Egy ország háborodott föl a hír hallatán: lelőtték a jeladóval felszerelt farkast, amelyik néhány hónap alatt bebarangolta fél Európát, majd hazánk területére lépett, és Hidasnémeti környékén eltűnt. A hírek szerint autóval vitték a tetemet egy darabig, majd bedobták a Hernádba. A tettes kiléte már valószínűleg ismert.
„A szürke farkas (Canis lupus) Magyarországon őshonos nagyragadozó, fokozottan védett és kiemelt közösségi jelentőségű faj. A farkas egyedeinek engedély nélküli elejtése – beleértve a lelövést vagy más módon történő elpusztítást –, károsítása, zavarása bűncselekmény, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – írja az Agrárminisztérium.
Ne legyünk következmények nélküli ország. Az az ember, aki egy nemzetközi figyelem által követett, minden országban fokozottan védett, többezer kilométert bejárt nagyszerű állatot tudatosan elpusztít, ne úszhassa meg büntetlenül. Érezze a tettének a súlyát. És a büntetése legyen intő példa mindenki másnak is, aki védett és fokozottan védett állatokat gyilkol.
Ezért azt kérjük minden, az eljárásban résztvevő és majd ítéletet hozó hatóságtól és bíróságtól, hogy a tettes kapja meg a kiszabható maximális büntetést. És az ne csak felfüggesztett, de ténylegesen letöltendő börtönbüntetés legyen. Egy ilyen ítélet, túl azon, hogy a tettes megbűnhődik a tettéért, intő jel lehet más, hasonló szándékú emberek számára is, és legalább minimálisan javíthat hazánk reputációján, amellyel az ország kifejezheti, hogy hangsúlyosan nem ért egyet ezzel a barbár tettel.

FRISSÍTÉS:

Mivel érkezett jónéhány kritika is a petíció szövegére (részben jogosan), szeretnék leszögezni néhány dolgot.

Az aláírásgyűjtésnek semmiképpen nem célja bármiféle „lincshangulat” gerjesztése. Célja elsősorban nem az ember, hanem a tett elleni tiltakozás. Az aláírásokhoz fűzött kommentek többségéből az érződik, hogy ez átjött, az emberek a farkas elvesztése fölötti fájdalmuknak (és nem kevesen a szégyenérzetnek) adnak hangot, és elsősorban a további hasonló eseteket szeretnék megelőzni.
Ugyanakkor a cselekedet nincs magában, annak mégiscsak van egy elkövetője. Ha valamilyen reakciót szeretnénk adni a cselekedetre, azt az elkövetőjén keresztül tudjuk megtenni.

Azért választottam ezt a kissé erős (bár sokak szerint még így is enyhe) követelést, mert

1. ez nem az első eset, hanem a nagyon sokadik, hogy törvény által védett vagy fokozottan védett állatot tudatosan pusztítanak el, mindegy is, hogy mi okból, de nem közvetlen életveszély miatt.

2. Ezeknek a cselekedetnek soha nem volt még olyan szintű következménye, hogy bárkit elriasszon attól, hogy újra megtegye. Természetvédők, állatvédők és akik követik az ilyen ügyeket, pontosan tudják, hogy pénzbüntetés és/vagy felfüggesztettnél többet még soha nem szabtak ki itthon védett állat elpusztítása vagy állatkínzás miatt. Amiknek viszont semmilyen visszatartó ereje nincsen.

3. Nagyon sokan érezzük úgy, hogy az állatok jogainak semmibe vétele és a természet törvénybe szabott védelmének megsértése új szintre emelkedett a nemzetközi figyelemmel is kísért farkas lelövésével. Ezért sokunkban fogalmazódott meg a vágy arra, hogy az igazságszolgáltatás is lépjen szintet akkor, amikor ennek az ügynek a vétkeséről dönt. A következő szint pedig – tetszik-nem tetszik – az, ami a petíció címében meg van fogalmazva.

4. Hiszek, hiszünk a jogállamban és az igazságszolgáltatás arányos és független voltában, és tisztelem, tiszteljük a bírói függetlenséget. Jogállamban nem petíció alapján hoznak ítéletet (írják sokan), hanem jogszabályok és mérlegelés alapján. Ez igaz. Ugyanakkor az igazságszolgáltatásnak is kell éreznie, hogy itt bármilyen döntés születik, az precedensértékű lesz. Ha enyhe ítélet, akkor azért (itt bármit lehet). Ha szigorú, akkor pedig azért (hát bármit azért mégsem). A mérlegelés terét pedig talán éppen az ügy társadalmi súlya jelöli ki. Az volt a célom, hogy akik úgy gondolják, hogy elég volt, húzzunk végre egy határt az öncélú természetpusztításban, azok ezt kifejezhessék. Hogy ezt végre ki lehessen fejezni valahogyan. És mindent el fogok követni, hogy ez a rengeteg vélemény, harag és fájdalom, ami itt megfogalmazódott, eljusson azokhoz, akik végül az ítéletet hozzák majd ebben az ügyben.

—
(Kérem, hogy aki aláír, a rendszertől kapott e-mailben is erősítse meg az aláírást, mert különben egyenként kell átengednem mindenkiét. Köszönöm)