggazdagabb felvidéki magyar üzletemberről alkotott véleményét.

Világi Oszkár, a szlovák Slovnaft vezérigazgatója igazán kiterjedt üzleti tevékenységgel bír. A Mol magyar központú olajipari multi háromfős topvezetésének a tagja, övé a DAC, az emblematikus felvidéki magyar focicsapat, de ezenkívül is számtalan, döntően élelmiszeripari gazdasági érdekeltsége van Szlovákiában, Magyarországon, de még Erdélyben is. Néhány a nevén van, mások (mint például a Csíki Sört előállító sörmanufaktúra) – fogalmazzunk ilyen óvatosan – csak a befolyása alatt állnak. Kollégái, barátai szerint „Oszi”, hiszen Világit gyakorlatilag minden ismerőse így hívja, nagyon okos, gyors gondolkodású, az iratokat és a rendszereket pillanatok alatt átlátó, rendkívül nagy munkabírású üzletember.

Mások szerint nem klasszikus menedzser, hanem olyan első számú vezető, aki nehezen delegál döntéseket, szeret mindenkit maga felhívni, mindent maga intézni. Joviális, kedves arc, remek vendéglátó, akinél a befektetési bankárokra jellemző nyugodtság nem erőltetett álca, hanem természetéből fakad. Ám ha kell, veszekedik, ordít is egyet, nagyon harciasan megvédi az üzleti érdekeit. „Úgy tűnt nekem olykor, hogy csukott szemmel bóbiskol bizonyos testületi üléseken, de amikor olyan téma került volna napirendre, ami csökkentette volna a Slovnaft Molon belüli függetlenségét, akkor mint a kobra felugrott. Azt azonban becsültem benne, hogy nem irigy, nem áskálódik, teljesen nyíltan beleáll a konfliktusaiba, nagyon kemény, de egyenes ember” – mesélte egy közvetlen kollégája.

Mindezek az üzleti életben alighanem fontos kvalitások, de mégsem ezek teszik Világi Oszkárt különlegesen izgalmas szereplőjévé a térségnek, hanem

Oszi ugyanis nemcsak a természetes közegének mondható Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban ismer mindenkit, aki számít az üzletben és a politikában, de teljesen otthonosan mozog az osztrák, a német, a horvát, a román, de még a lengyel piacon is. Ezek után aligha meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel is jó viszonyban van.

A magyar miniszterelnök több ízben is felbukkant mostanában Oszi szűkebb birodalmában, vagyis Dunaszerdahelyen, a Csallóköz fővárosában. Megnézte az épülő DAC-stadiont, vagy beült Oszi mellé a VIP-páholyba, mindketten rendszeres résztvevői az erdélyi Tusványos nyári szabadegyetemnek, és többektől hallottunk arról is, hogy Orbán és más kormányzati szereplők gyakran kérik Világi segítségét, ha kelet-közép-európai üzletembereket kell lekáderezni.

Talán e jó kapcsolatnak is betudható, hogy a magyar állam nem fukarkodott a támogatásokkal, ha a DAC-ról volt szó, de a Világitól nem független Csíki Sör is komoly kormányzati hátszelet kapott a Heinekennel vívott háborúiban. Igaz, erről azt hallottuk, hogy ez a nagy nyilvánosság inkább zavarta Világit, mert átpolitizálta azt a márkát, amellyel nagy tervei voltak.

Világi barátságos ember, az a típus, aki ugyan megteheti, hogy magánrepülővel utazzon, de a repülőn utastársait a kertjében termett zöldséggel-gyümölccsel kínálja meg. Élet mindig van körülötte, Dunaszerdahelyen, a DAC-meccsek előtt-után szívesen lát vendégül olykor igen népes vendégseregeket is a Villa Rosa nevű éttermében. Nemcsak a kollégái, Csányi Sándor vagy Hernádi Zsolt bukkannak fel itt olykor, de járt mostanában a DAC stadionjában Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, vagy éppen Mészáros Lőrinc szállodacézár is.

