– Némiképp váratlanul érkezett a múlt héten polgármester úr facebook posztja, amelyben bejelentette, hogy indul a 2024-es választásokon. Miért volt ez a hirtelen bejelentés?

– Hirtelen? Szerintem teljesen természetes, hogy a választott tisztségviselők egy ponton eldöntik, hogy szeretnék-e folytatni, vagy sem, hogy kérik-e újra a választók bizalmát, vagy sem. Ráadásul az elmúlt időszakban a legkülönbözőbb helyekről, politikusoktól, civilektől, az utca emberétől is megkaptam már a kérdést. Most válaszoltam: indulok 2024-ben.

– Ha jól tudom, azért a színfalak mögött kritikaként merült fel, hogy nem egyeztetett a pártokkal…

– Ők kérték tőlem leghangosabban, hogy döntsem el, akarok-e indulni, vagy sem. Azt gondolom, hogy a szándékom már világos, a részletekről, a programról pedig majd egyeztetünk. A program lesz ugyanis az együttműködésünk kerete, alapja és feltétele is, ezen múlik majd, kivel, kikkel és hogyan dolgozom majd együtt.

– Elképzelhető, hogy valakivel nem akar majd együtt dolgozni?

– 2019-ben, mikor jelöltként bemutatkoztam úgy fogalmaztam, hogy a városnak nem pártpolitikára, hanem várospolitikára van szüksége, ami az itt élőkről, a miskolciakról szól. Hogy mindenkivel szeretnék együtt dolgozni, aki tenni akar a városért, legyen bármilyen pártállású, bármilyen világnézetű, vallású, bármilyen végzettségű, bármilyen származású. Most is ugyanezt gondolom. Akivel egyezik a városról vallott elképzelésünk, azokkal továbbra is nagyon szívesen dolgozom együtt.

– Ezért a mondatért sokan bántották.

– Így van, de ez olyan, mintha azért bántanának, hogy kék a szemem. Ez alaptulajdonságom, így működöm és nem is fogok megváltozni – ráadásul meggyőződésem, hogy a városnak is az jó, ha Miskolc érdekét minden egyéb elé helyezzük. Hogy ki, honnan jön, nem érdekel, ahogy a szeme színe sem. Az érdekel, hogy mit tud a városért tenni.

– Akkor kivel képzeli el az együttműködést? A jelenleg Önt támogató pártok még nem nyilatkoztak.

– Nem, de nem is kértem és nem is dolguk most nyilatkozni. A közös dolgunk most az, hogy olyan programot tegyünk az asztalra, amire a választók igent tudnak mondani. Akivel ez sikerül, ők lesznek a szövetségeseim és a támogatóim. Ha ez megvan, jöhet a nyilvánosság. Ez ugyanis a helyes sorrend: előbb dolgozzunk, aztán majd beszélünk.

– De bárkivel képes elképzelni az együttműködést a jelenlegi frakciójából?

– Nézze, az én alapállásom nem változott. Szerintem Miskolcnak szüksége van minden olyan emberre, aki első helyre teszi munkájában a várost, minden ideológia és elv, politikai hovatartozás és pártérdek elé. Nálam így néz ki az elkötelezettség. Nehéz éveket éltünk meg a jelenlegi városvezető csapattal. Sok tehetséges embert ismertem meg, sokukkal dolgoztam együtt, de volt, akikben csalódtam, néhányukban nagyot. De én nem felejtettem el, mivel és miért kezdtük a városvezetői munkát, milyen célokat tűztünk magunk elé, és engem ezek a célok most is inspirálnak. A közös folytatást viszont nem elég csak nekem akarni.

– Szóval számít rájuk?

– Számítok a mögöttem álló szövetségre, számítok azokra, akik kitartottak mögöttem és mellettem. Mindenkire számítok, akik osztják a hitvallásomat: mindenkivel együtt dolgozni, aki tenni akar Miskolcért. Én töretlenül hiszem, hogy ez a feladatunk, ez a munkánk. Mi több, erről szól az eskünk.

