Az alkalmazottakra hivatkozva zárt be egy pizzéria Sárospatakon
Éttermünket bezártuk. Sajnáljuk, hogy nem sütünk több Zemplénit, Magyarost, és semmilyet. Elismertségünket növekvő forgalmunk is mutatta: tavaly közel 20 000 pizzát sütöttünk. Ennek ellenére azért döntöttünk a bezárás mellett, mert belefáradtunk a munkavállalók folyamatos hazudozásaiba. Az el nem végzett munka miatti bosszankodásba. A lopásokba. A tudás nélküli, ugyanakkor nagy önérzettel bíró, úgynevezett szakácsok és modortalan felszolgálók, kiszállítók felelősségtudat nélküli „munkavégzésébe
– olvasható az étterem közösségi oldalán megosztott csütörtöki bejegyzésében, amit az index.hu vett észre.
Nagyon rossz lehetett átélni, sajnálom. Ismertem ilyeneket, semmit sem lehet tenni ellenük.
Mint köztudott a vendéglátásban a tulajdonosok mind becsületesek!
Korrekt bérrel jelentik be az alkalmazottaikat és mindent kifizetnek nekik,ami jár!
Épp ezért nem értem,hogy viselkedhetnek így velük a dolgozói!
Ja nem!?
Ez egy nagyon összetett már régi, talán már az italkimérésekben megjelenő első alkalmazottak idejében is létező probléma!
Az alkalmazott, látja a befolyó pénzt és a jobban élő főnököt. 10 alkalmazottból 9 pár hét, hónap után ezt úgy éli meg, hogy neki is több járna, majd el is kezdi elveszegetni. Pénzben, alapanyagban, vagy evésben, ivásban.
Persze, a tulajok, főnökök is megérik a pénzüket. Mivel ahol tudnak spórolnak az adóval és egyéb fizetni valóval (meg egyébként sem szeretik „túlfizetni” az alkalmazottaikat), így kiszolgáltatottá is válnak sok mindenben.
Az elmúlt évek bér átrendeződése és a pandémiás nehézségek pedig teljesen átrendezték ezt a munkaerőpiacot. A könnyű külföldi munkavállalás és a nagy hazai kereslet például elhozta a 20-adrendű szakácsok „fénykorát” és ez meglátszik a színvonalon, valamint kiszolgáltatottá tette a tulajokat a kóklereknek. Akik nem elég, hogy alkalmatlanok egy konyhát elvezetni, de a hátuk mögött ott van más éttermek kétségbeesett ígérgetése is, mert akkora a hiány.
A pandémia alatt, az addig a helyzetükben jól ellévő felszolgálók és pultosok kényszerből elmentek más munkakörökbe. Közben rájöttek, hogy a fix munkaidős, nappali munkák, még kevesebb fizetésért is jobbak, mint az összevissza esti, éjszakai munkákkal megkereshető több pénz. Ő közülük már nehéz visszacsábítani sokakat.
Marad a képzetlen, dolgozni nem mindig tudó és akaró, képzetlen réteg, akiket ráadásul könnyű egymástól elcsábítgatni. Akik nem is biztos, hogy fix bejelentéssel akarnak dolgozni, csak alkalmiban, mert hol van kedvük dolgozni, hol nem. Ez azt is jelenti, hogy ha nincs kedve, akkor nem jön dolgozni.
Közben, a vendéglátósok egy része rászokott arra, hogy állandóra nem jelenti be az alkalmazottait, mert például az alakalmi bejelentéssel az esti, éjszakai plusz 2-3 órát simán meg lehet követelni a dolgozótól, minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül.
Szóval, nem egyszerű a helyzet, de talán soha sem volt ilyen, a vendéglátásban!