Azt már eltérően ítélik meg forrásaink, és ebben biztosan vannak alul- és felülbecslések is, hogy mekkora gazdasági hatalom van az üzletember mögött, mekkora Világi hazai vagy nemzetközi befolyása, illetve mekkora a vagyona. Becsléssel mi nem próbálkoznánk, de aligha kétséges, ő a legvagyonosabb felvidéki magyar. Öveket becsatolni, hosszú és részletes portré következik, de érdemes megismerni Világi Oszkár egészen rendkívüli életpályáját.

Magyar és konzervatív gyökerek

Világi Oszkár 1963-ban született Dunaszerdahelyen. Hivatalos lakcíme ma is itt van. A Csallóköz fővárosa ma is szinte teljesen magyar, korábban meghatározó volt a német és a zsidó lakosság is, de a mára mintegy 20 százalékra duzzadó szlovák „kisebbség” csak újabban érkezett a városba. A kisvárosban gyakran megfordulva mindig szembetűnő, hogy Szerdahely mennyire magyar maradt, az étteremben, a kocsmában vagy az újságosnál is magyarul szólítják meg a vásárlót, a magyar lapok vannak kirakva, a város büszkeségének, a DAC-nak a meccsein szinte nem is hallani szlovák szót. Világi számára is teljesen természetes volt mindig is a magyarsága.

Anyai ágon jómódú gazdálkodó családból származik, a famíliának a magyar többségű Békén (ez egy Somorja melletti kistelepülés) voltak földjei. Világi életében nagyon meghatározó volt 1990-ban elhunyt dédanyja, aki a férjét és két gyermekét is elveszítette a második világháború elején, és onnantól maga vezette a 35 hektáros gazdaságot. A birtok a téeszesítésnél odaveszett. A dédmama még éppen megérhette, hogy a rendszerváltás után a csehszlovák parlament megszavazta az első földtörvényt, amely rendelkezett a kárpótlásról.

a család számára a szocializmus éveiben sem volt kérdés a keresztény, konzervatív gondolkodás. Világiban például – saját elmondása szerint – fel sem merült, hogy belépjen a pártba.

A dédmama a birtok elveszítése után a szövetkezetbe nem lépett be, a téeszesítés után otthon maradt, de mindig nagy élet volt körülötte. Lánya, vagyis a nagymama a helyi kertészetben dolgozott. Világi szülei pedig munkásemberek voltak, édesapja már fiatalon (Világi Oszkár 11 éves korában) elhunyt, édesanyja a helyi konzervgyárban (ma pizzaüzem) dolgozott, és egyedül nevelte két gyermekét, Világi Oszkárt, illetve a húgát.

Tengerre, magyar!

A gimnázium végén Világi tengerész szeretett volna lenni, ezt legközelebb Lengyelországban tanították. Egy másik felvidéki magyar fiatal, a Búcsról származó Csekes Erika pedig műemlék-restaurátornak készült, amit szintén Lengyelországban oktattak legközelebb. A két tehetséges fiatal Selmecbányán találkozott a lengyel tanulmányokat előkészítő tanfolyamon. Meghatározó találkozás volt mindkettőjük számára, mert innen

A lengyel tanulmányi terveket azonban keresztülhúzta az élet. Lengyelországban a hajógyári munkások sztrájkoltak, szükségállapotot vezettek be, ugrott az egyetem. Világi és Csekes amolyan, „ha nincs ló, jó a szamár is” megoldásként jogi tanulmányokat kezdett a pozsonyi Comenius Egyetemen. Világi Oszkár elmesélése szerint bár egy pozsonyi kollégiumban lakott szlovák tankörtársaival, nem igazán élte az egyetemisták buligazdag életét. Nagyvendégi Évát, szintén Dunaszerdahelyről származó feleségét ugyanis már 17 évesen megismerte, és mivel ő is Pozsonyban tanult, így ők inkább találkozgattak, filmklubba jártak (ma is a filmnézés és az olvasás Világi legfőbb kikapcsolódása), és már 20 évesen össze is házasodtak.

A jogi diploma sikeres megszerzése után (1985) Világi közjegyzőként kezdett el dolgozni Dunaszerdahelyen, ez ugyanis egy olyan jogi munka volt, amely nem követelt rendszerhű politikai elköteleződést. Csak hát nem volt éppen egy aranybánya, Világi már gimnazista kora óta gazdálkodott, kertészkedett. Az apa nélküli fiúnak minden nehezebb volt az összeköttetésekre épülő gazdálkodó létben, mindent egyedül kellett beszereznie.

