Utolsó levél Vágó Istvánhoz

Utolsó levél Vágó Istvánhoz

Kedves Pista!

Az ezredfordulón még működött egy Shannon Pub névre hallgató ír kocsma. Nem messze a „villanyrendőrtől”. Egy este, már záróra után voltunk és régi barátom, Füli megengedte, hogy még maradjunk kicsit. Akkor és ott született a „Vendégségben Miskolcon” városmarketing program. Egy itallapra rajzoltunk, köröket, szavakat, neveket, értékeket soroltunk és lehetőségeket kerestünk, hogy kellene a város ablakait rányitni a világra, hogy lássák, nem vagyunk és nem leszünk egy valaha dicső, de már letűnt kor rozsdatemetője. Már éjfél elmúlt, mikor először mondtuk ki, először írtuk le: „Vendégségben Miskolcon”. Népszerű közszereplők meghívása családtagjaikkal együtt Miskolcra egy hosszú hétvégére, hogy megmutassuk, milyen is az igazi Miskolc, milyen az itt élők Krúdy által is legendásnak tapasztalt vendégszeretete. De ki legyen az, akit először hívunk. Neveket írtunk, aztán a végén egy név maradt a papíron, a te neved.

Reggel hívtunk telefonon és lehetőséget kértünk egy személyes találkozásra. Már este nálad voltunk és az agyonfirkált itallapot mutattuk, miközben magyaráztam jövetelünk célját.

Nem szóltál, figyelmesen hallgattál. Aztán amikor mondandóm végére jutottam és kicsit szorongva kérdeztem a véleményed, elgondolkodtál, és én abban a néhány másodperces csöndben már arra készültem, mit mondok, ha te azzal indokolva, hogy ilyesmire nincs időd udvariasan, elutasítod kérésünket. De nem ez történt. Talán csak játszottál egy kicsit, majd félrebillentetted a fejed és mosolyogva annyit mondtál, hogy gyerekek ez a program sikerre van ítélve. Hát így kezdődött a barátságunk.

Egy hónappal később már Miskolc utcáin bolyongtunk és bevallom, örökre bennem maradt az a különleges figyelem és érdeklődés, amit a város és a vendéglátók iránt tanúsítottál. Olvasom akkori nyilatkozataidat, mindegyikben arról beszélsz, hogy egy másik várost ismertél meg, ami egészen más, mint amit eddig róla hallottál és olvastál. Miskolc egy szerethető és értékeire büszke város csodálatos emberekkel. És aztán jött a többi vendég, Zorán, Koncz Zsuzsa, Kepes András, Presser Gábor, Göncz Árpád, Geszti Péter, Sas István, Bálint Gyuri bácsi, Gregor József és még sokan. Együtt találtuk ki nálad, hogy alakítsuk meg Miskolc Barátainak körét. És így lett. Te voltál az elnöke. Nem. Te vagy az elnöke.

Emlékszem arra is, hogy látogatásod után egyre több Miskolccal kapcsolatos kérdés hangzott el az általad vezetett népszerű kvízműsorban. És másnap engem hívtak a miskolciak és boldogan újságolták, hogy a televízióban megint Miskolcról volt kérdés tegnap este. Ahol csak lehetőséged volt, népszerűsítetted a várost.

Pontosan tudtad, hogy neked, elhiszik, hogy kijuthatunk abból a kétségbeesett állapotból, ami a munkahelyek elvesztése miatt kialakult. Segítettél abban, hogy a város elfeledett értékeinek megtalálásával újra fogalmazza önmagát. Ott voltál a Kocsonyabál és a Kocsonyafesztivál megszületésénél 2001-ben. Támogattad Miskolc pályázatát, amikor Európa kulturális fővárosa címért küzdöttünk… és még mennyi minden.

Tavaly ősszel a Millenárison találkoztunk. Meghívtalak könyvem bemutatójára és nagyon nagy örömöt szereztél nekem, amikor éppen kezdésre megjelentél és mosolyogva integettél, pont úgy, ahogy régen. Jó volt újra látni, mindenféléről beszélni veled, mint évekkel ezelőtt. Nem változtál, ugyanolyan hittel és szenvedéllyel beszéltél. Szomorú vagyok, hogy a megkezdett mondatokat már nekem kell befejeznem. Megidézve téged, olyannak, amilyen voltál, amilyennek szerettelek.

Mindent köszönök Pista! A miskolciak nevében is. Nyugodj békében.