Szinte misztikus hangulat lett, mindenki megrendülten, könnyezve hallgatta az éneket, nézte a jelenetet, ahogyan

a pápa odamegy hozzájuk, üdvözli őket, átveszi a ritmust, tapsol, megkocogtatja a hangszerként használt ceglédi kannát, majd miután kéri, hogy imádkozzanak érte, maga is megrendülten, könnyezve hallgatja a kórust,

amelyhez Varga László kaposvári megyéspüspök is csatlakozott, együtt énekelt velük. Ferenc pápa felett a kórus tagjainak kitárt karjai áldást adtak, őrá, aki áldást hozott nekünk, a szegényeknek, az országnak.

„Teljesen extázisban vagyunk, sírtunk, amikor a Szentatyának énekeltünk” – mondták a kórus tagjai, Kökény Gábor, Rézműves Jenő, akiket sikerült egy gyors beszélgetésre megállítani a találkozó végén. Nem számítottak rá, de tudják, hogy mindig történik valami meglepetés – mondja az egyikük, mire a másikuk hozzáteszi, hogy ez Isten kegyelme volt.

A pápa szokott áldást adni, most pedig ők adtak áldást a pápára.

„Mindig okozunk meglepetést, még a pápának is.” Meg volt beszélve, hogy mit énekeljenek, mi lesz a feladatuk, de amit a végén énekeltek, az nem volt tervbe véve. A pápának énekelték, nagy örömmel.

„És olyan örömmel csókoltam neki kezet, mintha a Jóistennek csókoltam volna. A Jóisten küldte el a helytartóját, aki a szeretetet és a békét adja át nekünk, hogy mi is adjuk tovább az embertársainknak. Mi ezt csináljuk, járjuk az országot, világot, próbálunk mosolyt csalni az emberek arcára tanúságtételünkkel és a zenénkkel” – magyarázta Kökény János. Ádám János hozzátette: „Mindig sikerül, és amikor látom, hogy örülnek, tapsolnak, nevetnek, énekelnek az emberek, az nekem nagyon lélekemelő. Megérinti őket az énekem, a tanúságtételem, az Isten szava.

A pápát is megérintette, éreztem, tudtam, láttam a szemén, a mosolyán, hogy nem fog anélkül eltávozni, hogy odajönne hozzánk és köszöntene minket. Fel vagyunk töltődve.”

Meghatottan mondták, ennyire megérintette őket, hogy figyel a romákra: „A szívéhez közel állunk, a szegények és a romák. Mi mindig hátul maradunk, visszahúzódóak vagyunk, vagy kiszorítanak minket, most pedig a Jóisten így akarta.” A pápa hamarabb érkezett, ezért kimaradt egy énekük, kicsit nehezteltek is emiatt, de úgy érzik, többszörösen visszakapták, ami elveszett.

2013-ban már énekelt a szendrőládi cursillós kórus a Vatikánban Ferenc pápának, korábban pedig II. János Pálnál is jártak.

*

Székely János szombathelyi megyéspüspök is örömmel hallgatta, látta a jelenetet, majd kérésünkre így foglalta össze, ami történt: „A találkozó egyik nagy fénypontja a romák éneke volt, talán azért is, mert annyira szívből jött. Ez mutatja, hogy a cigányságban mennyi kincs van, családszeretet, gyermekszeretet, nagyon mély érzések, mély hit, vidámság, ünnepelni tudás.

Az egész nemzetünknek, hazánknak egy színfoltja és gazdagsága ők – nem elsősorban kihívás, hanem ajándékok ők.

A Szentatya érezte, milyen nagy szívük van, odament, és ahogyan megáldották őt ezzel a gyönyörű énekkel, azt éreztem, összeér a szívük.”

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Lambert Attila (csoportkép)