Az 50 éve készült képen Egyed Antal fehér ingben a jobb felső sarokban látható
Fotós: Fortepán, adományozó: Urbán Tamás
„A kép jobb szélen, fehér ingben apám, Egyed Antal… még mindig él, hál’ Istennek! Rock’n’roll!” – ezt a levelet kaptuk a napokban Egyed Tamástól felhívásunkra, miszerint ráismer-e vajon valaki édesanyjára, édesapjára, rokonára vagy ismerősére a régi képeken. Közel két tucatnyi fotót válogattunk ugyanis a Fortepán (szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum) felvételei közül, amelyek 1973-ban, a 30 évvel ezelőtti diósgyőri rockfesztiválon készültek.
– Volt egy zenekarunk, a Teks – mesél az 50 évvel ezelőtt történtekről Egyed Antal. – Rendszeresen felléptünk Sajószentpéter környékén.
Mint mondja, a zenekar neve a tagok neveinek kezdőbetűiből állt össze. Ő maga basszusgitározott az együttesben, az akkoriban futó zenekarok számait igyekeztek lekoppintani, ebből állt a repertoáruk. A stílus érzékeltetésére a Deep Purple együttes nevét említi.
Napszúrást kapott
– Sok helyen hirdették, hogy rockfesztivál lesz Diósgyőrben, úgy döntöttünk a zenekar tagjaival, hogy elmegyünk rá – utal a Fortepán képére. Azért ült rajta savanyú arccal, egy kicsit távolabb a többiektől, mert iszonyú meleg volt, hétágra sütött a nap, és addigra már nem volt jól, napszúrást kapott.
– Ezért aztán lemaradtam a Bergendyről, pedig nagyon érdekelt volna – emlékszik vissza. Sorolja, a Generál tetszett neki nagyon és a Gezarol (a P Mobil őse – a szerk), jó volt a Mini is (a napokban elhunyt Török Ádámmal – a szerk.) és emlékezetes maradt számára Bródy János is, aki az akkor alakuló KITT-egylet tagjaként a színpadról beszólt a rendőröknek, akik aztán el is vitték.
Egyed Antal zenekara sokáig működött, még a 80-as években is játszottak. A hangszerei a mai napig megvannak, néha az unokáinak szokott rajta játszani. Egyébként Sajószentpéteren él, az üveggyárban dolgozott művezetőként, onnan ment később nyugdíjba.
Egyszer voltam egy pácini együttesnél, ahol a volt férjem basszusgitározott, úgy, hogy egyáltalán nem tudott gitározni. Én gitároztam le az együttesnek pár dalt, hogy így kell, a hangján előadni. Szerintem az együttesek zöme így volt ezzel. Később rácsodálkoztam, hogyan is tudtak szép, egy-egy kimagasló dalt írni, erre kiderült, hogy „ihletet” kaptak X