„Kedves olvasók,

nem szeretnék belevájkálni a nemzeti felháborodásba, amit a svájci nyomkövetős farkas kilövése generált, de muszáj pár dolgot tisztázni.

1. A vadász, aki kilőtte a farkast össze-vissza beszél.

Egy fokozottan védett fajba tartozó állatot lőtt ki.

Ha erre hivatkozik ugyanis, akkor beismeri, hogy valójában nem ismeri a fajokat, amik előfordulhatnak erdeinkben (tehát alkalmatlan vadásznak), másrészt azokat a hatósági szerveket is felelőssé teszi, akik kiadták neki az engedélyeket.

Annak kiderítése azonban, hogy pontosan mi történt, a hatóságok feladata.

ez ugyanis a bíróság privilégiuma.

Bárki, aki ilyet követel nem hisz a jogállamban, a bírósági eljárásban. A lincselést preferálja, érzelmi alapon.

Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy bárki szeretné-e, hogy ne a vonatkozó törvények (PTK, BTK) szerint ítéljék meg, hanem érzelmi alapon a közösségi média használói.

3. A vadászokat gyűlölni, úgy gondolni, hogy mindegyik valami beteg vágytól vezetve lő ki állatokat szintén irracionális viselkedés. A vadgazdálkodás tudomány.

Ha tetszik, ha nem, ha az ember olyan szinten formálta a saját képére az egész természetet (pl. a ragadozók kilövésével), hogy amennyiben nem szabályozza a vadállományt, úgy nagyon hamar összeomolhat, kihatva a mezőgazdaságra.

Be lehet tiltani a vadászatot persze, ennek demokratikus módja a népszavazás, ezzel azonban az a probléma, hogy nem a romantikus ősvadont hagynánk élni, hanem egy rendszert, ami már nem működik magában, mert ezer éven keresztül irtottuk ki az önszabályozó rendszereit.”

***

Nyitókép: MTI/EPA/Filip Singer