“A történelmi intelligencia ereje
Valóban elfogult vagyok. Inkább mennék tönkre Gyurcsánnyal, mint virágoznék föl Orbánnal. Pedig Orbán nem is egyetlen pártnak az elnöke. A valóságban ő a Kereszténydemokrata Néppárt, a Jobbik, a Fidesz és a Magyar Gárda elnöke, némely kisgazda-tömörülésé, a Magyar Demokrata Fórum ama részéé, amely beolvadt és eltűnt, az Orvosi Kamaráé, némely titkosszolgálaté, az egyik vasutas szakszervezeté, ahol Gaskó helyettesíti, amíg szükséges, és néha attól káprázik a szemem, hogy talán egyik-másik egyháznak is, titokban…
A magyar politika legszenzációsabb spektákuluma az, ahogy Orbán gyűlöli a tévé-párbaj óta Gyurcsányt. Azóta éjjel-nappal ócsárolják, hazugozzák, böcsmérlik a magasabbikat. Divat lett piszkolni. Hogy túlmozgásos, hogy kapkod, stb. Valójában Gyurcsány az első ember Orbán életében, akitől megijedt. Akitől fél. Ezért kell a Fidesz és a KDNP minden képviselőjének kivonulnia a parlamentből, valahányszor Gyurcsány beszédet mond. Ezért kell a Fidesz vezérszónokainak, első helyen Navracsics úrnak minden felszólalásában sértegetnie Gyurcsány Ferencet. Orbán gyűlölködő féltékenysége már jó ideje közröhej.
Igaz, Gyurcsány Ferenc kitűnően rögtönöz, de nem mindig. Mondatai olykor sietősek, sőt elsiettek, tehát támadhatók. Vannak a magyar politikai érvelésben, eszköztárban érzelmi klisék, amelyekkel mindenkor visszaéltek és visszaélnek a demagógok, s amelyekhez Gyurcsány még abban a mértékben sem folyamodik, amennyire azonosul velük; ezért apellál csak kivételes alkalmakkor a nemzeti érzésekre.
Meggyőződésem, hogy Gyurcsány Ferenc kivételes képességű és önuralmú államférfi. Olyan, amilyent ritkán mutatott, mutat fel népe, nemzete. Szégyen, hogy szellemileg üres, agresszív demagógiával sokakat meg lehetett téveszteni és ellene fordítani. A magyar jelent és jövőt soha nem Gyurcsányék kockáztatták, veszélyeztették – mindig csak személyi hatalmukért vadul küzdő, hiú ellenfelei. Hiszem, hogy a huszonegyedik század Magyarországának nagy esélye a politika személyiségei közül őhozzá fűződik, ha lesz továbbra is ereje, önuralma, történelmi intelligenciája nemesen tovább küzdeni népéért.
Amikor miniszterelnök lett, Gyurcsány rodeójáról írtam. Igen: mint aki vad mén nyergébe szállt, amely bárhogy dobálja magát, nem képes levetni lovasát. Bíráltam is a miniszterelnököt, hol a kettős állampolgárság ügyében, hol a baloldali médiapolitika színvonala miatt, de mindazok ismeretében, amiről tudok, mindenek felett és mellett föltétlen híve vagyok. Őszintén hiszem, hogy ami jellemzi, az nem a taktikai szintű politikai okosság, hanem valóban: a történelmi intelligencia. A magyar jelennek és jövőnek elsősorban erre van óriási szüksége.
Bodor Pál (Diurnus)”