Egyszer holland karfiolmagokat szerzett, de legnagyobb döbbenetére a karfiol feje zöld lett. Szaladt a szomszédhoz, számonkérte a permetárust, végül elvitte a leadóhelyre, de a zöld karfiolt nem vette át a beszerző, mindet ki kellett dobni. Két évvel később, amikor Világi először eljutott Nyugatra, Salzburgban rámosolygott a piacon a „zöld karfiol”. Amikor az aláírt „brokkoli” feliratot elolvasta, akkor jött rá, hogy amit kidobott, az nem romlott karfiol volt, hanem nagyon is egészséges brokkoli.

A közjegyzői éveknek több életre szólóan hasznos hozadékuk volt. Világi emlékei szerint itt lett jó emberismerő, a hagyatéki tárgyalásokon ugyanis vagy mindenki hazudott, semmilyen örökséget nem vallott be, mert nem akart adót, illetéket fizetni, vagy ha vita volt, akkor olykor fél kakasokról kellett hosszasan egyeztetni. A másik hozadék inkább kapcsolati volt. A fiatal jogász a kisvárosban belecsöppent a helyi magyar, egyre szabadabban gondolkodó értelmiségi körbe. Határozottan aktív volt a politizálásban, és

Alelnök úr

Ekkor még bőven a kommunista Csehszlovákiában járunk. Az 1989–1993-as évek, vagyis a csehszlovák rendszerváltás, a bársonyos forradalom, majd a cseh és a szlovák állam különválása döbbenetesen gyors politikai karriert hozott Csekesnek és Világinak, a két fiatal jogásznak. Mindketten gondolkodás nélkül, némi szülői aggódástól kísérve beléptek a friss politikai szerveződésekbe, sőt jogi munkát is vállaltak az ellenzéknek.

A Václav Havel vezette csehszlovák ellenzék alapvetően cseh volt, de a szlovák ellenzékiek pozsonyi főhadiszállásán, az egykori Jiráskova utcában közös helyszínen működött a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés. Világiék e szervezeteknek gyűjtötték a prágai Polgári Fórum követeléseit támogató aláírásokat. Amikor hamarosan az ellenzéki szervezeteknek is lehetőségük nyílt képviselőket delegálni a Csehszlovák Szövetségi Gyűlésbe (vagyis az akkor még közös parlamentbe), 1989-ben a két fiatal jogász is bekerült a kooptált (nem választott) képviselők közé, 1990-ben pedig már választás útján is mandátumot.

Vicces történet, hogy Világi még képviselő korában is kertészkedett egy ideig, nem tudta, hogy a fokhagymakrém-készítéshez nem árt kesztyűt húzni, így olyan bőrirritációt kapott, hogy a parlamentben alig mert egy delegáció tagjaival kezet fogni, ekkor hagyott fel a gazdálkodással.

Világi karrierje fénysebesen ívelt felfelé. 28 évesen, hendikeppel, kisebbségi képviselőként az akkori parlament alkotmányjogi bizottságának alelnökének, illetve a parlament alelnökének is megválasztották.

A legnagyobb politikai harcok a kárpótlásról és az ügynökmúlt feldolgozásáról szóltak. Nyilvántartó hivatalok alakultak, az ügynökök öt évig nem vállalhattak közhivatalt, de az ország legalább feldolgozta a múltját, sok a politikából kikerült egykori ügynök lett a kapcsolatait felhasználva sikeres vállalkozó. A jogot végzett képviselő saját bevallása szerint az alkotmányjogi bizottságban értette meg a jog fontosságát. Annyit tárgyalt az egyes törvényekről, hogy később jogászként nagy hasznát vette, hogy szinte fejből ismerte a jogszabályokat. Az alkotmányjogi bizottság volt a törvénykezés szempontjából a legfontosabb bizottság, minden jogszabály megfordult itt, ezért a pártok a legerősebb jogászaikat ide delegálták.https://index.hu/gazdasag/2017/04/25/majd_az_oszi_elintezi/?fbclid=IwAR3rjsFs1bcX56ZdIhPop8wW2yFrxtwLezILXgXXP39Tt-zery1Uf1yBn2w