blikk.hu
Valamit elrontottak annak idején, mert a népesség-nyilvántartóban az szerepel, hogy az én házamban, az én címemen lakik. Így az összes szolgáltatótól és más helyekről is a postaládámba dobják be a leveleit. Próbáltam ezen változtatni, beszéltem a jegyzővel is, de egyelőre nem történt semmi változás – dohogott munkatársunknak Katona Erzsébet. A valóság az, hogy N. György hétvégi házához az épület mögötti földúton lehet felmenni, légvonalban néhány száz méterre állnak egymástól.
– Ránk törtek a kommandósok a lelőtt farkas miatt. Húsvétkor, szombat este az egész családdal éppen vacsorázni készültünk, itt volt a lányom, a vejem és a hétéves kisunokám is, amikor hirtelen elkezdtek dörömbölni az ajtón, hogy itt a rendőrség, azonnal nyissuk ki. Teljesen megdöbbentünk, aztán mutattak egy igazolványt, amit a sötétben nem is láttunk, de megtudtuk, hogy Gyurit akarták itt elkapni. Aztán persze, felvilágosítottam őket, hogy téves a házszám – mesélte a filmbe illő jelenetet a 70 éves asszony, aki nem hiszi, hogy a férfit akkor csak „egyszerűen” kihallgatni akarták volna. Annál ugyanis jóval nagyobb erőkkel érkeztek a portára.
– A vicces, hogy a rendőrök megkértek, engedjem ki őket, mivel a kinti kapu be volt zárva. Kiderült, hogy egy létrát támasztottak oda, azon ugráltak be a kommandósok. A házunk előtt öt-hat autó parkolt, még gépfegyver is volt náluk. Utána jó sokáig mérgelődtünk még ezen a rohadt házszámon… Az egyenruhások ezután felmentek a férfi házához is, ahova még másnap is visszamentek egyszer.
Az erdőgazdálkodás mellett méhészettel is foglalkozó férfi a kaptárjait is ottani az házánál tárolja. Úgy tudjuk, György az elmúlt években a közeli erdőséget felvásárolta, illetve rendszeresen vadászott is a környéken. A botrány kirobbanása óta valóságos közellenséggé vált, súlyos, halálos fenyegetések zúdulnak hozzá, a közösségi médiában „farkasölőkén” emlegetik, és sokan kész tényként kezelik, hogy ő végzett az állattal. Ami biztos, a Nemzeti Nyomozó Iroda természetkárosítás miatt indított eljárást, de információnk szerint gyanúsítotti kihallgatás egyelőre nem történt. Mindenesetre úgy tudjuk, N. Györgynél házkutatást tartottak és több, bűncselekményre utaló bizonyítékot is találtak.
– Két idős ember lakott ott korábban, a haláluk után vásárolta meg a házat és újította fel magának néhány évvel ezelőtt. Rendszeresen, hetente többször is jár ide. Nagyon kedves, segítőkész embernek ismertük meg, nem tudjuk elképzelni róla, hogy megölte volna a farkast. Valamelyik nap még beszélgettem is vele arról, hogy lehet-e majd fát szedni az erdejéből – mesélte az egyik utcabeli, Natasa.
N. György egy közeli vadásztársaságnak is a tagja, amelynek sikerült elérnünk az elnökét, de – mivel őket hivatalosan a rendőrség még meg sem kereste – nem akart nyilatkozni.
– Régóta vadászunk együtt Gyurival, meglepődtem, hogy belekeveredett az ügybe. Nemrég beszéltem vele, de csak arról érdeklődtem, hogyan érzi magát, az ügy részleteiről nem kérdeztem. Maga alatt van szerencsétlen, azt felelte, nagyon megviseli a kirobbant botrány, kellemetlenül érzi magát – mondta névtelenül az egyik vadásztársa.
Akik gondolkodnak, nem alkalmasak a TEK-be. Ott gondolkodás nélkül követni kell a Vezénylő Tábornok parancsát.
Amikor elolvastam a címet, valahogy teljesen természetesnek tűnt a dolog.
Ráadásul már volt bent a rendőrségen a fickó. Kiengedték hogy a TEK ki tudjon menni érte. 🙂
de sikerült?
🙂
Nincs ezen mit csodálkozni, nem ér rá ilyen ügyekkel bíbelődni a BM, jelenleg a fő feladata ami teljesen leköti az egészségügy és az oktatásügy kinyírása , leszámolás az egészségügyi dogozókkal, köztük az orvosokkal és a pedagógusokkal.
Minden autokráciánk a totális szakmaiatlanság lesz a veszte, csak addig rengeteg kárt fog okozni.
„A svájci farkas esetétől elvonatkoztatva, amit – helyesen – ki kell vizsgálni, magáról a vadászatról, mint szükséges tevékenységről és sportról számos téveszme él az emberekben. Részben tudatlanságból, részben rosszul értelmezett szépelgésből, részben lumpenproli vicsorgásból, jut itt mindenkinek értelmezési tartomány, akár teljes egészében ráhúzva.
➡️ Nem mellékesen rettenetesen káros az a modern kifacsartság, mikor mindent kizárólag érzelmi szinten értékelünk a világban és csak érzelmi tanulságokat vonunk le.
Nem feltétlenül ezen a felületen szükséges kibontani a vadászat problematikáját, de pár dolgot ezzel kapcsolatban hadd jegyezzek meg.
➡️ Tudjátok, hogy évente hány millió patkányt pusztítanak el? Mindez azért történik, mert a világon termő gabona 20 százalékát megeszik. Azokkal a cuki fogaikkal és tagadhatatlanul okos agyukkal. Simogassuk inkább a rágcsálókat, váljon elviselhetetlenné az élet és éhezzünk, mert nincs kenyér?
? Vagy a patkányok megölése rendben van, mert _mégsem_ elég aranyosak?
➡️ Az a rousseauiánus hozzáállás, ami a békés és bűntelen, romlatlan természet képét tárja elénk, hazugság. Nem véletlen, hogy a későbbiekben az volt Robespierre-nek Rousseau, mint Marxnak Lenin, de ez már teljesen mellékvágányra vinne minket.
➡️ Mert mit csinál a vadász? Fenntartja a természet rendjét. Ami sajnos – hála egyébként annak, hogy okostelefon van a kezedben, amin ezt olvasod – magától nem maradna fent. A vadállományt – az okostelefonod miatt is – alakítani kell. Ezek az érvek persze semmit sem mondanak a vérző szívű zöldeknek, akik meglátnak egy kisállatot és már ki is láncolnák magukat egy fához.
? Nagyon veszélyes az a terep, ahol mindent antropomorfizálunk. Az állatok világában nincs aranyoskodás és nincs erkölcs.
➡️ Eggyel eltávolodva a biológiai érvektől, a vadászat mindig a ksatriyák előjoga volt, európai értelmezésben a legjobbaké, arisztokratáké és királyoké. Nemes cselekedetnek bizonyult, ezért is teljesen érthetetlen a manapság nyakra-főre előbukkanó, érvelési katyvaszrendszer. Mármint érthető a lumpen düh, részükről, de utóbbiakhoz ki akarna tartozni? Előbbiekhez meg mindenki.
➡️ A vadász harcos, aki elvárt módon tisztában van azzal, milyen tisztelet illeti meg a természetet és az elejtett vadat, ilyen módon sokkal inkább megvalósítja a természetközeli életet és annak minden eszmei aspektusát is, mint egy rakat greenpeaces hippi.”
Köszönjük Tölcsérseggű Kristóf!