„Nyugat-Ukrajnában és az ország középső részén az ukrán a leggyakrabban használt nyelv. Északkeleten az orosz felé billen a mérleg nyelve, és sokan használják a szurzsikot. Kelet- és Dél-Ukrajnában az ukrán használati aránya viszont igen alacsony, az orosz a használatos nyelv.

Világhírű sportolói – az ökölvívó Klicsko-testvérek, az olimpiai aranyérmes Jana Klocskova úszónő, az aranylabdás Andrij Sevcsenko – csak oroszul nyilatkoznak. A televízió- és rádióműsorok nagy része egyszerre ukrán és orosz nyelvű. A rádióban elhangzó zeneszámokat illetően az orosz nyelvű dalok fölényben vannak. 2015-ben készült felmérések szerint mind­össze 10 százalék körüli az ukrán nyelvű sajtótermékek aránya, és a forgalomban lévő könyvek között is messze az orosz nyelvű kötetek vannak többségben. Az ukrán nyelv a digitális térben is korlátozottan van jelen. Az ukrajnai honlapok abszolút többsége orosz nyelvű, az ukrán nyelvű weboldalak arányát még a kétnyelvűek is megelőzik. A nyelvi helyzet legironikusabb példája, hogy az egyik önkéntes ukrán zászlóalj, a Dnipro-1 alakulat katonái számára ukrán nyelvtanfolyamokat kellett szervezni.

Az orosz nyelv pozíciói jobbak, mint az ukráné, hiába az utóbbi az állam hivatalos nyelve, és a lakosság többségének anyanyelve. Az ukrán nemzeti-értelmiségi elit előtt elrettentő példaként lebeg a szomszédos Fehéroroszország esete, ahol Lukasenko diktatúrájában az orosz államnyelv bevezetésének is köszönhetően a fehérorosz nyelvet már csak a lakosság töredéke használja. A fehérorosz kisebbségi nyelv lett saját hazájában.

Egy befolyásos kisebbség súlyos előítéleteket táplál az ukrán nyelv, kultúra iránt. Ők inkább a területi, mint nemzeti értelemben vett szovjet elit első számú leszármazottjai, és nagy vagyont halmoztak fel. (Jellemző, hogy az ukrán oligarchák közt egy sincs, aki a magánéletben ukránul beszélne.) A városközpontokat, a gazdasági kulcságazatokat, a fontosabb médiákat és a politikai arénát is oroszok vagy orosz anyanyelvűek uralják.

Az érem másik oldalát az orosz ajkú lakosság ukránosítástól való félelme jelenti, akik attól tartanak, hogy az ukrán nyelv védelmét felkaroló politikai erők többet akarnak annál, hogy az ukrán nyelv pozícióit őrizzék. Az orosz nyelvű délen és keleten attól tartanak, hogy az ukránosító politika létében veszélyezteti az orosz nyelvet és az oroszok nemzeti azonosságtudatát.”