A növényi alapú, húsban szegény étrend a legjobb, de…

hvg.hu: Az interjúra készülve én is kipróbáltam az időszakos böjt egy könnyebb formáját, 14 órán át nem ettem, de nem volt annyira jó élmény, kevesebb lett az energiám, meglehetősen éhes voltam a végére.

Sch. R.: Az a tapasztalat, hogy érdemes csak heti egy órával szűkíteni az evési ablakot, és a reggelit egyre későbbre tolni. Vizet, kávét nyugodtan lehet inni ilyenkor is, de az utóbbit tej, és természetesen édesítőszerek nélkül.

hvg.hu: Feltételezem, nem mindegy, hogy amikor a böjtölő végre ételhez jut, mit eszik.

Sch. R.: A mai tudásunk szerint a mi nyugati típusú, mozgásszegény életmódunk mellett a növényi alapú, húsban szegény étrend a legjobb, de vannak népcsoportok, ahol alig esznek zöldséget, mégis ritkán fordul elő náluk szív- és érrendszeri vagy daganatos megbetegedés. Nincsenek általános igazságok, amelyek mindenki számára, mindenhol igazak lennének.

hvg.hu: Nekem úgy tűnik, hogy az ablakos étkezés felülírja az olyan régi alapszabályokat, mint hogy napi ötször érdemes étkezni, vagy hogy „reggelizzünk úgy, mint egy király, ebédeljünk úgy, mint egy polgár, és vacsorázzunk úgy, mint egy koldus”.

Sch. R.: A mostani élethelyzetünkre vetítve talán valóban nem ezek a régi alapvetések a legjobbak. Azt gondolom, hogy aki szántani ment reggel, annak a „reggelizz úgy, mint egy király” biztos nagyon hasznos tanács volt, de aki nem fizikai munkát végez napközben, és jellemzően túltáplált, annak ez a tanács nem szerencsés.

A ma rendelkezésre álló adatok alapján fontosabb, hogy milyen hosszú ideig van nyitva az emésztőrendszerünk számára fenntartott „pihenőablak”, mint az, hogy ez az ablak mikor áll a szervezetünk rendelkezésére.

hvg.hu: A korábban említett karbantartó funkció a legerősebb tudományos érv a böjtölés mellett?

Sch. R.: Autofágiának nevezi a szakirodalom azt a folyamatot, amely a sejtek szintjén lehetővé teszi a sérült struktúrák „eltakarítását”. A bélhámsejtek ugyanis mindig vagy emésztő, vagy éppen karbantartó üzemmódban vannak. Utóbbi esetében a sejten belül már elhasználódott fehérjék újrahasznosulnak, amit egy bizonyos molekula vezérel. Ilyenkor ezek az elhasznált fehérjék belső tápanyagforrássá alakulnak át azzal a céllal, hogy a tápanyagban szegény időszakokat is át tudjuk vészelni anélkül, hogy hasznos szöveteket kelljen lebontanunk. A szervezetünk alapvetően úgy gondolkodik, hogy ráér akkor takarítani, amikor vége a tápanyagbőségnek. Csakhogy a XXI. századi embernél ez a tápanyagbőség körülbelül 50 éve nem szűnt meg, és mostanra több generáció nőtt fel úgy, hogy nem volt hosszabban (értsd: napokig) éhes. Ráadásul kulturális örökségünk a háborús generációktól, hogy az éhség kerülendő dolog: inkább legyen túlsúlyunk, hogy legyen miből fogyni betegség esetén.

Sokáig tartott, míg kiderült, hogy valójában a táplálékbőség beteggé tesz.https://hvg.hu/elet/20230417_Schwab_Richard_belflora_mikrobiom_intermittent_fasting_bojtoles_fogyas