Egyedi pályázatot hirdetett a Lillafüred Alapítvány: ódát kellett írniuk azoknak, akik jelentkeztek a felhívásra. Ehhez a magyar szerelmi költészet megkerülhetetlen darabja, József Attila Lillafüreden született verse, az Óda adhatott ihletet. Végül több mint 120 pályamű érkezett a beadási határidőig, és került a háromtagú zsűri elé. Egy rendhagyó megemlékezés után a József Attila szobornál, a Magyar Költészet Napján, április 11-én jelentették be, kik lettek a pályázat győztesei. A díjkiosztón az ítészeket Zemlényi Attila költő, a kiíró alapítván kuratóriumi tagja képviselte, ugyanis Nádasdy Ádám magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista épp Londonban tartózkodott, Antal Balázs író, költő, kritikus, irodalomtörténész pedig betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen.

– Az Óda olyan Mount Everest a költészetben, amit nagyon nehéz megmászni – mondta Zemlényi Attila a díjátadón. – József Attila zsenialitásának és Vágó Márta szépségének, valamint a kivételes Lillafüredi környezet ihlető erejének metszéspontjában született a mű, ami a vágyról szól leginkább szerintem. Nagyon erős érzelmi ütés. Legjobban Bruce Lee egy hüvelykes ütéséhez tudnám hasonlítani, amit a mester közelről vitt be, közvetlen a szívet célozta, és elrepítette vele az embert a terem másik végébe. Valami ilyesmi hatásában az Óda is. Egyszerre emelkedett, mégis zsigeri. Igazán nehéz dolog ennek a függvényében verset írni, a pályázatok között azonban szép számmal akadt alkotás, ami megugrotta a mércét. Ha nem is tökéletesek, de ott van bennük az, amire egy ilyen toxikus, háborús, járvánnyal telt világban szükségünk van – fogalmozott Zemlényi Attila, aki elmondta azt is, hogy kevés olyan állandó irodalmi pályázat van ma Magyarországon, mint amit most a Lillafüred alapítvány útjára indított.

– Hasonló, nagy pénzdíjas kiírás, ami egy adott városhoz kötődik, és megmozgatja a különböző díjakkal rendelkező sikeres költőket is, talán csak egy van, a balatonfüredi Quasimodo költőverseny, amit a híres olasz költő, a Nobel-díjas Salvatore Quasimodo emlékére rendeznek meg – tudatta a kurátor.

Mestertitkok

A díjátadó egyik helyszíne a függőkert volt, ahol a József Attila szoborról maga az alkotó szobrászművész, Varga Éva beszélt.

– A költő áll a középpontban, aki rácsodálkozik a tájra. A vers első része ugyanis Lillafüred csodálatos természeti közegét írja le. A szobor követi a verset: a második rész a befelé fordulásról szól, ezért is ábrázoltam lehunyt szemmel József Attilát.

Varga Éva más érdekességekre is felhívja a szemlélők figyelmét.

– A mellvéden, amin a szoboralak támaszkodik látható egy árnyéktöredék, amit az Óda verssorai adnak ki. Ez egy nő árnyéka, Vágó Márta jelenlétét sejteti, aki így látatlanul is a szobor része, egyfajta párbeszéd van köztük, ott áll a középpontban, a költővel szemben. József Attilát könnyed testtartásban ábrázoltam, ám a szobor felületei durvák, egyeletlenek. Ezzel is szerettem volna idomulni a vershez, ami egyszerre komor és csodálatosan szép.

A 2005-ben, József Attila születésének 100. évfordulójára készült bronz szobor helyével kapcsolatban anno kétségei voltak Varga Évának.

– Valamivel hátrébb, a támfalak tövébe terveztem eredetileg a szobrot. Nem is mertem arra gondolni, hogy ebben a központi térben kapjon helyet a munkám, egy látószögben a vízeséssel. Végül Fedor Vilmos akkori alpolgármester unszolására került a mostani helyére a szobor, és azóta én is úgy vélem, így lett tökéletes az összkép.

Egy lendülettel

Az Év ódaköltője pályázat első díja félmillió forint volt, a győztes emellett Varga Éva szobrászművész egy különleges, erre az alkalomra készült alkotását is hazavihette: egy fémkeretbe foglalt kristálygömböt, amelybe nézve egyedi perspektívában láthatjuk a világot. Méltó jutalom a kivételes alkotásokért.

A győztes pályamű pedig tényleg kivételes vers: Halmai Tamás szonettkoszorút írt, amely tizennégy szonettből áll, a sort pedig egy mesterszonett zárja le, ami az előző tizennégy kezdősoraiból formálódik. Az Eurüdiké lantja című vers minden zsűritagtól maximális pontszámot kapott.

Halmai Tamás első kötete 2005-ben, harmincéves korában jelent még.

– Ha meg kellene fogalmazni egy titulust, azt mondanám, irodalmár vagyok, mivel ez elég tág fogalomkör. Negyvenhárom könyvem jelent meg eddig: versesköteteket, esszéket, kritikákat tartalmazó könyvek, néhány rövidpróza-gyűjtemény, emellett nemrégiben kiadták egy nyelvészeti jegyzeteket tartalmazó kötetemet is. Tehát több műfajból áll össze az eddigi életművem.

Halmai Tamás betegsége miatt nem tudott részt venni a díjátadón, de videóüzenetben köszöntötte pályatársait.

Az év ódaköltője hihetetlenül erős irodalmi szárnyalást produkált a közelmúltban.

A tavalyi évem különösen szerencsésen alakult, a József Attila-díjat és a Quasimodo nagydíjat is sikerült elnyernem. Az ilyen pályázatokat mindig inspiráló alkalomnak tekintem. Első sorban a Lillafüred Alapítvány kiírását is azért tartom fontosnak, mert rengeteg kortárs költőt inspirált, gyűjtött egybe.

Az óda műfaja együtt jár egy olyan veretességgel, ami engem olvasóként és szerzőként is egyaránt vonzani szokott. Nem volt tehát idegen a szerzői alkatomtól. Ami a formát illeti, a felhívás idején épp egy szonett ciklust írtam, kezemre állt tehát ez a műforma. Végül egy novemberi szombat délután döntöttem el, hogy szonettkoszorúval pályázom, és még aznap egyetlen lendülettel megszületett a szöveg – vallotta Halmai Attila, akinek személye – a pályázat mellett – immár összeköti Balatonfüredet Lillafüreddel.

A győztes pályaművet ITT olvashatják.