Slamovits Istvánt, az Edda Művek egykori dalszerzőjét megilletné az a megtiszteltetés, hogy Miskolc város díszpolgára legyen.
A két évvel ezelőtti Facebook-poszt alatt Hollósy András önkormányzati képviselő kommentben fejezte ki egyetértését, és megígérte, hogy közvetíti a kérést a városvezetés felé. Miután hosszú ideig nem történt semmiféle konkrétum, a napokban Hollósy képviselőtársa, Mokrai Mihály árulta el, hogy a díszpolgári cím elfogadásának ügyében felkeresték Slamovitsot – aki jelenleg Izraelben él -, azonban nem kaptak választ.
Lehet a spam mappában landolt az email.
Annál valószínűleg több tartása van, minthogy bármit elfogadjon az ilyen Veres meg Hollósí színvonalú senkiktől.
Slamo nem Izraelben él.
De ott él már több éve!Egyszer hazajött próbálkozni,de feladta és visszament.Az Edda után nem találta meg számításait,a zenével sem ért el sikert,ezért feladta az ittlétet!
Ja kérlek, ha te a gyakorikérdések.hu ról tájákozódsz akkor Izraelben élnek, de ha a valóságra vagy kíváncsi, akkor Németországban.
Világos, akkor egy másik Slamo aki szintén miskolci és az Edda szólógítárosa volt, na az a Slamo Németországban él.
A hazugság ott kezdődik hogy fel sem kerestékl.
Csak megerősíteni tudom, nem Izraelben, hanem Németországban él, és kertészként tevékenykedik. Sem a címre, sem a Rock-fesztiválra nem kíván hazajönni. Gondolom kritikája nem a városnak, hanem az országba kialakult atmoszféra nem kedvez Slamónak.
Luxemburgban utcazenész
én a múlt hónapban Vecsésen láttam, káposztát árult
Nagykátán lakik és repce termesztéssel foglalkozik
Csak Patakit vitték el az idegenek?
De vissza is hozták,,….
Slamó vagyok. Keresett valaki? 🙂
“Én nem vagyok Miskolci, csak Borsodi, de Miskolcon otthon érzem magam. Minden bújaval, bajával sokszor idegesítő “koszosságával” is szeretem és a sajátomnak érzem. Ahogy Borsodinak lenni is egyfajta kiállás, érzés, úgy Miskolcinak lenni is ugyanaz.”
“Miskolcinak lenni egyenlő igazan magyarnak lenni. A hazaszeretet maximuma, hogy akármilyen rosszak is a körülmények, és épp milyen törtenelmi sorscsapás van a fejünk fölött, de nem menekülünk el, mert ez a mi hazánk, a mi örökségünk, és kiálljuk érte a legnagyobb csapásokat is, ahogy az itt élő őseink is tették.”
“Én csak 51 éve élek itt, de úgy érzem, patriótává lettem. Ugyanúgy örülök a szépnek, jónak, mint ahogy fájnak e város veszteségei. Nem sorolom fel, hiszen tudják a Miskolcot szerető emberek.”
A jobboldal – természetesen – az akkori MSZP–SZDSZ-kormányt, az általuk torzított formában előadott őszödi beszédet teszi felelőssé, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök börtönbe zárását követeli ma is.
Az, hogy a rendőrök százai kerültek kórházba, ezrei sérültek mentálisan, nem érdekli a Fidesz és a Jobbik vezetőit. Sikerült hiszterizálni hazugságokkal a közvéleményt.
A tévénézők elmentek amellett, hogy Vona Gábor expressis verbis bevallotta: az egész balhé a Fidesszel, Orbánékkal egyeztetett akció volt. Orbán azokban a hónapokban már nyíltan követelte: Gyurcsány, a kormány mondjon le. Ezt azonban a megszólítottak nem hallották meg, és maradtak.
Ezért az ellenzék egyre drasztikusabb eszközökhöz nyúlt, előőrse, a Jobbik-barát csapat naponta szervezte a tombolást, a rombolást az utcákon és mindenütt, ahol lehetett. Ilyen előzmények után robbantották ki a Kossuth téri, majd a tévészékház elleni durva támadássorozatot. Talán egy évvel ezelőtt azonban Vona Gábor szerepelt a királyi tévében az Össztűz című műsorban, és elszólta magát. A kérdező – két társával – Betlen János volt, és természetesen megemlítette az október 23-i csetepatét is.
Vona válasza egyszerű, őszinte vallomássá vált. Kijelentette: „Mi előkészítettük a kormány elkergetéséhez a talajt, de Orbán gyáva volt, nem élt a lehetőséggel” – értsd: nem merte a parlamentből kizavarni a kormányt, és „forradalmi úton” átvenni a hatalmat. Az október 23-i véres ütközet a jobboldali Fidesz és a szélsőjobboldali Vona vezette gárda előre eltervezett, összehangolt akciója volt. Csak az Auróra ágyújának elsütése maradt el.
Kérdés: mi volt ebben „spontán” és „jogos” dühkitörés? Ki is valójában a fő felelőse ennek a sok áldozatot követelő (végül is sikertelen) akciónak? A füstbe ment terv miatt kell azóta is keresni a bűnbakokat.
Strassenreiter Erzsébet
történész