– Térjünk át más témára. Mit gondol, milyen jövő vár Miskolcra? Úgy értem, új uniós ciklus kezdődött, gazdasági visszaesés várható, hatalmas az infláció. Hogyan fogja ezt Miskolc túlélni, hogyan fog a városunk ilyen körülmények között fejlődni?

– Nem csak egy új uniós fejlesztési ciklus, hanem egy új világ kezdődik, mert maga a világ változott meg néhány év alatt. Szembesültünk a globalizáció durva hatásaival, legsúlyosabban a járvánnyal és a már hétköznapokban is tapasztalható klímaváltozással. A háború és a változó világ miatt az energiaválság és az energiaszektor átalakulásának időszakát éljük. És ezek a mindennapi életünkre is hatással vannak és lesznek, ezekre kell globális és lokális válaszokat adnunk. Hiszen ezek fogják befolyásolni a közlekedést, a fűtést, a városok működését, az ipart, a kereskedelmet, a munkahelyeket. Egyszerűen mindent.

– De Miskolc mit tehet? Kis pont vagyunk.

– Ezért mondtam, hogy globális és lokális. Figyelnünk kell a világ gazdasági változásait és ahol tudunk, alkalmazkodnunk kell, ahol pedig lehetőségünk van, ott az élre kell állnunk, jól használva az adottságainkat.

– Mondana konkrétumokat?

– Miskolcnak minden eddiginél tudatosabban és jobban tervezetten kell kezelnie a város és a környék turizmusát, mert hihetetlen adottságaink vannak. Válaszokat kell találnunk a tömegközlekedés kihívásaira, ami különösen fájó pont. De ami a legfontosabb, hogy az új világnak az alapja az energetika, a zöld és a megújuló energiaforrások lesznek. Én ezt kulcsterületnek látom. Olyan hosszú távú stratégiai akciótervet kell készítenünk, amely évekre, sőt évtizedekre meghatározza a fejlesztések alapelveit és irányait.

– Az energiapolitikát? A megújuló energiát? Klímapolitikát?

– Pontosan. Ebben a gyorsan változó világban – amelynek kedvezőtlen hatásait a gáz- és elektromos árakban mindenki látja – olyan irányt kell kijelölnünk, ami Miskolc ellenállóképességét megerősíti a válságokkal, a változó árakkal szemben. Az ellenálló képesség a következő időszak egyik legfontosabb fogalma lesz.

– Mondana rá példát, hogy könnyebben érthető legyen?

– Például, ha egy nagyváros kizárólag földgázra építi az energiaellátását, akár hőszolgáltatásban, akár közlekedésben, az hatalmas bajba kerül a mostanihoz hasonló energiaválságban, ahol a hagyományos energiahordozók ára egyik napról a másikra a sokszorosára emelkedik. Miskolcnak viszont szerencséje van, mert hőenergiájának csak a felét állítja elő földgázból, a másik fele a város egyik nagy kincsére, a geotermiára alapul. A távhőszolgáltatásban tehát elindultunk az ellenállóképesség irányába. A mostani városi buszok nagy része viszont földgázt használ, így most ezekkel a buszokkal minden kilométer megtétele komoly veszteséget jelent a városnak, az új elektromos buszokból pedig egyelőre csak néhányat tudtunk beszerezni. Az ellenállóképesség kulcsa Miskolc esetében tehát a közlekedés terén az, hogy egyrészt többféle energiaforrásra kell egyszerre támaszkodnunk, másrészt termelnünk kell saját áramot az elektromos buszok hajtására, például geotermiával, vagy napelemekkel.

– A zöld város kialakításában Miskolc eddig is kiemelt helyzetben volt…

– Sok tennivaló van még, de nagy lehetőséget kaptunk egy éve, hogy közvetlen EU-s forrásokhoz jussunk a klímasemlegesség elérése érdekében, és hiszem, hogy Miskolcnak egyedi adottságai miatt jobb esélyei vannak, mint a többi városnak.