A köztársasági elnök egy verscsomagot posztolt a Facebookjára a költészet napja alkalmából. A csokorba bekerült Erdős Virág egy verse is, de ezt a költő nem hagyta szó nélkül.
Versajánlóm a magyar költészet napjára címmel posztolt Novák Katalin a Facebookra, a felsorolásban, a klasszikusok mellett a kortársak is szerepet kaptak, így a nemrég Kossuth-díjjal jutalmazott Orbán János Dénes és Erdős Virág is. Utóbbi mellesleg az egyetlen női szerző volt a listán.
Erdőstől a Szuvenírt ajánlotta Novák, mire Erdős a kommentmezőben jelezte, hogy „van szebb is a költőnőtől”, majd ezt a két sort posztolta: „Megvezet felültet átver / Fuck NER.”
© Facebook/Novák Katalin
Tehát apokrífek Weöres Sándor fordításainak végrehajtóiként, valamint antiszemiták a keresztény Mécs költőjükkel, ugyanakkor felvállalják az Ős-Kajánját a Talmudnak Adyval. Már nem lángoktól ölelt kisországa Radnóti antiszemitáinak, amelyek készültek megváltási tervével a cigányságnak és Ázsiának, nagy közös áldozással, ami mai napig történik, még a Hunnia börtönelme négyszeres világtörténelme mellett .Már csak egy ég tűzben, az áldozatuk, míg ők békességes Jézus elméleteket közvetítenek, mint nincsenjei a nagypán utcájának, Hecskéből berendezve Kecskésekkel és Farkasokkal, mint egyveleg népével a szellemvilággal feltámadni akaróknak Főnix utcanépével együtt. Nagyon erős csapat ez, hogy már megszüntették az egymás közötti feszültséget, már nem egymást támadják, amióta tökéletes célpontokat találtak, hanem csak azt várták, mikor melyik fog jelentkezni a másik világ kíséretei közül. Istenek, Istenek, miért hagytatok el engemet, ezért a csendért megtagadlak titeket – apokrif elmélete az Új bekezdésnek, amik Vass főorvosával a pszichiátriának hosszabbítottak csanyiki kezdettel 1991 óta, nevetre rajtam és kurvázva engem, mint nemi csapásai a Rákóczi térnek együtt a Hunnia börtön elmeosztályával.
Novákék hatalmas dicsőséget arattak, nemi gyalázásukkal, együtt Mészáros gázszerelőjével a kommunista Katájuknak. Nem csoda, hogy ünnepelnek 1997 óta, hogy győzték le a világrészeket, általában csonkításával az egészségügyüknek, nemi gyalázásuk, kivégző sorozatuk mellett. Mert ők nem emberek, hanem ceruzarajzok alapján teremtett enyészetek, bábok, meg mindenféle elme teremtmény, akár az angol humorista babként. Ez a teremtés csodája a Bagi-Nacsa népével együtt megmentve arra volt létrehozva, hogy mindent kibírjanak.
Hoztak és írtak valamennyien szuvenírt külföldi útjaikról, mint amikor Pilinczky haza érkezett, s a népe egyből fiatal lánnyal, saját lakással fogadta a hőst, amelyik elment addig, míg elméleteiket végrehajtják a Rákóczi terével, valamennyi apokriffel és pszichopatával, költészet éve kezdetével, a hatvanas években. Ráadás, a hetedik te magad légy, a lírai karám mondata szerint, mindegyik megírta a saját versét, elméletét végtelen hosszabbítás végett, kozmikus űr népével együtt, így, Atlantisz felé, Radnóti és Weöres kivégző csapatával, a romániai cigánysággal, amelyik végerhajtotta az antiszemita elméletét világ-Magyarországnak, Jézus áldozással, bűnelhordozással, hogy vérből váljanak emberré, támadva mindenért, ami rajtuk nem volt emberi.
Ennyi elég belőle
„Az új kétharmad láttán hangot váltasz? Lehet még radikálisabban szólni a hátrányos helyzetűek érdekében?
A legradikálisabb hang mindig a jól megírt szöveg, az eszeveszett kiabálás magasabb fokozata a gondolkodás és a néma olvasás. Az ezt is el című könyvem „közéletinek” címkézett versei után kötetről kötetre új és új megszólalási formákat kerestem, és keresek máig. Ezek a könyvek már nem diagnosztizálni, hanem a maguk visszafogott eszközkészletével inkább analizálni akarnak. Nem a véleményhez keresnek illusztrációt, hanem a maguk véleményes módján ábrázolnak bizonyos jelenségeket. Ebből a szempontból például a világító testek – 100 kis budapest (Magvető, 2018) című szubjektív badekker mindmáig talán a legradikálisabb vállalkozásom. Attól függetlenül, hogy maga a könyv az olvasók csalódottságán túl kritikailag is tökéletesen visszhangtalan maradt.
Az Ukrajna elleni háború is szóra bír, vagy inkább bénítóan hat rád?
Mondhatnám, hogy az utóbbi, és hogy persze, eláll a szavam, és megütközve figyelem mindazokat, akik képesek ugyanúgy menni, csinálni, nyomatni tovább, és No war!-üzemmódra kapcsolva nyakló nélkül ontani magukból a témába vágó műveket. Ez a kontroll nélküli gyorsreagálás tényleg letaglózó, de az az igazság, hogy előbb-utóbb nekem is meg fog oldódni a nyelvem. A kulturális ipar ugyanannak az önpusztításig túlpörgetett gazdasági szisztémának a része, sőt lelkes pörgetője, mint a mindig, minden pillanatban ugrásra készen várakozó hadiipar. Amilyen váratlanul és készületlenül ért minket a háború, olyan gyorsan és olyan zökkenőmentsen „csatlakoztunk rá” a magunk kulturális termékeivel. Nyilván nemsokára én is írni fogok egy verset a háború borzalmairól, megjelenik, kifizetik, leadózom, és az adómból majd vesznek egy adag tüzérségi lövedéket az aktuális haderőfejlesztési program részeként.”
Fuck you, Erdős Dudva! 😛