Tarzan és Jane a felcsúti határban. Küldjél egy mémet
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Azért azt megnézném, amikor egytől egyig azt mondják majd elkerekedő szemmel, hogy „bocsi, milyen Rolex?, milyen lombkoronasétány?, ééén?, semmi közöm hozzá, az mind, mind Orbán volt”. De hát hol vagyunk még ettől.
Azt hiszik, megtarthatják az arcukat, pedig Orbánt szolgálni durvább, mint annak idején Rákosi vagy Kádár talpát nyalni, ugyanis most nincs az a csonttörő kényszer, ami az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek hivatalnokait nyomorította.
Akinek nem tetszik a buli, kiszállhat, persze annak nyilván meg kell fizetni az egzisztenciális árát. De ha már van titulusod, titkárnőd, szolgálati autód, féltenivalód földön, vízen és levegőben, naná, hogy nem akarsz a magad zsebéből tankolni. És hát tulajdonképpen mi történt? Ami oly sokszor. Fiatalemberek bekeveredtek a közéletbe, tombolt bennük a politikai tesztoszteron, és éltek, élnek a hatalommal. Élnek a mának, ami belefér. Hol ügyesebben, hol ügyetlenebbül, ki így, ki úgy. Mintha nem lenne holnap. Egy kormányszóvivőin Gulyás Gergely arról delirált, hogy Brüsszel „faji alapú bosszút áll” a magyarokon. Kiszaladt a száján, megesik az ilyen. Hogy ennek a bornírtságnak a hivatalos fordítását böngészve mit gondolnak rólunk az EU-ban, hát… Jobb esetben csupán megvonják a vállukat. Csakhogy a sok vállvonásból egyszer nagy gáz lesz. Vagy már van. Kár, hogy közösen szívjuk meg.”